2010. december 31., péntek

informationisbeautiful.net

Könyv formájában megjelent magyarul is (David McCandless: Az informácó gyönyörű - infografika). Érdekes statisztikai adatok látványos, kifejező és ezáltal szórakoztató ábrázolása, csak ajánlani tudom.
A webes megjelenítésnek köszönhetően hagyományos grafikonok is sokkal kifejezőbbek lehetnek az összehasonlíthatóságnak köszönhetően, pl. a newsweek.com-on.
Nem is mondok többet egyikről sem, jó böngészést!

2010. december 30., csütörtök

nevek toplistája

"Váratlanul" fiúnevet kellett választanunk, megnéztem hát a toplistát (2009-es statisztika):
1. Bence 2. Máté 3. Levente 4. Dávid 5. Balázs 6. Dániel 7. Ádám 8. Milán 9. Péter 10. Gergő
Vajon melyek a leggyakoribb nevek más országokban és vannak-e átfedések? 2006-2009 közötti adatokat találtam:
USA
1. Jacob 2. Ethan 3. Michael 4. Alexander 5. William 6. Joshua 7. Daniel 8. Jayden 9. Noah 10. Anthony
Németország
1. Maximilian 2. Alexander 3. Leon 4. Paul 5. Luca 6. Felix 7. Elias 8. Lukas/Lucas 9. David 10. Tim
Franciaország
1. Matheo 2. Enzo 3. Mathis 4. Noah 5. Lucas 6. Nolan 7. Kilian 8. Raphaël 9. Tom 10. Nathan
Nagy-Britannia
1.Jack 2. Oliver 3. Joshua 4. Charlie 5. Daniel 6. Thomas 7. James 8. Harry 9. Ethan 10. William
Olaszország
1. Alesandro 2. Lorenzo 3. Dante 4. Marco 5. Massimo 6. Abarmo 7. Santino 8. Adriano 9. Jordan 10. Saabi

2010. december 29., szerda

Horgász a pácban

Gyerekkorom kedvenc filmjeit újranézve sokszor csalódnom kellett. Nem a mai filmek pörgőssége és látványa hiányzik, azok nélkül megvagyok, inkább a poénok bugyuták. Ez alól a címbéli film kivétel. Nem azért, mert a poénok nem túl egyszerűek, hanem mert jól áll neki, úgy bájos, ahogy van.
Blaireau (franciául borzot jelent) vadorzó városkáját, Montpaillard-ot nem találtam a térképen, pedig meglátogatnám.

2010. december 22., szerda

Első mondatok

Ha regényíró lennék, biztos sokat morfondíroznék a regényem első és utolsó sorain, és talán több jelentőséget is tulajdonítanék ezen részek megfogalmazásának, mint ami ténylegesen kijár nekik.
Vajon mennyire jellemző az egész műre az első pár mondata, mondjuk az első bekezdése? Csak egy kezdőhangulatot ad vagy fontos információt is tartalmaz? És a befejezése?
(először kivonatolni, röviden elemezni akartam, aztán rájöttem, hogy ez nem megy :))
Álljon itt pár sor, egy bekezdés pár műből, szerintem szórakoztató, mármint picit emlékezni...
Orwell - Állatfarm
Mr. Jones, a Major gazdája, bezárta éjszakára a tyúkólakat, de már olyan részeg volt, hogy a szellőzőlyukakat nem jutott eszébe elzárni.
Vége: Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember, és melyik a disznó.
Wouk - Zendülés a Caine hadihajón
Középmagas, hízásra hajló, de jóképű fiú volt, hullámos, vörösesszőke hajú, nyílt, vidám tekintetű.
Vége: Tépett papírdarabok röpködtek a levegőben, a győzelmes felvonulók feje fölött. Egy papírszeletke épp előtte hullott le, és végigsimította a Caine utolsó kapitányának arcát.
Bulgakov - A Mester és Margarita
Egy meleg tavaszi estén, az alkonyat órájában, a Patriarsije Prudin két férfiú jelent meg.
Vége: Reggel szótlanul, de nyugodtan, egészségesen ébred. Felhasadozó emlékezete megnyugszik, és a következő holdtöltéig a professzort nem háborgatja semmi: sem Gestas orr nélküli gyilkosa, sem a kegyetlen Ponczius Pilátus lovag, Júdea ötödik helytartója.
Heller - A 22-es csapdája
Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Yossarian meglátta a lelkészt, és tisztára belehabarodott.
Vége: Yossarian ugrott. Nately kurvája ott rejtőzött az ajtó előtt. A kés lecsapódott, alig pár centire tőle, és Yossarian eltűnt.
Márquez - Száz év magány
Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégnézőbe.
Vége: De még mielőtt elért volna az utolsó verssorhoz, már tudta, hogy soha többé nem lép ki ebből a szobából, mert úgy volt elrendelve, hogy a tükrök (vagy trükkök) városa szétszóródik a szélben, és kihull az emberek emlékezetéből, mihelyt Aureliano Babilonia végez a pergamenek megfejtésével, és hogy mindaz, ami írva vagyon bennük, öröktől fogva és mindörökre megismételhetetlen, mert az olyan nemzetségnek, amely száz év magányra van ítélve, nem adatik még egy esély ezen a világon.

Valami van. Vagy információ, vagy hangulat.

2010. december 21., kedd

1 pixel = 1 dollár

Mi lett a honlapon egy pixelt egy dollárért áruló projekttel? Hát ez! Vicces, hogy van olyan hirdetés is rajta, ami 20 centért kínál egy pixelt :)

2010. december 20., hétfő

analemma

Olvasom az Indexen, hogy egy magyar fotós is megcsinálta, amit rajta kívül csak tízen a világon. Ez utóbbi elsőre szerintem hihetetlenül hangzik. Egyrészt nem kell az év minden napján ugyanabban az időpontban fotózni, Ladányi is csak 36 alkalommal fotózott. Ha az adott napon felhős az ég, akkor csúszik 1-2 napot, nem nagy ügy. Vagy az utóbbi nem igaz? Van ennek valami szabálya? Hát jobban belegondolva van, pl. könnyen el lehet mulasztani valamelyik csúcspontot és máris várhatsz egy újabb évet. Ami az utánaolvasásnál jobban kezdett érdekelni, az a formája, iránya. Ez reggeli analemma, balra dől a nyolcas, teljes déli analemmát, azaz hibátlan álló nyolcast nem találtam. Az is érdekes, hogy a fellelt képeken a nyolcas nagyobb hurka van közelebb a horizonthoz, azaz mind az északi féltekén készült. Ha még a pontok közötti távolságot is hasonlóra akarjuk beállítani, akkor két egymás utáni kép készítése közti időtartamot is változtatni kellene.
Szép kis kihívás lenne, sajnos nem tudok így fotózni, előbb másolnám le a fazont, aki durva fogyókúrába kezdett és minden reggel alsógatyában lefotózta magát a tükör előtt. Na, az is ütős lett, csak máshogy :)
Tényleg, megvan a Számkivetett (Cast away) filmben a barlangrajz?

2010. december 18., szombat

Hol legyen a főváros?

Vannak nagy fővárosok is, melyek nem történelmi, hanem modern településtervezési szempontok szerint épültek és van, amikor kényszerű a váltás; most olvastam, hogy Jakarta, Indonézia tízmilliós fővárosa veszélyben van, Jáva szigetét ugyanis a tengerszint emelkedése fenyegeti. Az egyik terv szerint Borneóra (egyébként a világ harmadik legnagyobb szigete) költözne a főváros. Itt persze nem új város épülne (Palangkaraya lenne a főváros), de izgalmas lehet a teljes közigazgatást áthelyezni.
Nem semmi szigeteik vannak amúgy az indonézeknek: Jáva, Borneó, Szumátra, Celebesz, Új-Guinea és az apró...

2010. december 17., péntek

Ússz, Eszter, ússz!

A másodikosok az őszi félévben hetente kétszer jártak úszni. Busz jött értük a sulihoz 10-re, 11-kor már a medencében voltak, délután 1-re pedig visszaértek a suliba. Eltekintve a sport értékétől, közösségi eseményként nagyon örülök ezeknek a programoknak, a közös buszozás, az úszás után még az öltözők előtt a tízóraik csereberélése, a levezető játék, mind-mind közelebb hozza egymáshoz a gyerekeket, ez legalább olyan fontos, mint maga az úszás. Ezért örülök, hogy kipróbálhat mindent, amit akar, a falmászáson felsőbb évesek segítenek nekik, más osztályokból ismerhet meg gyerekeket, hiszen a szintre, amire másfél év alatt jutott, szerintem 1-2 hónap alatt eljuthatna ötödikesként, szóval nem az a lényeg.
Az úszás amúgy lenyűgözött, meglátszik, hogy nagycsoportos kora óta jár úszni. Egyrészt megnyugtató, hogy most már nem kellene megrettenni, ha beborulna a vízbe a Balaton közepén, másrészt lenyűgöző, hogy mennyire tudatosan, szépen teszi-veszi a végtagjait mindhárom tanult úszásnemben.
Amikor tehetem, 6-kor a Kondorosiban kezdem a napot 30-50 hosszal a kedves öregurakkal, ott is meglátszik, hogy ki tanulta az úszást és ki csak pancsizik. Mell rendben, ellenben 1-1 hossz gyors vagy hát, és hiába úszok akár maratonra felkészített keringéssel, lihegek, a következő hossz pihenésre megy. Valószínűleg olyan rossz a technikám, hogy aránytalanul több mehet el a túlélésre a haladás helyett. A mellettem lévő pályán úszó nyugdíjkorhatáron lévő pocakos úr meg olyan szépen nyomja a gyorsot hasonló távon, hogy szinte siklik, nem csapkod, nem liheg. Most szerdán egy 70 körüli úr nyújtott a rajtkő mellett, mielőtt fordultam, azon gondolkodtam "Tényleg a gyors pályára akar jönni?". Aztán fordultam és még a vége előtt lazán megelőzött :)
Eszter különórája egy szálloda rövid medencéjében zajlik, nem is látott még 25 méteres hosszt, ezért akármilyen szépen csinálja, utolsóként ér célba a haladó csapatban. Ez nem baj (szerencsére neki sem), bárcsak én is a technikát tanultam volna inkább és nem az időre hajtok!

2010. december 16., csütörtök

Házarc

Mindig is tetszettek azok a műszaki kifejezések, amelyek pl. testrészektől kölcsönözték nevüket. Csőkönyök, műszer fej, vízorr, lengőkar, vonószem. A Helyi Témában Makovecz Imrét kérdezik:
"...Az ön stílusjegyei viszont nagyon jellemzőek. Miből merít?
Az elsődleges forrás a magyar nyelvben megtalálható mentalitás, amit az emberek nem nagyon vesznek észre. Mije van egy háznak? Ablakszemei, szemöldöke, homlokzata, lábazata, oszlopnak feje, lába, a ház kontyolva van. Aki életében házat nem látott, az ezeket a szavakat hallva egy élőlényt képzel el. A magyar népi építészet ezt a mentalitást követi..."

2010. december 15., szerda

Motiválatlanul lézengeni

A minap ezt hallottam egy kollégámtól, miszerint a hallgatók többsége az egyetemen csak motiválatlanul lézeng. Azon kívül, hogy baromira érdekel, honnan ered a lézeng szó, ez vajon igaz lehet? Mi hajtja akkor a hallgatókat? Letudni a ZH-t és leülni a facebook elé? Mindenhonnan azt hallani, hogy hígul az oktatás, boldog-boldogtalan az egyetemre megy stb. Ebben van valami, de azért nem mindegyikük végzi el... felsőbb éveken meg rengeteg jó példa van arra, hogy külön munkát vállalnak, bekapcsolódnak tanszéki munkákba és diploma/TDK témát is úgy választanak, hogy az vagy a jövőjük (munka) szempontjából fontos vagy szórakoztatja őket. Ez jó.
Nem tartom és korábban sem tartottam magam ambiciózusnak (nemhogy különlegesen, szinte átlagosan sem), szerintem rólam is azt gondolhatták, hogy motiválatlanul lézengek a folyosón. De szerintem ez túl durva kifejezés arra, ha valakinek nincsenek távlati céljai és csak sodródik, belekap ebbe-abba, innen is felszed valamit, onnan is... ez miért rossz? Ez nem azt jelenti, hogy az ember nem szeretne fejlődni, esetleg jó állást találni és családot alapítani, csak ez nem telepedik rá szemellenzőként és nem határozza meg minden cselekedetét.

2010. december 14., kedd

Futóversenyen csalni??

Idén a maraton után olvasgattam a futóblogokat, fórumokat, ki, hogyan emlékszik vissza, kinek mekkora élményt jelentett. Páran azt pedzegették, hogy néhányan feltűnően pihenten kocogtak a célba és hogy talán ezek ugyanazok, akik pár km után kiálltak. Szerintem ennek nincs értelme, max. poénból egy célfotó 2:01-es idővel :)
Ha nem is ezt, de hasonlót egy bizonyos Frederick Lorz megcsinált az olimpián 1904-ben, amikor tizenpár km után a menedzsere felvette kocsival, kirakta a cél előtt, átszakította a szalagot és nyertesként ünnepelték. Aztán persze örökre eltiltották, majd visszavonták, miután kiderült, hogy Lorz "csak viccelt". A végül hivatalos győztes Hicks amúgy szintén igénybe vett segítséget, de őt csak támogatták.
Igaz, 1908-ban Londonban már Dorando Pietrit azért kizárták, mert az utolsó méreteken két bíró támogatta, mert azt se tudta merre a cél, annyira nem volt magánál. Ez is egy érdekes sztori, egyes források szerint az egyik bíró ugyanis Sir Artur Conan Doyle volt, mások szerint ez csak urban legend.

2010. december 13., hétfő

"Régen még volt benne anyag!"

Hányszor hallom ezt! Főleg autók kapcsán, de hallottam már egyéb műszaki cikkekről szóló párbeszédek során is. Mennyiben igaz ez? Szó szerinti értelemben a műszaki cikkeknél ahogy fejlődik a világ, úgy fejlődnek a méretezés alapjaiul szolgáló számítási, modellezési és szimulációs módszerek, technikák. Ezért egy hajtókar vagy zsanér csak annyi anyagot tartalmaz, amennyi feltétlenül szükséges. A feltétlenül szükséges definíciója is más, mint régebben, egy termék bevezetését piackutatás előzi meg, a marketing- és mittudomén milyen szakemberek elemzik, hogy mi a célcsoport, milyen körülmények között és mennyi ideig akarják használni a terméket. Amit pejoratívan programozott öregedésnek szoktak hívni, az nem más, mint az alkalmazásnak megfelelő élettartam, hiszen minden plusz gramm anyag plusz eurocenteket jelent. Ez jó? Szerintem legalábbis rendben van. A 70-es években gyártott merci dízel azért futott sokkal többet bontás nélkül, mert akkor ez volt a piaci igény a Mercedestől, ezért volt jó híre, többet bírt mint más. És persze mivel nem tudták ezer paraméter szerint modellezni, inkább jól túlméretezték az alkatrészeket. Ma a technikai innovációkon a hangsúly, adaptív tempomat meg pre-safe meg masszírozó ülések és persze a csillag.
A műszaki cikkeknél is hasonló lehet a helyzet. 5-6 éve az akkori Epson nyomtatómat a szervizben a patronkocsi sínjénél fogva vitték hátra, de az akkoriban megjelent tintasugaras nyomtatóknak már lemezből hajlított U-profil volt a sín, nem tanácsos azt markolva emelgetni. Ez baj? Nem, miért kéne ott emelgetni? Többet bírt a masszív vascső? Amennyit bírt, annyit úgyse bír a nyomtató egyéb alkatrésze, tehát felesleges.
Érdekes lenne a 70-es években született nyugat-német szemével nézni, nekünk ugye 90 környékén volt egy ugrás, az itthonihoz képest megkaphattuk a "nyugati" minőséget, ahhoz gyorsan hozzászoktunk és már csak annak hanyatlását látjuk. Hát élet ez? :)

2010. december 11., szombat

Széchenyi Fürdő

Egy rövid beszélgetést hallottam a rádióban az állatkert szóvivőjével. Többek között elmesélte, hogy a jövőben a Széchenyi Fürdő termálvizét használnák majd részben az állatkert fűtésére, ami jelenleg körülbelül 8-900 háztartás fűtési energiáját használja el egy szezonban, egyelőre kizárólag földgázból. Megnéztem, mit írnak erről és azon lepődtem meg a leginkább, hogy most a fürdőben arra használnak energiát, hogy a 77 fokos vizet lehűtsék 40-42 fokosra. Hát tényleg kapják inkább az oroszlánok...
A fürdőn amúgy azért kaptam fel a fejem, mert elsőre picit meglepődtem, hogy Brüsszelben a mini Európa parkban Magyarországot pont a Széchenyi Fürdő reprezentálja. Aztán belegondolva már nem is tűnt olyan rossz ötletnek.

2010. december 10., péntek

Cloud computing

A desktop világnak befellegzett, ez az adat, szoftver és az ahhoz szükséges hardver mind az asztalomon vagy az ölemben legyen előttem, nos, ez elavult architektúra. Miért? Mert a hálózatok fejlődésével már nemcsak az adatainkat tárolhatjuk távoli szerveren, de akár a szükséges szoftvereket is futtathatjuk az azoknak megfelelő hardveren "valahol a felhőben", azaz távoli szervereken. Ennek a tesztelése többrétű, egyáltalán nem csak az infrastruktúrának kell bizonyos feltételeknek (pl. sávszélesség) megfelelni. Engem pl. sokkal jobban izgat a felhasználók hozzáállása, kit mennyire érdekel, hogy személyes adatai nem a gépén vannak vagy épp a nagyon fontos kutatásai egy távoli gépen futó számításokon alapulnak. A Cloud computingot bizonyos értelemben már évek óta teszteljük, a gmail-es leveleink is távoli szerveren vannak (persze letölthetjük a mail kliensükkel, de ezt kevesen csináljuk), azon a szerveren keresünk köztük, töröljük, továbbítjuk stb. A sokak által lufinak tekintett web2.0, mindkét értelmében megosztó világában egyre többen töltik fel a fényképeiket képmegosztókra vagy közösségi oldalakra, gyakorlatilag a képek átméretezésével sem kell már foglalkozunk.
Mi ezzel a baj? Hát az összeesküvés-elméletet szövögetőknek ez a felhő maga a Nagy Testvér, IP alapján akár azonosíthatnak is, arról nem beszélve, hogy hihetetlen mennyiségű személyes adatot osztunk meg nyilvánosan. Mondjuk mobiltelefont is mindenki használ, nemcsak a beszélgetéseket őrizhetik meg, de cellainformációk alapján durva helymeghatározásra is alkalmas. Kell ezzel törődni? Vagy csak nem kell rossz fát tenni a tűzre és tojni rá? Egyelőre úgy tűnik, hogy csak jó célra, pl. a rosszfiúk becserkészésére vetik latba a fenti IT lehetőségeket, aztán ki tudja :)

2010. december 9., csütörtök

kézzel-lábbal

A HVG-ben a Portré rovatban Csizmadia Ervin politológussal készítettek interjút (48. szám). Egyik mondata: "Sokat nézek amerikai focit, roppantul izgat, hogy a sportág hogyan formálta Amerika karakterét, és milyen érdekes, hogy míg ott inkább a kézzel művelhető, addig Európában a lábra koncentráló sportágak fejlődtek ki."
Ha itt most a széles nézőközönséget vonzó sportokra gondol, akkor népszerűségben az amerikai foci, baseball, kosárlabda és jéghoki négyessel Európában tényleg csak a foci mérhető össze. De mi másra gondolhatunk? Az olimpián az USA mindenhol jelen van vagy nem is csak USA-ról van szó? Valószínűleg igen, Dél-Amerika s inkább rúgja a bőrt, mintsem magához szorítva szaladna vele.
De a focin kívül milyen "lábra koncentráló", Európában művelt sportágak vannak még?

2010. december 8., szerda

vasárnapu

Szubjektív poszt: valamelyik vasárnap voltunk a gyerekekkel moziban, feltűnően sok apuka volt ott többnyire egy gyerekkel. Amiben a vasárnapi apukák gyermekeikhez való hozzáállás nagy átlagban szimpatikusabb a "normális" családokban tapasztaltakéhoz képest, az a figyelem. Rendkívül sok olyan családot látni, ahol az apa szinte kívülálló, vagy látványosan unatkozik vagy a család előtt jár 10 méterrel és lerí az arcáról a türelmetlenség. Többnyire nagy gondban vannak ha a gyereknek pisilni kell vagy egy hiszti miatt hanyatt vágja magát a könyvesboltban. Nagy szerencséjük, hogy állandó tartozékuk egy anyuka, aki viszont általában mestere a gyerekek irányításának vagy legalábbis a családi szituációk kezelésének.
A vasárnapi apukák mások. Nekik és a gyerekeknek láthatólag különleges a nap, szinte ünnep, apa figyel, koncentrál, ki akarja hozni a napból a maximumot. Szomorú és mégis szép.

2010. december 7., kedd

Hegyet látok!

Földrajzi nevek etimológiája érdekes téma, több oldal van a Wikipedián, ami ezzel foglalkozik, akár kontinensekről (megtudhatjuk, hogy Ausztrália azt jelenti "déli"), akár országokról (Zimbabwe: "kövek házai"). A címet is csak latinra kell fordítani és máris beugrik Uruguay, de nekem leginkább Antarktisz visszafejtése tetszik. Arktos görögül medve, a Göncöl-szekeret mi is hívjuk Nagy Medvének, az pedig a sarkcsillag körül "forog". Innen már csak egy ugrás az Antarktisz név :)

2010. december 6., hétfő

Teraina vagy Tabuaeran?

Idén szeptemberben Wheelock űrhajós gyönyörű képeket készített odafent. Az egyiknél nem tudja eldönteni, hogy mit fotózott le, Teraina vagy Tabuaeran szigetét. Odafent másra kell a sávszélesség, idelent meg hetekig minden más fontosabb, hadd segítsek, Doug, az bizony Tabuaeran (korall)szigete.

2010. december 4., szombat

Hergé

Nemrég voltunk Brüsszelben, nézegettem a repülőn az útikönyvet és a híres belgák top 10-es listájából alig volt ismerős pár név. Ha híres belgákról kérdeztek elsőre nekem legfeljebb Eddy Merckx (kerékpár versenyző), Jacky Ickx (autóversenyző) és Michel Preud'homme (focikapus) jutott eszembe. Jobban belegondolva Johann Bruyneel (kerékpárversenyző, csapatfőnök), Jean-Claude Van Damme (színész) és Jan van Eyck (festő) is beugorhat. És vannak akikről eddig nem tudatosult, hogy belgák: Thierry Boutsen (autóversenyző), Peter Paul Rubens (festő) vagy Jacques Rogge (NOB elnöke).
Már korábban rácsodálkoztam a nyugati képregénykultúrára, amikor Andris barátom kérte, hozzak neki képregényt Párizsból. Megdöbbentő milyen mennyiségben és minőségben árulnak képregényeket. Belgium szintén képregény nagyhatalom, a Hupikék törpikék már az én gyerekkoromban is szerepeltek, a lányaim most is nézik. Tintinről viszont csak hallottam, most a képregénymúzeumban közelebbről megismerkedhettünk vele és alkotójával, Hergével is. Vettem egy Tintin könyvet (a 4. album a 24-ből), ebben három képregénye van (The Crab with the Golden Claws, The Shooting Star, The Secret of the Unicorn). A fordítás nekem picit fura, de lehet, hogy csak ódivatú brit angolsága és egyszerűsége miatt ("Now what?  He must have gone into one of these houses, but which one? I can't risk being recognised while I wait for him. Never mind: I'll come back." vagy éppen "Listen, you must help me. And you must promise to stop drinking. Think of your reputation. Captain! What would your old mother say if she saw you in such state?"), viszont tényleg szórakoztató. Nem véletlenül adtak el világszerte 200 millió Tintin könyvet.

2010. december 1., szerda

Bohr-tól C-ig

Nyáron olvastam egy klassz könyvet: Bryson: Majdnem minden rövid története. Az írót már ismertem, most sem kellett csalódnom benne, felfedezésekről, találmányokról, tudományos eredményekről mesél közérthetően. Számomra mégis az volt a legérdekesebb, hogy hogyan is alakultak ki a tudományágak, milyen összefonódások voltak 100-200 éve mondjuk a kémia és geológia között, kikből lettek a nagy tudósok.
Ott figyeltem fel a XX. század eleji pezsgésre, például az első világháború utáni évekre. 1920 környékén a fizikus Nobel-díjakat nagy nevek kapták: 1918-ban Planck, 21-ben Einstein, rá egy évre Bohr. Niels Henrik David Bohr, merthogy 75-ben a fia, Aage Niels kapta, igaz, harmadmagával. Az irodalmi díjak kivételével ez a megosztott díjazás nem ritkaság, sőt, orvosi (amit Szent-Györgyi is kapott) díjaknál teljesen általános.
Ami még a statisztikákból érdekes (http://nobelprize.org/), hogy a fizikusi díjazottak között két duplázó is van, az egyik a két női díjazott egyike, Marie Curie, ő megkapta a kémiait is, a másik John Bardeen, aki 56-ban és 72-ben (1 évvel Gábor Dénes után) is elnyerte a fizikusi díjat. Curie-ről már sokat olvastam, iskolában is tanultunk róla, de ki ez a Bardeen, olyan ismerős a neve! Nem csoda, életrajzát böngészve érdekes összefonódásokat találunk. Az első Nobel-díjat a tranzisztor feltalálásáért, a másodikat a szupravezetés elméletének megalkotásáért kapta, tehát nem valami távoli, elrugaszkodott, a közvélemény által majd csak évtizedek múltán, vagy akkor se értett és értékelt eredményekért. Diplomáját a később (63-ban) szintén Nobel-díjas Wiegner Jenő irányítása alatt írta és dolgozott annál a Bell Laboratories-nél, ahol a C programnyelvet és (kooperációban) a UNIX operációs rendszert fejlesztették.