2011. december 31., szombat

Kinect

A Jézuska hozott egy "kinektet". Azaz egy Xbox360 Kinect-et, játékkonzol mozgásérzékelővel, de a gyerekek úgy ismerték, hogy "az az ugrálós játék" (látták ősszel a pécsi unokatesóknál). A 250GB-s verzióhoz jár két játék, az Adventures és a Kungfu Panda 2, előbbi DVD-n, utóbbi egy kód segítségével letölthető. Az Xbox akár WiFin is csatlakozhat a netre, mondjuk a mobilnet nem nagy barátja az ilyen letöltősdinek, ez a Panda kb. 3.6 GB. Kaptak emellé még egy Kinect Sports nevű játékot, amiben mindenféle sport kipróbálható, bowling, gerelyhajítás, diszkoszvetés, futás, gátfutás, box, röplabda, kapura rúgás, meg amire már nem is emlékszem...

Az Adventures nagyon látványos, raftingolni, kis sínes hajtányon belógó akadályok elől elhajolni, óriás akvárium repedéseit befogni, súlytalanságban labdákat rugdosni és még ki tudja milyen játékok és pályák vannak benne. A Kungfu Panda egy verekedős játék, elég bonyolult a sportolósokhoz képest, még csak kipróbáltuk, majd egyszer talán kitapasztaljuk.
A játékok előtt mindig van bemutató, hogy milyen mozgásokat kell alkalmazni, milyen trükköket lehet belevinni. Például a tekegolyót úgy lehet megcsavarni, hogyha nem csak lendítünk a karunkkal, hanem után egy kaszálómozdulattal a mellkasunk elé rántjuk.
Tavasszal vettem volna ilyen cuccot, akkor lebeszéltem magam róla, ne bent ugráljanak, amikor a kertben is lehet. Most viszont nagyon tetszik és szerintem még tavasszal is tetszeni fog :) Ahogy Eszter mondta, "Még szerencse, hogy a Jézuskától ilyet kaptunk, mert ez biztos nagyon drága játék lehet!". Hát igen, nagy szerencse :) Vicces, ahogy a TV előtt ugrálnak, ezt a fejlesztők is így gondolhatták, mert a hullámvasutakhoz hasonlóan a Kinect lefotóz vagy kis videókat rögzít a leglátványosabb mozgásoknál, melyeket aztán a célba érkezés után megmutat.
Elnézve az ugrálásukat a TV előtt, elgondolkodtam azon, ez milyen ajándék mondjuk a tavalyi Lego és az 1000 darabos kirakóhoz képest? Más. Sokkal komplexebb, változatosabb (azaz komplexebb és változatosabb gondolkodást is igényel), ráadásul még ki is fáradhatnak. Más, de nem helyettesíti a Lego-t vagy Emma plüss szurikátáját vagy a könyveket, erre máskor van igényük. Vagy rá lehet szokni? Lehet, nem tudom, de bekapcsolni úgyis csak nekem szabad :) Az se veszélytelen, a Jézuska nekem is hozott hozzá játékot, így amíg ténylegesen mehetek pár kört egy Lotus Omegával vagy egy 1999-es M5-össel a Nordschleife-n, addig meglepően élethű szimulátorral elégíthetem ki ez irányú vágyaim :)
Magáról a technikáról: szerintem a 3 konzolgyártó közül most kivételesen a Microsoft dobott a legnagyobbat. A Nintendo Wii-nél kézbe kell venni a mozgásérzékelőt, ami jó lehet a golfnál vagy tenisznél, de nem tudja követni az összes végtagot, a testet és a fejet. A Sony PlayStation-nek valamilyen szemkövető cucca van, de az Xbox Kinect (2010 novemberben jelent meg) az egész testet figyeli.
Maga a Kinect cucc HDMI kábellel csatlakozik az Xbox-hoz és a TV közelébe kell elhelyezni, se túl alacsonyra, se túl magasra (kis motor van benne és automatikusan beszintezi magát). Van benne egy színes kamera, egy mélység érzékelő és egy térmikrofon. A mélységérzékelő infravörös sugarakat bocsát ki és egy monokróm CMOS érzékelővel rögzíti a képet, így azonosítva a hatósugarában lévő 1 vagy 2 személyt:
Annyira finoman működik, hogy pl. autós szimulátorban használható fejkövetésre is.
A kamera felismeri az arcokat és gesztusokat, be lehet úgy jelentkezni, hogy "Nézz a Kinect szenzorba! ... Szia Eszter!". A mikrofont is kalibrálni kell, felméri a háttérzajokat és utána hangutasítással is működnek egyes játékok egyes funkciói. Nincs vele hosszútávú tapasztalatunk, egy dolog tud rajta kifogni, az erős napfény, ezt az alacsony téli napsütést nem nagyon szereti, olyankor érzéketlen, össze-vissza ugrál.
Akit jobban érdekel a technika, de nem akar elmélyülni a részletekben, ajánlom a Wikipedia bejegyzését. A Microsoft valamit nagyon eltalált a szenzorokkal, annyira meglepően jól működik, hogy a tudományos világ is rákattant az alkalmazására, ilyen olcsón ilyen jól működő mozgásérzékelő szenzort "készen" nem kapni. Szeptemberben Bostonban az MIT Media Lab egyik részlegében legalább 5 ilyen Kinect szenzort láttam mindenféle fejlesztésekben, egyszerűen olcsóbb ilyet venni és erre fejleszteni, mint kamerákat meg különböző szenzorokat barkácsolni.

2011. december 29., csütörtök

uszinyúl

Az utóbbi időben több hétvégén is együtt mentünk Eszterrel úszni, volt, hogy csak ketten voltunk, volt, hogy anyukám vagy öcsém kísért el Vikivel. Most a szünetben a hétvégét sem kell megvárni, tavaly is ilyenkor voltunk családilag "usziban".
Tavalyhoz képest szembetűnő a fejlődés, persze laikusként nehéz megítélnem. Keresztanyám úszóoktató, vele beszélgettem Eszter technikájáról, az elmondottak alapján azért nem csinál mindent tökéletesen. Az is elgondolkodtató, hogy igen, valóban gyerekkorban nagyon könnyen megtanulják a jó technikát, de a rossz dolgok is nagyon mélyen tudnak ilyenkor rögzülni.
Amikor kb. egy hónapja először mentünk Eszterrel (csak ketten), beugrott a vízbe a gyors pályára (ami nem azt jelenti, hogy mindenki tempósan halad, de legalább nincsenek lebegő akadályok) és rögtön meg akarta előzni az előtte tempózó bácsit, kivágott balra, úgy kellett visszahúznom. Aztán békésen úszkáltunk, figyeltem a víz alatt a technikáját stb. Mondtam neki, hogy nézze meg, én hogy úszom, próbáljon követni. Úsztam rendesen, a fal előtt azt latolgattam, vajon adtam-e neki 10 métert a 33 méteres hosszon, hátranézek és ott loholt fél méterre a lábamtól! Ezért akarta megelőzni a bácsit is, ha előtte fut a nyúl, akkor hozza a felnőtt tempót! Ha nincs előtte senki és békésen tempózom mögötte/mellette, akkor nem hajt.
Tegnap Emmát is vittük és bár ő is olyan szinten van már, hogy nem kell letennie a lábát vagy kapaszkodni egy hosszon, ez mégis egy sportuszoda, mondtam neki, várja meg, míg Eszter leússza a penzumát, utána mehetnek a kismedencébe pancsolni. Persze Eszter is a kismedencébe vágyott, mivel 2 hete nem sportolt (beteg volt, utána meg utazgattunk), mondtam ússzon 12 hosszt (400m) és mehet játszani. Gyakorlatilag egy szuszra megcsinálta, csak annyi időre állt meg a falnál, hogy tájékoztassa Emmát, mennyi van még hátra. Tehát most a pancsolás volt a nyúl... Ezek szerint csak motiváció kérdése, ez az úszás előhozza belőlem a legsötétebb zsaroló apát :)

2011. december 23., péntek

icuccaim

Nem vagyok Apple hívő (a zöldalmát szeretem). 2008-ban Portland-ben vettem Rékának egy iPod classic-ot, nekem akkor egy Sony MP3 lejátszóm volt. Nem ájultunk el tőle, egyszerűen tökéletesen működött és működik azóta is. Aztán 2010-ben San Diego-ban (USA-ban sokkal olcsóbb) vettem egy Nano-t, ez már FM rádiós, van benne gyorsulásmérő meg egy rakat új funkció, persze a rádión kívül semmit nem használtunk, szintén remek. Idén tavasszal vettem egy iPad-et, na ez már más cuccokkal összehasonlítva is tetszik, bejött az Apple filozófiája, a zárt, az igényeket mégis kielégítő rendszer. Nappal Réka ezen netezik, este ezen nézek valami sorozatot. Tegnap csöngetett a TNT futára az iPhone-ommal. Még nincs sok tapasztalat vele, egy picit máris megszívatott, ugyanis micro SIM kártya kell bele, szerencsére a flottakezelő közbenjárásával seperc alatt cserélték, ráadásul 5 percnyire az uszodától :) Akármennyire is zárt, a google kontaktokkal alapból tud szinkronizálni, a google calendarral való szinkronizáláshoz meg egy 5 Eurós app-ot kellett letöltenem. Az érintőképernyő használhatósága, netezés stb. össze sem hasonlítható a Nokiámmal (5800). Na, majd meglátjuk... Egy MacBook lenne az igazán nagy lépés (egy MacBook Air meg maga a giant leap :)), muszáj lenne valamilyen virtuális gépet használnom egy-két szoftverhez, de ami késik, nem múlik :) iPod, iPad, iPhone, iAmstupid :)
A képen a cupertinoi muzsikusok:

2011. december 21., szerda

kihallgatás

Kaptam kb. 2 hete egy levelet a Közép-Magyarországi Regionális Bűnügyi Igazgatóságtól, hogy a rákövetkező héten adott időben, adott helyen jelenjek meg tanúkihallgatásra. Hűha! Ez nem hangzott túl jól, egyedül a borítékra, a feladóhoz kézzel írt NAV felirat utalt arra, hogy nem pl. gyilkosságról, hanem sokkal hétköznapibb bűncselekményről lehet szó. Rögtön felhívtam a levelet aláíró "püőr.törm."-t, hogy mi a helyzet, csak annyit mondott, hogy az xy céggel való gazdasági kapcsolatomra kíváncsi, minden papírt vigyek magammal, ami szükséges lehet. Nem két perc megtalálni egy 2008 őszi számlát, de végül meglett.
Megjelentem a "fenti szerv" "hivatali helyiségében", fém detektor, egyenruhás "portások", de lehetett az épület előtt parkolni, az előtérben pedig büfé működött. A hely szelleme a büfét is elérte, amikor kajajeggyel próbáltam fizetni a kólámat, kiderült, hogy már "készpénzesre ütötte". No, ilyet se hallottam még :)
A kihallgatás normális hangulatban zajlott, a püőr.törm. röviden összefoglalta, hogy mik a legfontosabb kötelezettségeim (igazat kell mondani és közeli hozzátartózóra nem vagyok köteles terhelőt vallani) és kezdődött a kihallgatás, ami a jósolt 1 óra helyett 20 perc alatt lezajlott, de ebből 15 percet vitt el a személyim ellenőrzése, a gépelés és a végén az átolvasás/aláírás.
Kérdeztem, mi lenne ha szigorú munkahelyem lenne, tud adni igazolást?
"Ha a tanú az idézés ellenére nem jelenik meg, és ezt előzetesen, mihelyt az akadály a tudomására jut, haladéktalanul, vagy ha ez már nem lehetséges, az akadály megszűnése után nyomban, alapos okkal nem igazolja, illetőleg az eljárási cselekményről engedély nélkül távozik, vagy önhibájából olyan állapotban jelenik meg, hogy nem hallgatható ki, illetőleg az eljárási kötelezettségeit nem képes teljesíteni, a következő kihallgatásra, illetve eljárási kötelezettségei teljesítése érdekében - a Be. 69.§ (1) bekezdés b) pontja, valamint a (2) bekezdése alapján - a tanú elővezetése rendelhető el, vagy rendbírsággal sújtható és őt az okozott költség - tanú esetében az elővezetési költség is ide tartozik - megtérítésére kötelezni kell."
Igen, ez egy mondat volt. Amúgy az idézést el szokták fogadni igazolásként, annak viszont örült, hogy nem kértem az benzinköltségem megtérítését.
"Felhívom a tanú figyelmét, hogy kérelmére - a Be. 79.§ (3) bekezdése alapján - a megjelenésével felmerült költséget a külön jogszabályban meghatározott mértékben az eljáró hatóság megállapítja, és megtéríti. Az útiköltséget a közlekedési eszköz igénybevételére jogosító jegy vagy a közlekedési eszköz viteldíjáról szóló számla bemutatásával kell igazolni. Egyben tájékoztatom, hogy a tanú érdekében - a Be. 80.§ értelmében - meghatalmazott ügyvéd járhat el, ha a tanú a jogairól való felvilágosítás céljából ezt szükségesnek tartja."


2011. december 20., kedd

Valdemar és Nina Langlet

A Lágymányosinál lemehetünk a Budai alsó rakpartra. Nemrég tudtam meg, hogy ezt csak a Petőfi hídig hívják így, utána a Szabadság hídig a Valdemar és Nina Langlet nevet viseli. Svéd írópáros, a második világháborúban ezreket mentettek meg a deportálástól, többek között Raoul Wallenberg segítségével, aki pedig a Szabadság híd és Erzsébet híd közti budai alsó rakpart névadója. A tematika nem szakad meg, a Lánchídig Friedrich Born, a Batthyány térig Sztehlo Gábor, a Margit hídig Angelo Rotta a budai alsó rakpart neve, ők is vöröskeresztesek, nekik is zsidók ezrei köszönhetik az életüket. A Margit híd után kb. az Elvis Presley park vonaláig Újlaki rakpart a neve, de ezután a 3-400 méteres "kitérő" után ismét nagy világháborús embermentők a névadók, Schlachta Margit, egészen az Árpád hídig, majd onnantól a K hídig Gróf Eszterházy János. Igaz, ők nem a Vöröskereszt vagy valamelyik egyház, hanem a politika oldaláról segítettek.
A pesti alsó rakpart névadása hasonló elvek mentén történt, északról a Margit hídig Carl Lutz, utána a Lánchídig Antall József, majd Jane Haning (több forrás szerint Haining) nevét viseli.

sirloin, tenderloin, t-bone?

Az USA-ban étteremben többször rendeltem sztéket, de a legritkább esetben tudtam lefordítani, hogy mit is eszem. Végre találtam magyarázatot! Na persze sokszor a fordítással se megyek sokra, nem tudom például, hogy hol a keresztfartő :)
Ráadásul ez még csak az USA-ra vonatkozik, a wikipediás forrás szerint a britek egy csomó részét máshogy hívják.

2011. december 10., szombat

Guy Kawasaki

Guy Kawasaki egy világszerte keresett, elismert vállalkozási, üzleti tanácsadó, többek közt abban segít, hogyan indítsuk be vállalkozásunk, hasznosítsuk ötleteink, számos beszéde elérhető a neten is. Kitűnő szónok, szereti az ütős mondatokat, de állítólag nem csak jól hangzanak, tudja mit beszél, ezt életútja is igazolja. A nagy ötletek, találmányokra pl. nagyon igaz, hogy sikerükben maga az ötlet csak kb. 10%-ban számít, a többi a megvalósításon és szerencsén múlik (Kawasaki: "A good idea is about ten percent and implementation and hard work, and luck is 90 percent.").
Erről eszembe jutott (az MIT-n láttam kőbe vésve szeptemberben), hogy magára a jó ötletet adókra, zsenikre is van mondat nagy embertől, még pedig Edisontól: "Genius is one percent inspiration, ninety-nine percent perspiration", azaz "A zseni egy százalék ihlet, kilencvenkilenc százalék verejték".
Sok Kawasakira lenne szükség, hogy az üzlethez és megvalósításhoz kevésbé értő zsenik, kutatók, feltalálók ötletei, találmányai, felfedezései ne halljanak el ismeretlenül.

2011. december 5., hétfő

EU angol

Merthogy már ilyen is van. Angol, ami szabályos, így íródnak a hivatalos EU-s anyagok és bár az angolok értik, de ők nem így beszélnek. Kivéve talán az EU-s diplomatáikat... A Kossuthon hallottam erről egy riportot, ott az endorse szót hozták példaként, melyet az EU előszeretettel használ az approve helyett. A szakmai cikkeknél is számos esetben előfordult, hogy több év után mondta amerikai kolléga, hogy oké, érti, meg tudja, hogy Európában így mondják, de ezt ők így nem használnák. És itt most nem a brit és amerikai angol különbségéről van szó. Érdekes (vagy sokszor szomorú?) lehet az angol anyanyelvűeknek látni, hogy fejlődik, formálódik a nyelvük.

2011. december 1., csütörtök

audiológia

Nemrég felmerült, hogy romlik a hallásom. Egy barátom jelezte, hogy talán azért beszélek hangosan, mert én magam nem hallom jól a hangokat. Nekem meg az lett gyanús, hogy egyre többször visszakérdezek a hallgatóktól, hogy mit is mondtak.
Bejelentkeztem orr-fül-gége (ezt régen nem fül-orr-gége volt?) szakrendelésre, megnézték a dobhártyáim, belenéztek a torkomba (hangszálaimat is), orromba, de semmi rendellenességet nem találtak ("Mko. ép dobhártya és hallójárat, enyhén balra dev. septum, negatív torok, jól mozgó hangszalagok"), irány az audiológia, idegi halláskárosodás tünettel, jól hangzik. Ja, ez az orr-fül-gége vizsgálatom a TB-nek 940,78395 forintba került. Pontosan.
Csütörtökön megvolt a vizsgálat, érdekes volt. Az audiológia rendelőben van egy hangszigetelt fülke, oda kell beülni fülhallgatóval a fejemen. Különböző frekvencián, különböző hangerővel küldenek hangokat külön-külön a jobb és bal fülre, kéztartással kell jelezni, hogy mikor és melyikkel hallom a hangot. Nos, tökéletes a hallásom, még csak "csipke" sem volt, azaz minden frekvencián átlagon felüli érzékenységgel jeleztem a hangokat. Ezután zavaró zajokat kellett egyre erősebben hallgatni és jelezni, ha már kellemetlen. Nem tűréshatárt hanem olyan szintet kellett belőni, ami már zavaró, ennek eredményeit is tartalmazza az audiogram (lsd. a képet). Itt is jól szerepeltem, az audiológus szerint egyszerűen csak nagy háttérzajban dolgozom és előfordul, hogy nem halljuk egymást, nincs semmi bajom. Na, ilyet is látt hallottam :)

Metro4

Még amikor indult az építkezés, meg tudtuk nézni egy kis kirándulás keretében a két alagútfúró pajzsot az Etele térnél. Ennek már jópár éve... aztán most volt ismét alkalmam közelebbről megnézni az építkezést, a Rákóczi térnél mentünk le, jól néz ki az állomás, tágas nyitott terek lesznek, nem ehhez vagyunk szokva a budapesti metróknál. A képen nehéz kivenni, de települések nevei vannak a mellvédeken, ha jól értettem, ahol Rákóczi megfordult. A napfényt meg üvegcsövekkel vetítik majd le a mélybe, melynek végein a tükrök mindig a nap felé fordulnak majd.
Az alagút az állomásról:
Innen átsétáltunk a Népszínház utcai megállóig az alagútban:
A graffitisek nem várják meg, míg elkészül, most festeni, az a rakenroll :)

Salzburg

Soha nem voltam még Salzburgban, de mindenki azt mondta, gyönyörű ("Jojdeszejp!" Mondaná Ausztrál Tom :). Talán a túl sok dicséret miatt picit többet vártam. Persze, szép, meg minden, de tudnék mondani pár várost, ami legalább ennyire tetszett (pl. Heidelberg).
Öten mentünk egy kiállításra, hétfőn reggel fél 7-kor indultunk, 1 előtt odaértünk délután volt időnk körbenézni. Az általam ismertek közül nem csak Mozart, Karajan és Ratzenberger született is, hanem Doppler is, méghozzá itt:
A Salzburger Dom nagyon impozáns templom, belső méreteivel az Esztergomi Bazilikát juttatta eszembe:
A város fő nevezetessége a Hohensalzburg vára, ami lentről is impozáns:
Onnan pedig remek kilátás nyílik a dómra és a városra:
A várost a Salzach folyó választja ketté:
A vár sok helyről, pl. a Mirabell Palota kertjéből is uralja a látképet:
Mozart szülőháza a világ legelegánsabb Spar üzletével:
Hazafelé elmentünk Hallstattba, megnézni hogyan is néz ki az a kis 1000 fős falu, amelynek a pontos mását akarják Kínában megépíteni:
Az odaút is jól nézet ki:



2011. november 23., szerda

Albert Flórián

Október 31-én meghalt Albert Flórián, az egyetlen aranylabdás magyar focista. Hercegszántón született, ahogy nagyapám is. Ő még emlékezett rá, ahogy Albert a malom előtt szórakoztatta a közönséget a cseleivel.
Olvasom, hogy 11 éves korában már a Fradihoz került, 17 évesen már a felnőtt csapatban játszott (és nem mellesleg a válogatottba is ilyen fiatalon került). A mai világban az ország minden szeglete azonnal elérhető, gyorsan terjednek a hírek. De a 40-es években vajon hogy jutott el egy tehetséges kisgyerek híre egy faluból a Fradihoz? Anyukám meséli (ő 13 éves koráig lakott Hercegszántón), hogy akkoriban azért minden falunak volt focipályája, lehet, hogy valami városi edzőnek feltűnt, hogy érdemes kezdeni valamit ezzel a gyerekkel. Hát... érdemes volt.

2011. november 19., szombat

gyerekprogram?

Tegnap érkeztünk, akkor minden új volt, a gyerekeknek nem volt idejük unatkozni, de milyen egész napos programot találjak ki egy külföldi, 800 ezres városban, egy ködös-fagyos novemberi napon? Tegnap a vacsorát kivéve egyedül voltunk, a terv szerint ma délután kettőkor csatlakozott apám kis csapatunkhoz. Reggel kényelmesen keltünk, 8-kor mentünk reggelizni, jó szállodában vagyunk, de arra én se számítottam, hogy pezsgőt és pálinkát kínálnak a reggelihez :) Kicsit ejtőzünk, elintéztem a emaileket, a gyerekek a tegnap kapott játékokkal játszottak, fél 10 felé indultunk útnak, célunk a Maksimir park volt, ott van a Zágrábi Állatkert. A bő 5 perc séta a mindig zsúfolt Jelasics térig elég volt ahhoz, hogy letegyek a sétálós tervemről és vettem 3 villamos jegyet (7 éves kor alatt ingyenes) és felpattantunk a 11-esre.
A jegy 8 Kuna (~320 Ft.), újságos kioszkokban minden második sarkon kapható, de rajtunk kívül csak egy nénit láttam lyukasztani, RFID-s jegyek/bérletek vannak, a villamosokon érintőképernyős panellel lehet kiválasztani a zónát és a jegyek számát és akár több embernek is fizethető az utazás. Ahogy mindenhol, a villamoson is kedvesek az emberek, a 4 gyerekkel állandóan hellyel kínáltak és fél perc alatt megtudtam, melyik megálló van legközelebb az állatkerthez (a Bukovacka utcai). Ha már általánosítunk, az utca embere kevésbé tűnik nyomottnak, gondterheltnek mint otthon és általánosságban jobban öltözöttek, szebb ruhákban járnak.Valahol Párizs és Budapest között félúton...
Vissza az állatkerthez. A Maksimir park körbekerített, nagyon szépen gondozott, ez a ködös, szemerkélő hóesős, hideg őszben is feltűnő.
Ennek a szélén van az állatkert (az ehhez közeli zebra a főúton tényleg zebracsíkos), 4 gyerekkel 70 Kunáért mentünk be.
Jelentősen kisebb, mint a Budapesti, ennek megfelelően a kínálat is gyengébb, mondjuk ez sokszor nem annyira zavaró, a magányosan nyammogó zebra társak nélkül is zebra, egy-két állatfajból (pl. nutria) pedig kifejezetten túlkínálat volt.
Nagyon igyekeznek, sok helyen igényes oktató és tematikus helységek vannak, pl. egy preparált házikó, ami azt mutatta be, milyen, szem előtt nem lévő állatokkal élünk együtt.
Az ismertetők kétnyelvűek (Vuk!), a nagyvadak többsége is kint volt még (Emma: "Ott az oroszlán meg a neje!").

Bő két óra trappolás a gyenge mínuszokban rendesen kihúzta az erőt a gyerekekből, egy-egy plüss pingvin és delfin lelket öntött beléjük és visszamentünk a belvárosba, ahol egy sültkrumplizót választottak ebédhelyül (utoljára ilyet Brüsszelben láttam), persze Eszter ott is pizzát kért.
Utána az utcán kitűnő fánk golyókat vettünk és visszatértünk a hotelbe, ahol kaptak egy bő órányi pihenőt, amit tök csöndben töltöttek Mulan kalandjaival. 
2 után apám csatlakozott hozzánk, lesétáltunk az állomásig és célba vettük a korábban kinézett Technikai Múzeumot. A botanikus kert felé mentünk, de zárva volt, igaz, amúgy sem ilyenkor kell botanikus kertekben császkálni (azaz a lehullott sárga lombokban gázolni).
10 perccel később a technikai múzeum kapujáról is lepattantunk, szombaton 1-kor zár. Erre aztán végképp nem számítottam... Villamosra pattantunk és elmentünk a Jelasics térig, apámnak ajánlották a Grada Múzeumot, ismét siklóztunk és megkerestük a felsővárosban a volt zárda épületét. Ez a múzeum tényleg jó hely, turistát itt sem láttunk, az őrök monitorokkal felszerelt szobájából jött elő egy hölgy és adott jegyeket, majd megmutatta, merre induljunk és visszament. Egy lélekkel nem találkoztunk az egész épületben, így mentünk körbe.
Bár sok kiállítási tárgynál csak horvát ismertető volt kirakva, egész jól tájékozódtunk, a párszáz éves mindennapi kellékek, fegyverek és biciklik a gyerekek figyelmét is lekötötték.
Az őrök hiányán kívül az is feltűnő volt, hogy sok tárgyat el se kerítettek, úgy kellett figyelni, hogy ne próbáljanak ki mindent a gyerekek, illetve sokszor mi is bizonytalanok voltunk, hogy akkor most hozzá lehet nyúlni vagy nem? 5 felé sötétben léptünk ki a múzeumból és ismét a főtér felé vettük az irányt, a tegnapi felejthető vacsora után most ajánlás alapján egy színvonalas helyre mentünk, finom ételek jó bor, miazmás.
Bár csak 6 felé jártunk, a gyerekek elpilledve kanalaztak, de a végére valahogy ismét felpörögtek és nagy vidámságban tepertek a szállásig, amely szerintem benne van a "Top 3 zágrábi helyek" listájukban :)



2011. november 18., péntek

Zágráb

Édesapám szólt egy hónapja, hogy Zágrábban lesz dolga, nincs-e kedvem elkísérni? Mondtam, dehogynem, sőt, vinném az egész családot! Közben voltunk Pécsen, télre fordult az időjárás és rájöttünk, hogy talán nem is olyan jó ötlet Bálintot is elráncigálni ilyen viszonylag hosszú útra. Felszabadult két hely, hétfőn eldöntöttük, hogy akkor öcsém gyerekeit viszem, a 7 személyes kocsiban hatan férünk el kényelmesen ha csomagokat is viszünk pár éjszakára.
Eljött hát a nap, első alkalommal lógnak úgy a suliból, hogy nem betegek. Reggel minden simán ment, igaz 20 percet veszítettünk az én hülyeségem miatt, otthon hagytam a héten korábban vásárolt Kunát, szerencsére már Budakeszin eszembe jutott. Az út simán ment, nagy köd volt, de gyenge a forgalom, a gyerekek mesét néztek a fejtámla monitorokon (aki szerint lehet 4 órán keresztül mondókázni és barkochbázni, az monnyon le :)) és végül a határőr se fordított vissza az autó meghatalmazása hiányában, csak tartott egy 2 perces tájékoztatót (pedig a "Máskor ne felejtsék el!" csak 2 másodperc lett volna).
A szállodát könnyen megtaláltunk, a fejtámlamonitor feltalálója mellett a navigációs rendszerek atyjának nevét is hálával emlegethetjük. A szoba még nem volt kész, leraktuk a cuccokat és besétáltunk a városba.
Jelasics (délre néz) szobránál:
A Mária Mennybemenetele Székesegyház:
Be is mentünk:

A Jelasics térre a piacon keresztül mentünk.
Ebédre hot-dog, kolbász:

Siklóval mentünk fel a Szent Márk térre:

Szent Márk templom:
A kőkapunál:
A hotel előtti Zrinjevac parkban:
Hungarikumba is botlottunk a piacnál:
Minden nagyon közel van egymáshoz, ezt a kört 2 óra alatt tettük meg úgy, hogy a gyerekekkel nem lehet nagyon rohanni. Jó volt elfoglalni a szobát, 2 óra pont elég a gyerekeknek ilyen hidegben.
2 óra szusszanás után ismét nyakunkba vettük a várost, a hotelben kapott turista térképen immár a nagyobb kört tettük meg, de egyre hidegebb volt, úgyhogy egy játékboltban melegedtünk fel testben és (gyerek)lélekben. Este a Tkalciceva utcába mentünk, ott van sok étterem, kiülős kávézó, szórakozóhely. Eléggé bekorlátozza az étterem választást, hogy csendes legyen, ne legyen zsúfolt és füstös, de végül megvacsoráztunk (felejthető, kivéve a zagorska levesem) és idén már sokadszor ismét kijelentették, hogy ez életük legjobb napja :)