2011. augusztus 31., szerda

chiliszósz

Anyukám adott pár chili palántát, nyár elején anyósom elültette őket a kertben. Pár hete kezdett érni, van piros, van narancssárga és talán zöld is, bár ki tudja, hogy az nem pirosodik-e be később :) Szóval annyi chili termett, hogy nem eszünk annyi halászlét/gulyáslevest, amennyibe belevághatnánk. Tegnap volt nálunk grillezés, nosza csináljunk chiliszószt! Találtunk egy több helyen (pl. mindmegette.hu-n) megjelent egyszerű receptet:

Hozzávalók:

  • 10 dkg friss chili (narancssárga vagy zöld)
  • 40 dkg fokhagyma
  • 10 dkg gyömbér
  • 60 ml olívaolaj

Elkészítés:

A fokhagymát, a chilit, a megtisztított gyömbért és az olajat összeturmixoljuk. Sóval ízesítjük. Üvegekbe töltjük, és a hűtőben vagy a spejzban tároljuk.

Egész jó lett, bár legközelebb kevesebb fokhagymával és több chilivel próbálnám ki.


2011. augusztus 30., kedd

FAP

Megint egy hárombetűs. Az angol rövidítés szerint DPF (Diesel Particulate Filter), a FAP a francia: Filtre a Particule, azaz részecskeszűrő, ne kormoljon a dízelmotor. A miénket 120 ezrenként kell karbantartani és valamilyen folyadékkal feltölteni. Itt megint előjön az adott környezetvédelmi technológia teljes ökológiai lábnyoma, azaz milyen anyag is ez a folyadék, illetve mi kerül a levegőbe, amikor a FAP tisztítja (kiégeti) magát? Ráadásul egy újabb szűrő valószínűleg visszafojtja a motort, ami adott teljesítmény eléréséhez fogyasztás növekedéssel jár. Csak drágább olaj mehet bele, a FAP tisztítás és feltöltés díjáról nem is beszélve. Viszont nem kormol és nem is annyira büdös, mint a hagyományos dízel. De az mennyire környezetszennyező, hogy a FAP egyik szenzorának cseréjéhez kétszer kellett átvágnom a városon? A marketingesek nagy fegyvere, mert enélkül már nem lehet eladni dízelt? És a még kisebb részecske, amit nem szűr meg, mennyire veszélyes? 

2011. augusztus 28., vasárnap

Structure Triax 14

Megérkezett! Majdnem két hete voltam a Spuriban, ahol azt mondták, hogy a régi cipőmet (2009-ben vettem, az még a 11-es modell volt) már feltétlenül le kell cserélnem. Mit is mondjanak egy cipőboltban, gondolhatnánk. De a kisördög már elbújt, pár nap után hívtam a boltot, a tulajjal, Szűcs Csabával (ő tartja a magyar maratoni csúcsot 2:12:10-el) beszéltem, rendeltem (US14, EUR48.5-es méret kell, ilyen általában nincs raktáron), volt egy kis gondja a színekkel, 1 hét alatt meg is érkezett (korábban, mint ígérték), hívott, hogy nézzem meg, tetszik-e az új dizájn. Tegnap elugrottam öcsémmel, a próba során megdöbbentem, mennyivel puhább, mint a régi cipőm, ugyanakkor a méretére azt mondta a lány, aki segített beállítani, hogy szerinte kicsi. Csaba is megnézte, szerinte ha nem dagad nagyon a lábam, akkor jó lehet, ugyanis a 15-ös tuti nagy. Ez utóbbi érv nekem elég is volt, elhoztam, jó lesz :) Ha már ott jártam, vettem egy új futónadrágot is, olyan, mint egy biciklis gatya, csak bélés nélkül. 10 éve még szóba se jöhetett, hogy ilyet hordjak, akkor hagyományos rövid szárút vettem, persze akkoriban még a szandál is elképzelhetetlen viselet volt számomra...

2011. augusztus 26., péntek

sofőrszolgálat

Kocsival vagy, iszol, de ahelyett, hogy másnap visszamennél a kocsiért, hívsz egy sofőrt és hazavisz. Adott távolságra (egy útra) picit drágább, mint a taxi, de ha valaki eleve taxival jön/megy bulizni, már megéri. Ha pedig BKV oda és taxi vissza, akkor meg időben nyerő. Szóval végre saját magam is kipróbáltam, nem sokat variáltam, a sofőrszolgálat kulcsszóra keresve az első találatot hívtam.
Hívás után ígéretükhöz híven 35 perc alatt ott volt a sofőr, egy középkorú kedves fickó, udvarias volt, úgy kellett rábeszélni, hogy nyugodtan állítgassa magára az ülést, tükröket. Hazafelé beszélgettem erről az üzletről vele. Kicsit panaszkodott, hogy ma már boldog-boldogtalan egy jogsival sofőrszolgálatot indít. Fura volt, hogy kocsival érkezett, kérdem mikor mennek vissza a kocsiért? Mondta, hogy a nap végén szedik össze az autókat. És érte mikor jönnek majd ha hazavisz? Pár percen belül. Ez amúgy télen gond, ha épp nincs a környéken a cégnek "bázis-sofőre", merthogy ez a nevük, akkor a kemény mínuszokban kell toporogni. Hazaértünk, kifizettem, beálltam a garázsba és 5 perc múlva jöttek is érte, már hárman ültek a gyűjtőkörútján lévő autóban.
Ez érdekesebb feladat a többcímes navigációnál, hiszen oda kell jutni egy címre egy autóval és el is kell hozni a célállomásról a sofőrt. Azt hittem eleve két ember jön és az egyik követi az autót (sokan egyébként ezt csinálják), de úgy látszik a tapasztalatuk szerint megéri szétszórni pár autót a városban, aztán egy autóval összegyűjteni a szintén szétszórt sofőröket és a nap végén begyűjteni az autókat.
Aki nem fél attól, hogy idegen vezeti az autóját, mindenképp megfontolandó alternatíva, nem kell megszervezni, hogy jut haza az autó, szabadabban lehet programot szervezni.

2011. augusztus 23., kedd

éjszakai futás

Na jó, szóval futás sötétben, 9 órára még nem mondjuk, hogy éjszaka. Annyira el voltam foglalva a nyáron a bringázással, hogy hanyagoltam a futást, általában csak heti kétszer futottam a környéken. A napokban ismét rákaptam és igyekszem naponta, másnaponta futócipőt húzni. Igazából az adta a motivációt, hogy a Váci út környékén volt dolgom, gondoltam beugrom a Spuri-ba, megnézem, hogy néz ki az aktuális Structure Triax modell. Ennek erősített a megtámasztása a belső oldalon, a 2009-es Nike félmaraton előtti nyáron vettem a mostanit, ebben nyomtam a 2009-es félmaratont, a 2010-es maratont és a 2011-es HHH 14 km-t. Ráadásul ez akkor már Nike+ modell volt, vettem bele annak idején chip-et, lelkesen hordtam a karkötőt és töltöttem fel a kilométereimet a Nike honlapjára. Az első szériás szalag esőben beázott, garanciában cserélték (sárgára), aztán valamelyik gépemen döcögött a Nike segédprogramja, lassacskán leszoktam a méregetésről. Előtte abbahagytam a pulzusmérő használatát és a futások feljegyzéseit is, azóta annak a híve vagyok, hogy lehetőleg legyen mindig nálam a futócipő és mindenféle gadget-ek nélkül bármikor "tét nélkül, tisztán" nekivágjak. Megrendeltem az új cipőt (48 és feles méretben nincs a polcokon), talán jövő hét végéig meglesz. Ha indulok az idei Nike-on, arra már nem tudom betörni...
Szóval ismét ráéreztem a futás ízére, tegnap elég későn értünk haza, a gyerekeket már nem akartam bringára ültetni, eléggé kiszívta őket a strand, így a fürdetés után egyedül indultam útnak, ezúttal a HHH oldalában. Az erdőben persze derekasan rám sötétedett, nagyon kellett figyelni. Elfutottam a vitorlázó repülőtéren keresztül az Oroszlán szikla mellett az Árpád kilátóig, majd a Kecskehegy irányában vissza. Akkor még nem éreztem, de a durva köves talaj és a forszírozott tempó (37:19 lett a kör) megbosszulta magát, ma reggelre nagyon fájt a bal bokám. De ugyebár futni, ahol lehet! Ma itt kellett maradnom a munkahelyemen este, valamikor éjjel 11 előtt indulunk csak egy mérésre, gondoltam futok egyet a Duna parton, hoztam reggel a futócuccom. Este 8 körül indultam (Gellért térről), elfutottam a Margit hídig és vissza (44 perc). Nagyon érdekes volt a felső rakpart, teljesen más, mint reggel 8 körül, amikor erre szoktam tekerni. Fáradt turisták andalogtak és egy csomó bringás tekert még mindig, voltak kocogók jópáran és megnézhettem végre a Parlament új díszkivilágítását is.
Furcsa volt este 9-kor kimelegedve ismét a munkába menni :)

2011. augusztus 22., hétfő

strandon

Megvan a 7 üléses verda, tudunk messzebb menni 4 gyerekkel, itt a kánikula, irány a strand! Gimnazista koromban voltam utoljára fővárosi strandon, a gyerekekkel Balatonon kívül a Velencei tónál voltunk párszor az elmúlt nyarakon. Amikor Budapesten strandoltunk 15-20 éve (kiskorunkban anyukámmal, gimnazistaként barátokkal), szinte kizárólag a Csillaghegyi strandra mentünk, ott nincs nyomor, tiszta és békés a környezet. Öcsémék mesélték, hogy a Római strandfürdő gyerekekkel sokkal jobb, van csúszda meg minden.
9-kor nyit, 10 előtt érkeztünk, a bejárattól 20 méterre parkoltunk az árnyékban. A 2 felnőttre és 4 gyerekre a legjobb konstrukcióban 8200 volt a jegy. Délelőtt alig voltak, a gyerekek bemelegítettek a bébimedencében, utána átmentünk a nagyba, annak az egyik végén van egy széles családi csúszda, ott jól elvoltak. A nagyok elkezdték unni, átmentünk a mélyebb részbe, ahol leginkább a vízfüggöny mögött barlang tetszett nekik, de egyre inkább izgatta a fantáziájukat a 4 hatalmas "felnőtt" csúszda. Először a két lankásabb, nyitott csúszdán csúsztunk, szinte végig lökni kellett magunkat, hogy lecsússzunk, bár páran ezeken is gyorsak voltak. Kipróbáltam az egyik zárt "kamikáze" csúszdát, na az kemény volt, mondtam is a lányoknak, hogy ez izgi lesz, de biztonságos. Lecsúsztak, érdekes volt látni az arcukat, amikor kibukkantak a szabadba, az arcukon döbbenet, aztán berobbantak a vízbe, de amint felocsúdtak, váááá, még egyszer! Az úszómedencében pedig a Vasas ifi vízilabda csapata edzett, az nekem is érdekes volt.
A büfék elég kulturáltak, hot-dog, sült kolbász, hekk, szóval tipikus strandkaja, bő 3000 forintból hatan megebédeltünk (ital nélkül). 3 előtt indultunk haza, a gyerekeket rendesen kiszívta a nap, azt hiszem legközelebb is ide megyünk.
Kicsit beárnyékolta a napot (legalábbis még mindig az eszemben van), hogy egy lány pont a legbiztonságosabb családi csúszdán beverte a fejét, állítólag elvesztette rövid időre az eszméletét és nem emlékszik semmire, ott ápolták a medence szélén, végül nyakmerevítőben, hordágyon vitték el. Ezért is fontos, hogy a gyerekek is figyeljenek egymásra, akármelyik félrenyel vagy hátulról belerongyolnak a csúszdán, legyen segítség. Persze, nem kell túlstresszelni a gyerekekkel, de a legártatlanabb helyeken is baj történhet, ilyenkor örülök, hogy a nagyok már biztosan mozognak a mély vízben, ők is figyelhetnek a kicsikre.

2011. augusztus 19., péntek

787

2008-ban volt alkalmam megnézni a Boeing gyárat és múzeumot Seattle-ben (illetve onnan egy köpésre, Everett-ben). A fényképezőgépeket és telefonokat le kellett adni (mint a Lenin mauzóleumnál :)), de így is óriási élmény volt megnézni a hatalmas szerelőcsarnokot és a gépek építését. A gyár már akkor ezerrel nyomta a Dreamliner propagandáját, az utolsó blokkban is épp egy 787-esen dolgoztak. Akkor talán 1-2 éven belül ígérték az első szállításokat, de úgy tűnik, még mindig kevesebbet csúszik, mint az Airbus-nál az A380 annak idején.
Ami nekem a 787-ben tetszik, hogy nem arra mentek, hogy minél több utast szállítsanak, hanem a gépet könnyítették, belül különleges ülésekkel hagynak több helyet az utasoknak (hasonlót volt alkalmam kipróbálni egy hónapja hazafelé egy új Boeing-en Párizsból), nagyobb ablakokkal csökkentik a bezártság érzetet.
Persze a konkurencia nem áll meg, az új Airbus-ok is fejlődnek, ahogy az első leszállított 787-esekről szóló cikkekben is olvashatjuk.

2011. augusztus 17., szerda

A Nagy Picasso

Új autó kellett. Mármint használt, de nekünk új. Nem, nem rohantunk már a második gyereknél kisbuszt vagy terepjárót venni, a kombi Omega elég széles a két ülésmagasító és a hordozó számára is, a csomagtartója meg akkora, hogy nem kell összecsukni a babakocsit a szállításhoz. Igen ám, de a nyáron sokszor kellett négy gyereket szállítani és úgy néz ki, hogy a suli beindultával egyre többször lesz erre példa, egyszerre négyüket hazahozni az iskolából vagy szüleimtől.
A közepes méretű egyterűek nem voltak szimpatikusak, mert ha nincs szükség a harmadik üléssorra, akkor a székeket nem lehet eltüntetni a padlóban, csak összehajtani vagy kiszedni, ami ugye elég nehézkes. Maradtak tehát a kisebb 7 üléses egyterűek, melyek közül 3 típus maradt fenn a rostán, melyekből kellő választék van a hazai piacon: Opel Zafira, Toyota Corolla Verso és Citroën Grand Picasso. Az első kettő két szürke típus, unalmas design, viszont megbízhatóak. Szempont volt még, hogy automata legyen és hasonló felszereltségű, mint a mostani autónk. A Verso itt elvérzett, a robotizált automatája típushibás és drága javítani. Egy Zafirát megnéztem, az rendben van, de kár volt előtte beülni egy Picasso-ba, mert azután bizony elég unalmasnak tűnt, nem ébresztett birtoklási vágyat. Maradt tehát a Citrom.
Kb. 10 napja, amikor elkezdtem keresgélni, arra jutottam, hogy nem szeretnék francia autót, ne legyen dízel és ne legyen robotizált automata váltója. Ja, és a Nagykőrösi úti piacnak még a közelébe se szabad menni. Ehhez képest könnyű kitalálni mit vettem és hol :) Van persze indokom: az általunk nézett kategóriában csak a Picasso tetszett, abból csak dízel volt, a dízelnek csak robotizált váltója van (nincs hagyományos automata). Megnéztem több darabot, fapadost és full extrásat, murvás-faházas és csilli-villi telepen, míg végül kilyukadtam egy meglepően őszinte srácnál, aki külföldről csomagban (pl. 10 autó vegyesen egy autószállítón) behozott autókat értékesít. Nem köntörfalazott, azt mondta nem ért hozzá, de ha gondolom, vigyem el állapotfelmérésre. Így is tettem, a piactól 300 méternyire van egy Citroën szerviz, oda vittük átnézni.  A munkafelvevő és a szerelő, aki vizsgálta, nem győzte dicsérni, hogy ilyen jó állapotú autót rég nem láttak, pedig pont a kollégájuk autója is a listámon volt még akkor. Gyári festékvastagság mindenhol, semmi nem lóg, nincs olajszivárgás, minden működik és az eddigi garanciális javítások alapján a futásteljesítménye is reális. Én már az állapotfelmérés előtt tudtam, hogy ez lesz az autónk, mert ilyen szép külsővel és beltérrel még nem láttam eladó Picassot. A munkafelvevő picit rontotta az alkupozícióm azzal, hogy az eladó előtt dicsérte ezt a tuti vételt, de végül megegyeztünk.
Olvasom a Picasso fórumokat, nem egy Toyota, az biztos, nagyon sokan panaszkodnak erre-arra, viszont ebbe jó beleülni. Ha nem lesz aránytalanul nagy szívás vele, akkor szerintem hosszú ideig szolgál a családban. A gyerekek már a neppernél birtokukba vették, míg a papírokra vártunk. Tetszenek nekik a tologatható ülések, a lehajtható kisasztal a második sorban, a szabályozható szellőzés és persze a csomagtartóban lévő kuckós ülőhelyek.

2011. augusztus 15., hétfő

városok bűnügyi fertőzöttsége

A HVG közölte a megyei jogú városok kivételével a 2010-es adatokat. A legfertőzöttebb a listában Szendrő, de csak amiatt, mert 2008-ban az okmányiroda felgyújtásakor 2315 visszaélés történt közokirattal, ezekben az ügyekben csak 2010-ben emeltek vádat és ezzel együtt lett 2421 bűncselekmény. Szendrő után Zamárdi és Siófok következik, érdekes, az első 20 helyezett fele Balaton környéki település. A 304-ből pár számomra érdekes város helyezése (zárójelben az ezer főre jutó bűncselekmények száma):
20. Balatonfüred (65)
130. Pusztaszabolcs (36)
142. Baja (35)
234. Hajdúböszörmény (25)
257. Budakeszi (23)
Az utolsó (azaz legbiztonságosabb) település Rákóczi falva, 5424 lakosra összesen 43 bűncselekmény jutott.
Persze az ilyen statisztikák még nem sokat mondanak az adott település biztonságáról, hiszen a bűncselekmények általában az adott településen vagy kerületen belül is koncentrálódnak.

2011. augusztus 13., szombat

Jancsek Antal

Örököltünk vagy 10 éve egy Jancsek Antal (1907-1985) képet, mégpedig a Hölgy piros kalapban címűt. Tudtuk, hogy a festőt "jegyzik", a 90-es években egy hirdetésben még ezt a képet is keresték. Nekünk nem nagyon tetszett, a családból senki nem rakta volna ki a falra, elhatároztuk, hogy eladjuk. Hogyan ad ma el egy laikus egy festményt?
Elsőként a neten keresgéltem, van online értékbecslés is, a festő és - amennyiben ismert - a kép ismeretében becsülnek egy eladási ár intervallumot. Pár jellemző képet (teljes kép szemből, kép háta, aláírás, kép jellemző részlete) feltöltve személyesen is megkerestek, de akkor még tovább akartam tájékozódni, nem éltem a lehetőséggel. Aztán vannak a galériák, egyet felhívtam, küldtem nekik képeket, felbecsülték, de a vétel nem érdekelte őket. Végül felraktam a vaterára, ezúttal nem fix áras értékesítéssel, hanem aukcióra. Az első 3 hét érdeklődés nélkül futott, a második turnusban levittem picit az árat és az aukció lejárta előtti percekben leütötték.
Már az email címből látszott, hogy valószínűleg hozzáértő ütötte le. Egy napos délelőtt találkoztunk vele, a nyitott csomagtartónál mesélt a festőről és a képről is. Korábban már nekem is gyanús volt, hogy erre a képre más méreteket adtak meg, kiderült, hogy Jancsek megfestette több verzióban is, pl. a bal oldalt hátul álló nőalak nélkül. Népszerű kompozíció, miért ne birtokolhatnák többen is, gondolhatta a mester :)

2011. augusztus 10., szerda

Cavendish

Minden tiszteletem a "Hidrogén atyjáé", Henry Cavendish-é, de most Mark-ról írnék. Egy hosszútávú kerékpáros körverseny versenyzői látszólag hasonló testfelépítésűek. Az biztos, hogy nincs akkora különbség köztük, mint egy hatalmas izmokkal rendelkező rövidtávfutók és az aszott maratonisták között. És mégis, csak alaposabban meg kell nézni. A sprinterek (mint pl. Cavendish, Zabel, Petacchi) izmosabbak, rövid távon kell nagy energiákat felszabadítaniuk, míg a hegyi menőknek gyakorlatilag nincs is szükségük a felsőtestükre. Mármint ami az izmokat illeti, mert tüdejük az van. A lábaik sem különösebben izmosak, annál inkább kitartóak.
Cavendish ma talán a világ legjobb sprintere, már 20 Tour de France szakaszt nyert és még van előtte pár év. Vicces, hogy "úgy kell felsegíteni" pár hegyre, idén még 20 pontos büntetést is kapott, mert több mint 35 perces hátrányban érkezett a Galibier-re. Igaz, 88 társával együtt, mit lehet tenni, Schleck-ék siettek elöl...
Amikor engem kérdeznek, hogy mit sportolok, kosárlabda vagy vízilabda, mindig meglepődnek a válaszon, hogy kerékpár és futás. Rossz testbe születtem :)

2011. augusztus 9., kedd

im(m)aginárius

Képzetes vagy imaginárius számok (négyzetük negatív). Imaginery, angolul, azaz elképzelt, vagy képzetes, ahogy tanítják. Kicsit erőltetett itt az idegen szó használata, persze itt legalább nem divatból használják, mint pl. az "involvál" szót, amitől falra mászom. Vannak persze olyan szavak, melyek egyszerűbben pontosabbak az idegen kifejezéssel, ilyen pl. az indifferens vagy releváns. Vannak, melyek a szememben "egálban" vannak, ilyen a viszonylag(os) és relatív szavak. Vannak, amiktől falra másznék és mégis használom, mert amikor meetingre utazom, akkor se a találkozó, se a tárgyalás, se a megbeszélés nem lenne pontos.
Sokszor nem azért nem jó fordítani, mert a magyar megfelelője nem elég kifejező, hanem pont azért, mert valamiben több vagy más jelentést is társítunk hozzá.

2011. augusztus 8., hétfő

APS villamos

Bő 10 éve Strasbourg-ban láttam először modern villamost. Igaz, addig nem is jártam sokat külföldön. Aztán elkezdtem figyelni őket, tetszett Párizsban a füvesített pálya (ilyen sok más helyen is van), Pádovában a rövid szakaszokon (max. 600m) akkumulátorokon üzemelő gumikerekes, de a legjobban most az APS tetszik, igaz, még csak Bordeaux-ban (részletes leírás ITT), Orléans-ban és Reims-ben működik. A felső vezeték helyett egy harmadik sín van a sínek között, ami tökéletesen szigetelt, csak a villamos tudja megnyitni maga alatt a burkolatát. Ahogy utánaolvastam, Budapesten is használtak hasonló, fedett sínes megoldást, még 1887-ben, a Siemens fejlesztette. Biztonságos volt, de nem megbízható, nem bírta a havat, jeget és könnyen elkoszolódott, a felső vezetékek az 1920-as évekre teljesen leváltották.
A nagykörúton a 4/6-os villamos a világ legnagyobb utaskapacitású vonala, a világ leghosszabb egyterű villamosaival (Combino Supra). A pálya viszonylag védett, a rajta haladó szerelvények amúgy sem mennek máshol, érdekes lenne az APS bevezetése. Addig is be lehetne füvesíteni a sínek környezetét, jól nézne ki!

2011. augusztus 7., vasárnap

Michael Rapaport

Még az 1997-es Cop Land-ben figyeltem fel rá, érdekes karakter. Aztán játszotta a Jóbarátok-ban Phoebe barátját (ott is rendőr volt), majd a Házi háború-ban volt főszereplő. Most láttam, hogy a Nevem Earl-ben is szerepet kapott, övé volt Earl lakókocsija és az El Camino, illik rá ez a karakter is.
Azt gondoltam, annyira érdekes ez a név, hogy könnyű felderíteni az eredetét, de tévedtem. A Surname Database szerint valószínűnek látszik, hogy német eredetű és már a 13-ik században használták, míg a Wikipedia inkább az olasz szálat erősíti.

2011. augusztus 6., szombat

úszótanfolyam

Számtalanszor tapasztalhatjuk, hogy egyének gátolják egy csoport fejlődését, haladását. Ilyen egy rossz tanuló vagy balhés srác az osztályban, de ilyen az a balfék is, aki miatt áll a sor a pénztárnál. Legutóbb a bringatáborban említettem, hogy 18-an malmoztak türelmetlenül, mert egy valaki nem bírta a tempót egy túrán.
Az utóbbi esetet már át tudom érezni. A sikeres úszótábor után beírattuk a lányokat egy 2 hetes intenzív úszótanfolyamra, minden nap egy óra úszás délután 5-től. 3 csoport indult 6-6 fővel, egy vízhez szoktató, egy kezdő és egy haladó. A táborban ugyanazok az oktatók voltak, így nem volt szükség felmérésre, Eszter ment a haladóba, Emma a kezdőbe. Igen ám, de a kezdő csoport ilyen nyári tanfolyamon 3 kezdő kategóriát ölel át, Emma gyenge kezdő (segédeszközzel tud csak úszni), míg a legjobb kezdők már önállóan úsztak, nekik csak a technikájukon kell csiszolni. Szegény Emmára két hossz alatt felet vertek a feladatokban és majdnem minden nap volt egy kis sírás is. Hol azért, mert utolsó lett minden igyekezete ellenére, hol azért, mert elnyomták előle a kötelet és megijedt, hol meg nem tudom miért. Azt tudom, hogy hiába bújtam el az uszoda hátsó sarkába (az első nap a medence mellett ücsörögtünk, hiba volt), mindig meghallottam a hüppögését a ricsajban. Szerencsére az oktató ura volt a helyzetnek és nem engem hívott, hanem megnyugtatta, engedményeket adott neki vagy épp speciális feladatokat. Érdekes, hogy ennek ellenére mindig kedvvel ment úszni és ha beszélgettünk róla, ő se tudta megmagyarázni miért sír, csak azt mondta, nem tehet róla. Le a kalappal egyébként előtte, messze a leglelkiismeretesebben (de fura ezt leírni) végezte a feladatokat, nagyon igyekezett, talán ezért is jutott el sokszor arra a pontra, amikor eltört a mécses.
Hogy jön ez a felvezetéshez? Képzelem, hogy pár szülő mennyire bosszankodhatott, hogy na, Zoli bácsinak megint Emmával kellett külön foglalkoznia, miért lassítja a csoportot. Volt amúgy egy "kevésbé szófogadó" fiú is a csoportban a jó úszók közt, ő még több idejét lekötötte az oktatónak, szóval ez van. A korrekt felméréssel, tudásszint szerinti beosztással persze lehet segíteni a helyzeten, de nem tud egy kis úszóiskola 10 csoportot indítani, ahogy a bringatábor vezetői is szerintem örültek, hogy összejött 20 gyerek, nem hogy még szűrték volna őket...
És Eszter? Ha Emma miatt azért volt lelkiismeret furdalásom, hogy miért tettem ki egyáltalán ilyen helyzetnek, Eszter irányában azért érezhettem, mert szinte csak Emmára figyeltem. Eközben Eszter nagyon ügyesen és óriási lelkesedéssel oldotta meg a feladatokat, a második héten már a pillangó úszásban is egész ügyes volt (azt még soha nem tanulta eddig). Kérdeztem az oktatóját, Eszter a legfegyelmezettebb tanuló, nem csak szót fogad, hanem nagyon precízen igyekszik az utasításokat követni, nagyon könnyen lehet javítani a hibáit. A tanfolyam végére már formába is lendült, egyre előrébb végzett a versenyeken, sőt, a "ki tud tovább a víz alatt maradni"-t már volt, hogy meg is nyerte :)

2011. augusztus 5., péntek

MIG

A MIG vadászgépeket a Mikojan-Gurevics tervezőiroda tervezte, legutóbb a gondos munkával restaurált, majd próbarepülésén lezuhant MIG-15 került itthon címoldalra. Volt egy munkánk 5 éve ukrán és orosz partnerekkel, az ukránok a Harkov Egyetemen (Ukrajna legjobb egyeteme, Harkov pedig a második legnagyobb ukrán város) dolgoztak, ahogy Mikhail Gurevics is.

2011. augusztus 3., szerda

SNI

A gyerekek az OORI uszodájába járnak intenzív úszótanfolyamra, 2 héten keresztül napi egy óra. Itt voltak úszótáborban is, már ismerős a környezet. Egyre természetesebb nekik az intézetben lakó változatos sérüléseket szerzettek közössége is. Az aulában van egy időszakos kiállítás, ahol a betegek (többnyire gyerekek) műveit állítják ki. Ott találkoztunk ezzel a képpel:
 A képet a 17 éves Mihály készítette, aki "SNI mentálisan sérült". Saját Nevelési Igényű.

2011. augusztus 2., kedd

vadaskertek

Korábban furcsálltam, hogy Budán a villamostól egy köpésre vadaskertnek neveznek egy területet, gondoltam 50 éve biztos voltak vadak is benne. Aztán amikor Hűvösvölgybe költöztünk és az erkélyünk az erdőre nézett, sokszor láttunk éjszaka vaddisznókat lejönni az Ördögárok patakhoz. Azóta többször láttam ott az erdőben (mondom, pár száz méternyire a forgalmas Hűvösvölgyi úttól) vaddisznókat, nyulakat, nagy élmény volt, amikor egyszer éjszaka sétáltam a behavazott erdőben és felriasztottam egy több mint 10 fős vaddisznó csoportot, akik hangos horkanással a fehér hóban jól kivehetően tőlem 30-50 méterre egyszerre ugrottak fel és szaladtak a hegy irányába. Állítólag őzek is vannak, de azok valószínűleg sokkal óvatosabbak. Most végre láttam egyet, ha nem is Hűvösvölgyben. Bringáztam hazafelé a János-hegyen, elhagytam az Erzsébet kilátót és épp ereszkedtem Budakeszi felé az aszfaltozott autóúton, amikor egy fiatal őzbak ment át előttem az úton. Nem telt el 2 másodperc, amikor elértem a pontot, ahol keresztezte az utat, de hiába meresztettem a szemem a nem is túl sűrű erdőbe, nem láttam nyomát sem.
A vadaskert elnevezés valószínűleg csak rajtuk ragadt, ugyanis a kifejezésnek van pontos definíciója: "A vadaskert a vadászterületnek gímszarvas, dámszarvas, muflon, valamint vaddisznó tartása, tenyésztése, vadászata céljából, arra alkalmas vadászati rendeltetésű kerítéssel elzárt része."

2011. augusztus 1., hétfő

karma

Nézem mostanában esténként a Nevem Earl című sorozatot. Earl egy piti kis tolvaj volt, amikor egy kaparós sorsjegyen nyert 100 000 dollárt, rögtön elütötte egy autó. Akkor ébredt rá, hogy azért történnek vele rossz dolgok, mert ő is rossz, a karma bünteti. Írt egy listát az összes eddigi rossz cselekedetéről és minden részben jóváteszi egy vagy több bűnét. Több film feldolgozta már ezt a "legyél jó és akkor neked is jó lesz" témát, pl. 2001-ben az Amélie csodálatos élete. A Nevem Earl más, amerikai kisváros, lakókocsi telep, lepukkant motel, kockás ing és izzadtság szag. Vicces helyzetek, jópofa állandó szereplők. Az egyik ilyen állandó szereplő Earl kocsija, egy 1973-as El Camino. Múlt csütörtökön a Normafánál belebotlottam ebbe a szép, talán 87-es évjáratú darabba! Earl szavaival: biztos a karma intézte így. Csak tudnám, mit akar :)