előítéletek, színek, természet

Észak-Korea? Az olyan szürke. Irán? Szürkés-sárgás-sziklás. Üzbegisztán? El se képzeltük. Pedig ha először ezeket a helyeket ismertük volna meg az adott országokból és nem csak híradó képekre emlékeznénk...
Észak-Korea:

 

Irán:

Üzbegisztán:

 

Horváth Tibor R.I.P.

Az Annapurna megmászását a Himalája blogon követtem. Izgalmas volt így, a rövid beszámolók alapján is. Hiába írták, hogy sokan visszafordultak meg elhagyták a hegyet, bennem fel sem merült, hogy komolyabb baj lehet. Hát lett. Azóta a blog sem frissül, a hírekből úgy tűnik, hogy Erőss Zsolt se tudott egyszerűen lejutni (végül nem sikerült megmásznia neki sem). Úgy látszik, ez egy ilyen sport, a Himalája legutolsó magyar áldozata Várkonyi László volt, egészen most hétvégéig. Nagy valószínűséggel Horváth Tibort is lavina sodorta el. Az Annapurna a legveszélyesebb nyolcezres, a Wikipedia szerint 2007-ig 153-an jutottak a csúcsára és 58-an haltak meg mászás közben.

Péter Jakab mellett?

Egy Elnök emberei részben hallottam a Leonardo képre utalva: Az Utolsó vacsorán Jakab és Péter közt is vaj van. A szövegkörnyezet most nem lényeges, de milyen sorrendben ülnek az apostolok?

A sorrend: Bertalan, ifjabb Jakab, András, Júdás, Péter, János, Jézus, Tamás, idősebb Jakab, Fülöp, Máté, Tádé, Simon. Azaz még ha figyelembe vesszük, hogy Péter csak áthajol Júdás mögött, akkor sem ül Jakab mellett. A festményről érdekességek ITT.

Balaton kiskör

Nehéz megfogalmazni, mi a jó program, mi a minőségi időtöltés. Abban viszont biztos vagyok, hogy sokszor csak elhatározás kérdése. A futóverseny meghozta Eszter kedvét, elhatározta, hogy esténként futni fog, megegyeztünk, hogy heti háromszor elég lesz és folyamatosan emelheti a távot. Szerdán 2.5 km-t futottunk, pénteken már 3.5-öt. Egyre gyorsabban fut, de azért még olyan a tempó, hogy közben simán beszélgetünk. Szerdán merült fel futás közben, hogy milyen klassz lenne valami komolyabb bringatúra, pl. a Balaton vagy a Velencei tó körül. Pénteken elhatároztuk, hogy akkor legyen a balatoni kiskör, azaz tihanyi átkeléssel az észak-keleti rész körbetekerése. Péntek este bepakoltam a bringákat a kocsiba, ma reggel 8-kor indultunk. Eszter nagyon készült az útra, könyvet is hozott, amikor nem olvasott, mindenféle játékot eszelt ki.

9-kor parkoltunk le az akarattyai CBA parkolójának egyik árnyékos helyére, negyed 10-kor már nyeregben voltunk.

Az eleje nagyon jól telt, bár lassabbak voltunk, mint számítottam, szép időnk volt, Esztert hajtotta a lelkesedés. Pont kezdett fáradni, amikor látom, hogy egy idős házaspár vakarja a fejét Fűzfő után egy kocsibehajtón, defektet kaptak. Pont jó alkalom volt a pihenésre, Eszter elővette a szőlős dobozt, míg kicseréltem a kereket és újult erővel indultunk tovább Almádi felé.

Erős szembeszelet kaptunk, egyre többször kérdezte, hogy milyen messze van Tihany, én pedig egyre taktikusabban választottam meg, hogy épp hány percet mondjak :)

Nagyon jól bírta, Füreden az ismerős helyszín feldobta, ritkán látjuk ilyen kihaltan a Tagore sétányt.

 

Ez a lelkesedés már kitartott Tihanyig, közben kellemes meglepetés volt, hogy a 71-estől a kikötőig elkészült a bicikliút, amikor utoljára erre tekertem (talán 5 éve), akkor még az úton kellett menni. Most csak a lenti kikötő és a rév között volt egy szakasz, ahol nem volt bringaút, de szerencsére nem volt forgalom sem. 13 órára, 46 km tekerés után értünk a komp kikötőbe, megvettük a jegyeket, maradt még fél óránk az indulásig, vettünk igazi balatoni büfés hot-dogot és hamburgert.

A komp nagyon tetszett Eszternek, majd' minden évben kompozunk, de így bringával felhajtani más érzés volt.

 

A szűk egy órás szünetben fájdalmas volt ismét nyeregbe szállni (hiába bringázom 2 hónapja, max. 15-16 km-t megyek egyszerre), bő 15 km után Siófokon ismét megálltunk, én egy sajtos-tejfölös lángossal, Eszter pedig palacsintákkal pótolta a kalóriákat.

A szél már nem gátolta utunkat, legközelebb Szabadi-sóstón álltunk meg a szabad strandon, legalább combig megmártóztunk, jól esett.

 

Innen már csak a világosi emelkedő volt az utolsó akadály, utána a kilátás a fennsíkról kárpótol mindenért.

Fél 5-kor visszaértünk a kocsihoz, összesen 77.5 km-t tekertünk. Endomondoval is mértem, csak a kerékcserénél, a kompnál, a lángosozásnál és a megmártózásnál állítottam le, a kulacstöltéseknél, szőlőzéseknél, fotózásoknál nem, ráadásul a komp után picit később kapcsoltam csak be. Így az utunk adatai:
77.13 km, 5:55:03, 13.03 km/h átlagsebesség, 32.10 max. seb., 2484 kcal, 461 m szintemelkedés és 476 m szintcsökkenés (a különbség a GPS hibáján túl a kompnál kihagyott rész miatt lehet).

Szuper volt, lesz folytatás! Milyen jó, hogy nem hagytuk, hogy csak egy hirtelen fellelkesülésből hozott ötlet maradjon...

modern haditechnika a Római Birodalom ellen

A reddit.com-on tavaly valaki feltette a kérdést: ha egy mai amerikai tengerész gyalogos egység visszautazna az időben Augustus korába, le tudná-e győzni a teljes római hadsereget? James Erwin, egy történész végzettségű pacák egy kitalált történettel válaszolt, végül pár nap alatt olyan mélységig szövögette a szálakat, hogy felfigyeltek rá Hollywoodban és a Warner Bros rögtön leszerződtette egy forgatókönyvre.
Nézzük meg közelebbről a felvetést. Először is hányan harcolnának mekkora sereg ellen? Az eredeti kérdés így hangzott: "Could I destroy the entire Roman Empire during the reign of Augustus if I traveled back in time with a modern U.S. Marine infantry battalion or MEU?" azaz "Le tudnám rombolni Augusztusz császár teljes Római Birodalmát, ha visszautaznék az időben egy modern amerikai tengerészgyalogos zászlóaljjal vagy MEU-val?"

A MEU az a Marine Expeditionary Unit, azaz tengerészgyalogos felderítő egység. Teljes kiépítettségben, logisztikai, orvosi, szállító stb. egységekkel 2200 fős, ebből kb. a fele a ténylegesen harcra fogható gyalogos. Kik állnak velük szemben ha visszamegyünk 2000 évet? Augusztusznak 30 légiója volt, légiónként 11 000 harcossal, azaz 330 000 római katona.
Erwin (prufrock451 nick névvel) megírta az időutazás utáni első 7 napot Rome Sweet Rome címmel. A USA 35. MEU-ja a jelenkori Kabulból repül vissza i.e. 23-ba, Rómába és belebonyolódik az ottani hatalmi viszálykodásba. Elolvastam, nem rossz, mondjuk a kommentelők túláradó lelkesedését nem osztom, de az időutazás katonai szemszögből tényleg érdekes. Rajongók még trailereket is gyártanak a még nem létező filmhez.

pontos idő

Szeretem az analóg, sőt, emberi megoldásokat :)

DARPA

A DARPA-val először a Grand Challenge és Urban Challenge automatikus irányítású versenyek kapcsán találkoztam, tavaly pedig az MIT csapat autójába tök véletlenül én is belebotlottam az MIT egyik laborjában.

A DARPA (Defense Advanced Research Projects Agency) az USA Védelmi Minisztériumának hadászati technológiai fejlesztési ügynöksége. A projektjeire jellemző, hogy nagy szabadságot adnak a kutatóknak és olyan innovatív ötleteket támogatnak, melyeknek esetleg még nem látszik a társadalmi vagy hadászati haszna. Ahhoz képest, hogy nem egy NASA-féle mamut, óriási eredményeket érnek el.
A legutóbbi IEEE Spectrumban is van egy DARPA cikk, mely remekü összefoglalja a "cég" filozófiáját. A cikk azzal nyit, hogy nem az Apple vagy Google és nem is a Facebook, Boeing vagy az Intel a leghíresebb név az amerikai innovációban, hanem egy olyan non-profit kormányzati ügynökség, aminek nincs is terméke, a DARPA. A több néha kevesebb: a Pentagon 75 mrd dollárt költ kutatás-fejlesztésre, a DARPA ebből kevesebb, mint 3 mrd-al részesül, ennél a Ford, GM vagy épp a Microsoft és Cisco is többet költ. A DARPA leghíresebb gyermeke az internet őse, az ARPANET, amit a szovjet-biztos kommunikációs architektúra ihletett. A 2000-es évek közepén az ügynökség megint közelebb került a hadsereghez, az iraki és afganisztáni háború generálta feladatok (pl. útmenti aknák hatástalanítása) felőrölték figyelmét és erőforrásait. 2009-ben Regina Dugan személyében a DARPA megkapta első női igazgatóját és egyúttal újra nyitott a széles társadalom felé. Olyan projektek indultak, mint a Föld bármely pontjára elrepülni 1 óra alatt, járvány elleni védőoltás növényeknek vagy olyan robot építése, ami gyorsabban fut egy gepárdnál. Dugan nagyban épít a közösségre, mindenki számára nyílt versenyekre és úgy látszik motiválni is tudja munkatársait. A hiperszonikus repülő esetén a cél a Mach 20 (hangsebesség hússzorosa) sebesség (melyet már sikerült is 3 percre elérni), melynek kapcsán a DARPA igazgatóhelyettese azt mondta a kongresszus előtt: "Nem lehet megtanulni Mach 20-al repülni, hacsak nem megépíted... és repülsz!".
Regina Dugan 2012 márciusban a Google-hoz szerződött.