Bringával is lehet gyorsan menni, Dobogókőről lefelé nem nehéz akár 80-al gurulni, de akkor az úthibákkal vagyok elfoglalva és különben sincs két életem :)
2011. június 30., csütörtök
kilométer óraállások
Szeretek különleges óraállásokat elcsípni, ezzel nem vagyok egyedül, a neten sok oldal foglalkozik ezzel. Ez lehet valamilyen kerek szám vagy sok azonos számjegy vagy épp sebesség.
Bringával is lehet gyorsan menni, Dobogókőről lefelé nem nehéz akár 80-al gurulni, de akkor az úthibákkal vagyok elfoglalva és különben sincs két életem :)
Bringával is lehet gyorsan menni, Dobogókőről lefelé nem nehéz akár 80-al gurulni, de akkor az úthibákkal vagyok elfoglalva és különben sincs két életem :)
2011. június 29., szerda
Egy ország számokban
Ugyanabban a HVG-ben (24. szám) két országról is láttam tipikus statisztikákat, melyek a laikus olvasókat hivatottak tájékoztatni az adott ország állapotáról, fejlődéséről. Az egyik:
Szlovénia húsz éve és ma
A másik cikk Jemenről szólt, itt csak pár sort közölnek "Jemen számokban" cím alatt:
Lakosság: 24 millió fő
Munkanélküliség: 35%
Szegénység: 45%
Átlagéletkor: 18 év
Írástudatlanság: 39%
GDP/év: 61.9 milliárd dollár
Export/év: 7.5 milliárd dollár
Import/év: 8.4 milliárd dollár
Vajon mennyire jellemzik ezek a számok egy ország állapotát vagy fejlődését? Először azt gondoltam, semennyire, hiszen számos mutató létezik az életszínvonal, gazdaság vagy akár kultúra jellemzésére, de aztán rájöttem, ugyanakkora önbecsapás figyelmen kívül hagyni is. Ha a 20 évet vesszük, szerintem az összes kelet-európai országra hasonló mértékű fejlődés mutatható ki, csak így elolvasva hű meg há. De a legnépszerűbb nevek rovat tetszik, érdekes összehasonlítani más országok toplistáival.
Szlovénia húsz éve és ma
| 1991 | 2011 | |
| Lakosság | 1 998 912 | 2 046 976 |
| Születéskor várható élettartam | 69,5 (ffi) 77,4 (nők) | 75,8 (ffi) 82,3 (nők) |
| Kölcsönzött könyvek száma | 7 400 000 | 25 600 000 |
| Felsőoktatásban tanulók száma | 34 000 | 115 000 |
| Egy főre jutó GDP (dollár) | 6 331 | 23 726 |
| Személygépkocsi állomány | 555 000 | 1 062 000 |
| Autópályák hossza (km) | 228 | 696 |
| A háztartások hány százalékában van | ||
| színes TV | 72 | 97 |
| videokamera | 5 | 14 |
| hifikészülék | 17 | 51 |
| mosógép | 93 | 96 |
| mosogatógép | 10 | 50 |
| A legnépszerűbb lánynevek | Maja, Nina, Mateja, Petra, Anja | Lana, Eva, Sara, Nika, Zala |
| A legnépszerűbb fiúnevek | Matej, Marko, Gregor, Rok, Andrej | Luka, Nik, Zan, Jakob, Nejc |
A másik cikk Jemenről szólt, itt csak pár sort közölnek "Jemen számokban" cím alatt:
Lakosság: 24 millió fő
Munkanélküliség: 35%
Szegénység: 45%
Átlagéletkor: 18 év
Írástudatlanság: 39%
GDP/év: 61.9 milliárd dollár
Export/év: 7.5 milliárd dollár
Import/év: 8.4 milliárd dollár
Vajon mennyire jellemzik ezek a számok egy ország állapotát vagy fejlődését? Először azt gondoltam, semennyire, hiszen számos mutató létezik az életszínvonal, gazdaság vagy akár kultúra jellemzésére, de aztán rájöttem, ugyanakkora önbecsapás figyelmen kívül hagyni is. Ha a 20 évet vesszük, szerintem az összes kelet-európai országra hasonló mértékű fejlődés mutatható ki, csak így elolvasva hű meg há. De a legnépszerűbb nevek rovat tetszik, érdekes összehasonlítani más országok toplistáival.
2011. június 28., kedd
Az Akadémia vízstratégiája
Ezzel a címmel közöl a Mérnökújság (2011. június) egy interjút Somlyódy László akadémikussal. Az egyik kérdésre adott válasz maradt meg bennem, az utóbbi évtized divatos témája a hazai vízvagyon, az erről kialakult véleményeket árnyalja a professzor véleménye:
"Kérdés: Tegyük fel a vízgazdálkodás hagyományos alapkérdését: ki tudjuk-e elégíteni területileg és időben az igényeket, és ha igen, hogyan?
Somlyódy: A válasz óvatosan igenlő, amellett is, hogy az országot az inhomogenitás és kritikus térségek jellemzik. Hidrológiai és vízgazdálkodási szempontból hazánk a legek országa. A Föld egyik legzártabb medencéjének legmélyén vagyunk, ahová a vizek lepelszerűen három irányból érkeznek és délre távoznak. A kifolyó vizek 95%-a külföldről érkezik: az alvízi jellegből származó kitettségünk nagy. Ehhez jön a hazai lefolyás, ami arányában a kontinensen a legkisebb, mindössze 5% (6 km3). A készletek második legnagyobb pozitív összetevője a gyakran elhanyagolható szerepűnek vélt csapadék. Ez közelítően a befolyó felszíni készlet felével egyenlő, ami arra utal, hogy ésszerű vízvisszatartás és csapadékvíz-gazdálkodás révén a vízgazdálkodás és a mezőgazdaság tartalékai számottevőek. De valóban bőség jellemzi az országot? Az egy főre jutó vízkészlet közel 12 000 m3/fő/év (118 km3/10 millió), az egyik legmagasabb érték a földrészen. Tehát vízben gazdag országnak tarthatnánk magunkat. A hazai lefolyás alapján viszont átlagosan csupán 600 m3/fő/év készlettel rendelkezünk (ennél sokkal kedvezőtlenebb a helyzet az Alföldön, a Homokhátságon vagy a Nyírségben), ami az egyik legkisebb érték a kontinensen (az irodalom általában 1000 m3/fő/év értéket tekinti stresszhatárnak). Valójában tehát vízhiányos ország vagyunk, azaz minden csepp vizet meg kellene tartanunk. A vízigények ésszerű kordában tartásáról sem mondhatunk le, hiszen joggal vetődik fel például az a kérdés, hogy miért nagy vízigényű kultúrákat akarunk termeszteni az Alföld szemiarid területein? A vízkészletek mennyiségi jellemzése mellett a lehetőségeinket meghatározzák a vízminőségi jellemzők is. Sajnos vizeink állapota távol van a vízkeretirányelv által kitűzött jó állapottól. Az ennek elérését akadályozó hatások között leggyakrabban a szerves- és tápanyagterhelések, továbbá a hidrológiai és morfológiai elváltozást okozó beavatkozások állnak. Vizeink minősége nagymértékben függ az országhatáron túli hatásoktól. A veszélyes anyagokhoz kötődő vízminőségi problémákat alapvetően az országhatáron túlról (jellemzően Ukrajnából és Romániából) belépő víz nehézfém-szennyezettsége befolyásolja (Tisza, Szamos, Kraszna, Túr és Körösök). Az előbbi megállapításhoz hasonló konkrétsággal vettük sorba a szakágazatok (települési vízgazdálkodás-vízellátás, szennyvízelvezetés, elhelyezés, árvíz- és belvízvédelem, mezőgazdasági vízgazdálkodás) helyzetét, az éghajlatváltozás hatásait is."
"Kérdés: Tegyük fel a vízgazdálkodás hagyományos alapkérdését: ki tudjuk-e elégíteni területileg és időben az igényeket, és ha igen, hogyan?
Somlyódy: A válasz óvatosan igenlő, amellett is, hogy az országot az inhomogenitás és kritikus térségek jellemzik. Hidrológiai és vízgazdálkodási szempontból hazánk a legek országa. A Föld egyik legzártabb medencéjének legmélyén vagyunk, ahová a vizek lepelszerűen három irányból érkeznek és délre távoznak. A kifolyó vizek 95%-a külföldről érkezik: az alvízi jellegből származó kitettségünk nagy. Ehhez jön a hazai lefolyás, ami arányában a kontinensen a legkisebb, mindössze 5% (6 km3). A készletek második legnagyobb pozitív összetevője a gyakran elhanyagolható szerepűnek vélt csapadék. Ez közelítően a befolyó felszíni készlet felével egyenlő, ami arra utal, hogy ésszerű vízvisszatartás és csapadékvíz-gazdálkodás révén a vízgazdálkodás és a mezőgazdaság tartalékai számottevőek. De valóban bőség jellemzi az országot? Az egy főre jutó vízkészlet közel 12 000 m3/fő/év (118 km3/10 millió), az egyik legmagasabb érték a földrészen. Tehát vízben gazdag országnak tarthatnánk magunkat. A hazai lefolyás alapján viszont átlagosan csupán 600 m3/fő/év készlettel rendelkezünk (ennél sokkal kedvezőtlenebb a helyzet az Alföldön, a Homokhátságon vagy a Nyírségben), ami az egyik legkisebb érték a kontinensen (az irodalom általában 1000 m3/fő/év értéket tekinti stresszhatárnak). Valójában tehát vízhiányos ország vagyunk, azaz minden csepp vizet meg kellene tartanunk. A vízigények ésszerű kordában tartásáról sem mondhatunk le, hiszen joggal vetődik fel például az a kérdés, hogy miért nagy vízigényű kultúrákat akarunk termeszteni az Alföld szemiarid területein? A vízkészletek mennyiségi jellemzése mellett a lehetőségeinket meghatározzák a vízminőségi jellemzők is. Sajnos vizeink állapota távol van a vízkeretirányelv által kitűzött jó állapottól. Az ennek elérését akadályozó hatások között leggyakrabban a szerves- és tápanyagterhelések, továbbá a hidrológiai és morfológiai elváltozást okozó beavatkozások állnak. Vizeink minősége nagymértékben függ az országhatáron túli hatásoktól. A veszélyes anyagokhoz kötődő vízminőségi problémákat alapvetően az országhatáron túlról (jellemzően Ukrajnából és Romániából) belépő víz nehézfém-szennyezettsége befolyásolja (Tisza, Szamos, Kraszna, Túr és Körösök). Az előbbi megállapításhoz hasonló konkrétsággal vettük sorba a szakágazatok (települési vízgazdálkodás-vízellátás, szennyvízelvezetés, elhelyezés, árvíz- és belvízvédelem, mezőgazdasági vízgazdálkodás) helyzetét, az éghajlatváltozás hatásait is."
2011. június 27., hétfő
rekordidő
Amikor 8 éve megvettem az országúti bringámat (egy felújított Simplon), kivittem a hazai bringások időmérő etalonpályájára lemérni, mennyi idő alatt tudok feltekerni a csobánkai elágazástól Dobogókőre. Elsőre 48-49 perc körül volt, azóta évente többször feltekertem, az eredményeim 50 perc és 1 óra közt szórtak, formámtól függően, de soha nem tudtam 50 alá menni. Az idén sikerült már júniusra elég jó edzettségi szintet elérni, elhatároztam, hogy nekiugrom a hegynek.
Vannak intő jelek és vannak, akik ezeket rendre figyelmen kívül hagyják. Ügyelni kell ugye a rendes táplálkozásra, reggel a téliszalámit viszont csak szeletelt (íztelen, tömörített fűrészpor állagú, de lehet, hogy csak régóta áll itt egy zacsiban) Pesti kenyérrel tudtam enni, éreztem, hogy ez kevés, Réka csinált egy plusz féladag tejbegrízt, ezzel elég cukrot vettem magamhoz az egy liter teával együtt. Utána következett a bringa felkészítése, idén most vettem le először a fali állványról, tiszta por volt, be kellett állítani az ülést (erről vettem kölcsön a montira, amikor eltört a nyeregcsövem), felfújni a gumikat, Emma segédkezett, feltöltötte a kulacsomat vízzel (csak Csobánkán derült ki, hogy langyossal), fogta a bringát, míg szereltem. Összeállítottam a nyeregtáskát (belső, adapter a tűszelephez, 3 abroncs kampó és az univerzális kombinált szerszám), be a kocsiba és gyí! Aztán visszafordultam, mert itthon hagytam a sisakot és a kesztyűt :)
Végre megérkeztem fél 10 körül és nekiugrottam a hegynek. Itt is voltak jelek, a láncom eléggé kiszáradt, mióta nem ápoltam, a váltón is lenne mit állítani, az első átdobó beleér a láncba, ha hátul a legnagyobb keréken vagyok, ráadásul gyors felváltásnál ledobja, ezt már 4 perc tekerés után megtapasztalhattam, az eredmény 20 másodperc mínusz és onnantól olajos kéz (hiába próbáltam a gatyámba törölni), sebaj, tovább! Az első időmérési pont a Pilisszentkereszt tábla, itt 18 perc alatt voltam, az falu közepén lévő elágazásnál 21 alatt, ez igen jó részidő, feldobott picit, egész gyorsan letudtam a Szentkereszt utáni falat, ami a legmeredekebb szakasz (a Tour-on azért körberöhögnék, főleg, mivel elég rövid). Utána beosztottam az erőm, elhussantam pár kocabringás mellett és próbáltam utolérni a távolban lévő jó tempóban tekerő kollegát. Szépen húzott is, sajnos az esztergomi elágazásnál, mire utolértem, kiszállt, itt még mindig jó részidőm volt. Az utolsó szakaszon a hegycsúcsig kicsit elszámítottam magam, vissza kellett lassulni, hogy ne lüktessen a szívem a fülemben, de aztán egy közepes tempót nyomtam és 47:40 körül felértem. Boborján! Még újabb rekórd!!
Érdekes, lefelé mekkora kihívás a pálya, legalábbis nekem. Felfelé max. kapok egy szívrohamot és csendben elpihegek az útpadkán a mentőre várva, de lefelé azért nem vicces az én súlyommal az ujjnyi vastag gumikon 50-60 között (ehhez fékezgetni is kell!) kerülgetni az úthibákat. Szóval ez is elég fárasztó volt. Közben kaptam egy telefont, félreálltam, mikor elindultam, megelőzött valaki egy tuti bringán, mezben, ez meghozta a kedvem ahhoz, hogy gyakoroljam a lejtmenetet. Szentkereszt után egy enyhe emelkedőn már teljesen magára húzott, izomból megelőztem. A kórház előtt emelkedőn szépen (azaz könnyedén) visszavette az első helyet és Csobánkáig (ott parkoltam) nem is láttam. Aki tekert már más mögött, tudja, milyen sokat számít. Nem csak a szélárnyék, inkább a pszichológia, jó pár kilowattot ad az "akkor is legyűröm/bírom" feeling. Amikor itthon kivettem a kocsiból a kerót, a hátsó már teljesen leeresztett. Mázli.
Vannak intő jelek és vannak, akik ezeket rendre figyelmen kívül hagyják. Ügyelni kell ugye a rendes táplálkozásra, reggel a téliszalámit viszont csak szeletelt (íztelen, tömörített fűrészpor állagú, de lehet, hogy csak régóta áll itt egy zacsiban) Pesti kenyérrel tudtam enni, éreztem, hogy ez kevés, Réka csinált egy plusz féladag tejbegrízt, ezzel elég cukrot vettem magamhoz az egy liter teával együtt. Utána következett a bringa felkészítése, idén most vettem le először a fali állványról, tiszta por volt, be kellett állítani az ülést (erről vettem kölcsön a montira, amikor eltört a nyeregcsövem), felfújni a gumikat, Emma segédkezett, feltöltötte a kulacsomat vízzel (csak Csobánkán derült ki, hogy langyossal), fogta a bringát, míg szereltem. Összeállítottam a nyeregtáskát (belső, adapter a tűszelephez, 3 abroncs kampó és az univerzális kombinált szerszám), be a kocsiba és gyí! Aztán visszafordultam, mert itthon hagytam a sisakot és a kesztyűt :)
Végre megérkeztem fél 10 körül és nekiugrottam a hegynek. Itt is voltak jelek, a láncom eléggé kiszáradt, mióta nem ápoltam, a váltón is lenne mit állítani, az első átdobó beleér a láncba, ha hátul a legnagyobb keréken vagyok, ráadásul gyors felváltásnál ledobja, ezt már 4 perc tekerés után megtapasztalhattam, az eredmény 20 másodperc mínusz és onnantól olajos kéz (hiába próbáltam a gatyámba törölni), sebaj, tovább! Az első időmérési pont a Pilisszentkereszt tábla, itt 18 perc alatt voltam, az falu közepén lévő elágazásnál 21 alatt, ez igen jó részidő, feldobott picit, egész gyorsan letudtam a Szentkereszt utáni falat, ami a legmeredekebb szakasz (a Tour-on azért körberöhögnék, főleg, mivel elég rövid). Utána beosztottam az erőm, elhussantam pár kocabringás mellett és próbáltam utolérni a távolban lévő jó tempóban tekerő kollegát. Szépen húzott is, sajnos az esztergomi elágazásnál, mire utolértem, kiszállt, itt még mindig jó részidőm volt. Az utolsó szakaszon a hegycsúcsig kicsit elszámítottam magam, vissza kellett lassulni, hogy ne lüktessen a szívem a fülemben, de aztán egy közepes tempót nyomtam és 47:40 körül felértem. Boborján! Még újabb rekórd!!
Érdekes, lefelé mekkora kihívás a pálya, legalábbis nekem. Felfelé max. kapok egy szívrohamot és csendben elpihegek az útpadkán a mentőre várva, de lefelé azért nem vicces az én súlyommal az ujjnyi vastag gumikon 50-60 között (ehhez fékezgetni is kell!) kerülgetni az úthibákat. Szóval ez is elég fárasztó volt. Közben kaptam egy telefont, félreálltam, mikor elindultam, megelőzött valaki egy tuti bringán, mezben, ez meghozta a kedvem ahhoz, hogy gyakoroljam a lejtmenetet. Szentkereszt után egy enyhe emelkedőn már teljesen magára húzott, izomból megelőztem. A kórház előtt emelkedőn szépen (azaz könnyedén) visszavette az első helyet és Csobánkáig (ott parkoltam) nem is láttam. Aki tekert már más mögött, tudja, milyen sokat számít. Nem csak a szélárnyék, inkább a pszichológia, jó pár kilowattot ad az "akkor is legyűröm/bírom" feeling. Amikor itthon kivettem a kocsiból a kerót, a hátsó már teljesen leeresztett. Mázli.
2011. június 26., vasárnap
Hírességek borászatai
Meglepően sokan választják ezt "levezetésként", a HVG közölt egy táblázatot:
| Mario Andretti (olasz-amerikai autóversenyző) | Andretti Winery (USA, Kalifornia) |
| Dan Aykroyd (kanadai, színés) | Dan Aykroyd Wines (Kanada, Ontario) |
| Antonio Banderas (spanyol, színész) | Anta Banderas Bodegas (Spanyolország, Kasztília) |
| Francis Ford Coppola (amerikai, rendező) | Rubion Estate, Francis Ford Coppola Winery (USA, Kalifornia) |
| Gérard Depardieu (francia, színész) | Chateau de Tigné (Franciaország, Anjou) |
| Wayne Gretzky (kanadai, jégkorongozó) | Wayne Gretzky Wine (Kanada, Ontario) |
| Kyle MacLachlan (amerikai, színész) | Pursued By Bear Winery (USA, Washington) |
| Vince Neil (amerikai, rockzenész) | Vince Vineyards (USA, Kalifornia) |
| Sam Neil (új-zélandi, színész) | Two Paddocks (Új-Zéland, Otago) |
| Olivia Newton John (ausztrál, énekesnő) | Koala Blue Wines (Ausztrália, Limestone Coast) |
| Jarno Trulli (olasz, autóversenyző) | Podere Castorani (Olaszország, Abruzzo) |
2011. június 25., szombat
Columbo
Most olvasom, hogy június 23-án, csütörtökön meghalt Peter Falk. Alzheimeres volt, már évek óta arról cikkeztek, hogy nem emlékszik a szerepeire sem. Épp a hetekben kezdtem el esténként egy-egy Columbo epizódot nézni, időrendben, kezdve a 68-ban forgatott első résztől. Még egy poszton is gondolkodtam, nem Columboról szólt volna, hanem a meghívott "vendég" színészekről, hiszen a sorozatban szerepelt Leslie Nielsen, Robert Vaughn, Johnny Cash, Jack Cassidy, Faye Dunaway, George Hamilton, William Shatner és Martin Sheen is. És ezek még csak azok, akiket én ismertem más filmekből.
Pedig lehetett volna magáról Columboról is poszt, arról, hogy a keresztneve Frank (az egyik részben közelről mutatják az igazolványát), hogy hányszor eszik főtt tojást vagy chilit az egyes részekben, hányszor koccan a 403-as Peugeot-jával, vagy épp hány különböző típusú Rolls-Royce tűnik fel a gyilkosok autójaként. A legjobb az egész sorozatban, hogy nincs pörgés, alig van néhány részben pár csepp vér, nincs káromkodás, csak nyugi és happy end. Mint a 70-es évek francia filmjeiben, amikor nem sajnáltak egy 6 perces jelenetet arra, hogy Delon beszélget az ágyban a nőjével.
Volt egy rész 1990-ben, "Rest in peace, Mrs. Columbo!", "Nyugodjék békében, Columbo asszony!" címmel. RIP, Columbo!
Pedig lehetett volna magáról Columboról is poszt, arról, hogy a keresztneve Frank (az egyik részben közelről mutatják az igazolványát), hogy hányszor eszik főtt tojást vagy chilit az egyes részekben, hányszor koccan a 403-as Peugeot-jával, vagy épp hány különböző típusú Rolls-Royce tűnik fel a gyilkosok autójaként. A legjobb az egész sorozatban, hogy nincs pörgés, alig van néhány részben pár csepp vér, nincs káromkodás, csak nyugi és happy end. Mint a 70-es évek francia filmjeiben, amikor nem sajnáltak egy 6 perces jelenetet arra, hogy Delon beszélget az ágyban a nőjével.
Volt egy rész 1990-ben, "Rest in peace, Mrs. Columbo!", "Nyugodjék békében, Columbo asszony!" címmel. RIP, Columbo!
2011. június 24., péntek
Kraków Golden Ring
Krakkóban a főtéren (kb. akkora, mint a Hősök tere, csak téglalap alakú) országúti kerékpáros sprintversenyt rendeztek, idén 28-adszor. 57-szer kerülik meg a főteret, ez 40 km távot jelent.
Ahogy a rajtnál a profik gyorsultak, ahogy mély ütésekkel csattogtak gyorsítás közben a váltók és ahogy 50 körül centiztek egymás után (kiültünk a pálya mellé egy teraszra egy-egy korsóval), nagyon meggyőző volt, irigykedve figyeltem. Azt hiszem ezután nem hagyom hónapokig porosodni az országútit.
Ahogy a rajtnál a profik gyorsultak, ahogy mély ütésekkel csattogtak gyorsítás közben a váltók és ahogy 50 körül centiztek egymás után (kiültünk a pálya mellé egy teraszra egy-egy korsóval), nagyon meggyőző volt, irigykedve figyeltem. Azt hiszem ezután nem hagyom hónapokig porosodni az országútit.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)