2011. november 23., szerda

Albert Flórián

Október 31-én meghalt Albert Flórián, az egyetlen aranylabdás magyar focista. Hercegszántón született, ahogy nagyapám is. Ő még emlékezett rá, ahogy Albert a malom előtt szórakoztatta a közönséget a cseleivel.
Olvasom, hogy 11 éves korában már a Fradihoz került, 17 évesen már a felnőtt csapatban játszott (és nem mellesleg a válogatottba is ilyen fiatalon került). A mai világban az ország minden szeglete azonnal elérhető, gyorsan terjednek a hírek. De a 40-es években vajon hogy jutott el egy tehetséges kisgyerek híre egy faluból a Fradihoz? Anyukám meséli (ő 13 éves koráig lakott Hercegszántón), hogy akkoriban azért minden falunak volt focipályája, lehet, hogy valami városi edzőnek feltűnt, hogy érdemes kezdeni valamit ezzel a gyerekkel. Hát... érdemes volt.

2011. november 19., szombat

gyerekprogram?

Tegnap érkeztünk, akkor minden új volt, a gyerekeknek nem volt idejük unatkozni, de milyen egész napos programot találjak ki egy külföldi, 800 ezres városban, egy ködös-fagyos novemberi napon? Tegnap a vacsorát kivéve egyedül voltunk, a terv szerint ma délután kettőkor csatlakozott apám kis csapatunkhoz. Reggel kényelmesen keltünk, 8-kor mentünk reggelizni, jó szállodában vagyunk, de arra én se számítottam, hogy pezsgőt és pálinkát kínálnak a reggelihez :) Kicsit ejtőzünk, elintéztem a emaileket, a gyerekek a tegnap kapott játékokkal játszottak, fél 10 felé indultunk útnak, célunk a Maksimir park volt, ott van a Zágrábi Állatkert. A bő 5 perc séta a mindig zsúfolt Jelasics térig elég volt ahhoz, hogy letegyek a sétálós tervemről és vettem 3 villamos jegyet (7 éves kor alatt ingyenes) és felpattantunk a 11-esre.
A jegy 8 Kuna (~320 Ft.), újságos kioszkokban minden második sarkon kapható, de rajtunk kívül csak egy nénit láttam lyukasztani, RFID-s jegyek/bérletek vannak, a villamosokon érintőképernyős panellel lehet kiválasztani a zónát és a jegyek számát és akár több embernek is fizethető az utazás. Ahogy mindenhol, a villamoson is kedvesek az emberek, a 4 gyerekkel állandóan hellyel kínáltak és fél perc alatt megtudtam, melyik megálló van legközelebb az állatkerthez (a Bukovacka utcai). Ha már általánosítunk, az utca embere kevésbé tűnik nyomottnak, gondterheltnek mint otthon és általánosságban jobban öltözöttek, szebb ruhákban járnak.Valahol Párizs és Budapest között félúton...
Vissza az állatkerthez. A Maksimir park körbekerített, nagyon szépen gondozott, ez a ködös, szemerkélő hóesős, hideg őszben is feltűnő.
Ennek a szélén van az állatkert (az ehhez közeli zebra a főúton tényleg zebracsíkos), 4 gyerekkel 70 Kunáért mentünk be.
Jelentősen kisebb, mint a Budapesti, ennek megfelelően a kínálat is gyengébb, mondjuk ez sokszor nem annyira zavaró, a magányosan nyammogó zebra társak nélkül is zebra, egy-két állatfajból (pl. nutria) pedig kifejezetten túlkínálat volt.
Nagyon igyekeznek, sok helyen igényes oktató és tematikus helységek vannak, pl. egy preparált házikó, ami azt mutatta be, milyen, szem előtt nem lévő állatokkal élünk együtt.
Az ismertetők kétnyelvűek (Vuk!), a nagyvadak többsége is kint volt még (Emma: "Ott az oroszlán meg a neje!").

Bő két óra trappolás a gyenge mínuszokban rendesen kihúzta az erőt a gyerekekből, egy-egy plüss pingvin és delfin lelket öntött beléjük és visszamentünk a belvárosba, ahol egy sültkrumplizót választottak ebédhelyül (utoljára ilyet Brüsszelben láttam), persze Eszter ott is pizzát kért.
Utána az utcán kitűnő fánk golyókat vettünk és visszatértünk a hotelbe, ahol kaptak egy bő órányi pihenőt, amit tök csöndben töltöttek Mulan kalandjaival. 
2 után apám csatlakozott hozzánk, lesétáltunk az állomásig és célba vettük a korábban kinézett Technikai Múzeumot. A botanikus kert felé mentünk, de zárva volt, igaz, amúgy sem ilyenkor kell botanikus kertekben császkálni (azaz a lehullott sárga lombokban gázolni).
10 perccel később a technikai múzeum kapujáról is lepattantunk, szombaton 1-kor zár. Erre aztán végképp nem számítottam... Villamosra pattantunk és elmentünk a Jelasics térig, apámnak ajánlották a Grada Múzeumot, ismét siklóztunk és megkerestük a felsővárosban a volt zárda épületét. Ez a múzeum tényleg jó hely, turistát itt sem láttunk, az őrök monitorokkal felszerelt szobájából jött elő egy hölgy és adott jegyeket, majd megmutatta, merre induljunk és visszament. Egy lélekkel nem találkoztunk az egész épületben, így mentünk körbe.
Bár sok kiállítási tárgynál csak horvát ismertető volt kirakva, egész jól tájékozódtunk, a párszáz éves mindennapi kellékek, fegyverek és biciklik a gyerekek figyelmét is lekötötték.
Az őrök hiányán kívül az is feltűnő volt, hogy sok tárgyat el se kerítettek, úgy kellett figyelni, hogy ne próbáljanak ki mindent a gyerekek, illetve sokszor mi is bizonytalanok voltunk, hogy akkor most hozzá lehet nyúlni vagy nem? 5 felé sötétben léptünk ki a múzeumból és ismét a főtér felé vettük az irányt, a tegnapi felejthető vacsora után most ajánlás alapján egy színvonalas helyre mentünk, finom ételek jó bor, miazmás.
Bár csak 6 felé jártunk, a gyerekek elpilledve kanalaztak, de a végére valahogy ismét felpörögtek és nagy vidámságban tepertek a szállásig, amely szerintem benne van a "Top 3 zágrábi helyek" listájukban :)



2011. november 18., péntek

Zágráb

Édesapám szólt egy hónapja, hogy Zágrábban lesz dolga, nincs-e kedvem elkísérni? Mondtam, dehogynem, sőt, vinném az egész családot! Közben voltunk Pécsen, télre fordult az időjárás és rájöttünk, hogy talán nem is olyan jó ötlet Bálintot is elráncigálni ilyen viszonylag hosszú útra. Felszabadult két hely, hétfőn eldöntöttük, hogy akkor öcsém gyerekeit viszem, a 7 személyes kocsiban hatan férünk el kényelmesen ha csomagokat is viszünk pár éjszakára.
Eljött hát a nap, első alkalommal lógnak úgy a suliból, hogy nem betegek. Reggel minden simán ment, igaz 20 percet veszítettünk az én hülyeségem miatt, otthon hagytam a héten korábban vásárolt Kunát, szerencsére már Budakeszin eszembe jutott. Az út simán ment, nagy köd volt, de gyenge a forgalom, a gyerekek mesét néztek a fejtámla monitorokon (aki szerint lehet 4 órán keresztül mondókázni és barkochbázni, az monnyon le :)) és végül a határőr se fordított vissza az autó meghatalmazása hiányában, csak tartott egy 2 perces tájékoztatót (pedig a "Máskor ne felejtsék el!" csak 2 másodperc lett volna).
A szállodát könnyen megtaláltunk, a fejtámlamonitor feltalálója mellett a navigációs rendszerek atyjának nevét is hálával emlegethetjük. A szoba még nem volt kész, leraktuk a cuccokat és besétáltunk a városba.
Jelasics (délre néz) szobránál:
A Mária Mennybemenetele Székesegyház:
Be is mentünk:

A Jelasics térre a piacon keresztül mentünk.
Ebédre hot-dog, kolbász:

Siklóval mentünk fel a Szent Márk térre:

Szent Márk templom:
A kőkapunál:
A hotel előtti Zrinjevac parkban:
Hungarikumba is botlottunk a piacnál:
Minden nagyon közel van egymáshoz, ezt a kört 2 óra alatt tettük meg úgy, hogy a gyerekekkel nem lehet nagyon rohanni. Jó volt elfoglalni a szobát, 2 óra pont elég a gyerekeknek ilyen hidegben.
2 óra szusszanás után ismét nyakunkba vettük a várost, a hotelben kapott turista térképen immár a nagyobb kört tettük meg, de egyre hidegebb volt, úgyhogy egy játékboltban melegedtünk fel testben és (gyerek)lélekben. Este a Tkalciceva utcába mentünk, ott van sok étterem, kiülős kávézó, szórakozóhely. Eléggé bekorlátozza az étterem választást, hogy csendes legyen, ne legyen zsúfolt és füstös, de végül megvacsoráztunk (felejthető, kivéve a zagorska levesem) és idén már sokadszor ismét kijelentették, hogy ez életük legjobb napja :)

2011. november 17., csütörtök

Arany ember és a néptánc

Eszter ovisként nagy lelkesen járt néptáncra, aztán a suliban ez szépen elfelejtődött. Egyrészt amikor elsős volt, még óvatosan szerveztünk neki különórákat, azóta sem szeretjük úgy leterhelni, hogy este már csak fáradtan kóvályogjon. Másrészt lett más izgalmas program, falmászás, úszás, bringázás. Idén egy osztálytársa rábeszélte, hogy a másik suliban Misi bácsi tart néptáncot, járjanak együtt! Tímár Mihályt szerintem minden gyerek ismeri Hidegkúton, Eszter ovijában is ő tanított, jó tanár, látszik az óráin, hogy ez neki való. Az én korosztályom, 4 gyereke van, remek ember, avagy aranyember, a neve után.
Kedden volt bemutató óra, megmutatták a kicsik, mit tanultak. Volt zenekar is, Misi bácsi elmagyarázta, ki a prímás, a brácsás, a nagybőgős, mi a dolguk, hogyan szólnak a hangszerek egymás kísérete nélkül. Amikor pihenésképpen énekeltek, a zenekar kísérte őket; Érik a szőlő, Házasodik a tücsök, Télen nagyon hideg van stb. Kérdi Misi bácsi, mit szeretnétek még énekelni? Attila jelentkezik: a Leesett a hó-t! A zenekar tagjai elkerekedett szemmel néztek, ezt még ők se ismerik, amikor a szülők nagy derültségére Misi bácsi megnyugtatta őket, ez a Meghalt a béres, csak átköltötte, ne énekeljenek ilyen szomorú dalt, hogy meghalt, még ha egyik gyerek sem tudja, ki is az a Béres :)

Meghalt a béres,
Oda a béres;
Nincs ki mondja az ökörnek:
Haj, helyre Rendes!

Meghalt a gulyás,
Oda a gulyás;
Nincs, ki mondja a tehénnek:
Hajrá, te Villás!

Meghalt a kanász,
Oda a kanász;
Nincs ki mondja a bojtárnak:
Vágd le a Siskát!

Meghalt a juhász,
Oda a juhász;
Nem mondja már a Puminak:
Tereld a falkát!


2011. november 11., péntek

lore.hu

Végre frissítettem a honlapom. A család szekcióban 2011-ről immár 106 kép található és felraktam az utolsó utazások képeiből is a válogatásokat.

2011. november 10., csütörtök

Vigorón

Nemrég elcsíptem egy részletet a rádióban egy közép-amerikai úti beszámolóról. Mexikó talán kevésbé érdekes, Nicaragua, Guatemala, Honduras és El Salvador már annál egzotikusabbnak hangzik itthon (azt hiszem Costa Ricáról és Panamáról nem beszéltek). Érdekes volt az ottani életszínvonalról, közbiztonságról hallani, de még érdekesebb volt, hogy az utazó szerint ezen országok gasztronómiája tök unalmas. Még Mexikóé is, hiszen ugyanazt csomagolják mindenbe, csak másképp és mindent nyakon öntenek chilivel.
A közép-amerikai növény és állatvilágból azt hittem változatosabb étkek készíthetők. De nem, csak krumpli, bab és csirke. Egyedül a vigorónt említették, mint hagyományos nicaraguai ételt, ami érdekesebb. Ez tehát curtido (darabolt káposzta, paradicsom, hagyma és ecetes-sós chili), yuca (krumpliféle) és chicharrones (sült disznóhús) keveréke.

2011. november 8., kedd

Cristina Fernández

Érdekes családi elnökváltások adódtak Argentínában. Az októberi választások után Cristina Fernández lett ismét Argentína elnöke. Nála nagyobb arányban csak Juan Perón nyert 1973-ban. Cristina a második női elnök, előtte csak Isabel Martínez de Perón volt, aki férje, Juan halála után lett elnök 1974. És Cristina is a férjét, Néstor Kirchner-t váltotta 2007-ben. Ja, és Néstor is meghalt, igaz, csak egy éve, 2010 októberben.
Ide csak halványan kapcsolódik, de a németek dél-amerikai befolyása a XX. században is megérne pár posztot...

2011. november 7., hétfő

Wilhelm Menzel

A szomszédban 3 gyerek van, mindhárman zongoráznak, a nagyfiú elég magas szinten, ahogy hallom, előadások stb. Kinőtték a Menzel Piano-t, senkinek nem kellett, még a Vaterán se lehetett elpasszolni. Öcsémet rögtön érdekelni kezdte, amikor áttoltuk hozzánk, rájöttem miért nehéz elpasszolni. Ha valami ilyen baromi nehéz, jónak kell lennie, hogy megérje elvinni.
Amúgy szép darab, nem olyan pozdorja+fólia kinézetű mint sok társa. Viszont nincs róla sok információ a neten, azon kívül, hogy rajta van a piano márkák listáján, bár az értékelések nem teszik nagyra, annak ellenére, hogy egy a XIX. század végén alapított cégről van szó. Eszerint a lista szerint pl. csak 2 csillagos, ott, ahol az 1 csillagosok csak "zajos bútordarabok". Talán ez az oka, hogy Wilhelm Menzel-ről sem tudtam meg semmit a neten, pedig érdekelt volna.
Persze biztos remek tanuló hangszer, remélem szeretik majd a gyerekek!

2011. november 6., vasárnap

színek

Minden évszaknak az eleje a legjobb, most ez az ősz is nagyon tetszik, baromi jó színek vannak, még a mi kis kertünkben is. Vannak növények, melyek még kitartanak és hozzák a nyári formájukat, vannak melyek klasszikus őszi színeket vettek fel és vannak, amelyek már fonnyadnak, mégis szépek. Kiszaladtam a kertbe tegnap a kamerával és pár perc alatt ezeket lőttem: