2014. augusztus 2., szombat

Párizs gyerekekkel - 3. nap

Ma reggel kényelmesebb volt a program, Bálint is megkegyelmezett és csak alig valamivel fél 8 előtt keltett. Reggeli után megvettük a 2 napos Paris Visité bérleteket és 9 körül értünk a Notre Dame-hoz. Bementünk, körbejártuk és beültünk a toronytúrára váró sor végére, valamivel 11 után végeztünk, tetszett a lányoknak is. Ezután kimentünk a La Défense negyedbe, körbenéztünk a Grand Arche lépcsőjéről, ettünk és vásároltunk. Végül csak Bálintnak vettünk egy szokásos munkagép-csomagot, én semmit nem kaptam, ahol próbálkoztunk a max. cipőméret 46-os volt, a max. nadrághossz 34-es. Oké, déli népek kisebb termetűek, na de akkor is :)
A Défense-ből a diadalívig mentünk metróval, ahonnan gyalog sétáltunk a Clemenceau térig, onnan palacsintázás után pedig a Montparnasse-ra mentünk. Ellentétben az Eiffel-toronnyal, a Montparnasse torony kilátóteraszához nincs sor, pár perc alatt fent voltunk az 59-ik emeleten. Klassz idő, szuper kilátás, innen az Eiffel-torony is látszik és persze nem látszik (szerencsére) maga a Montparnasse torony. Bevásárlás, majd épp hazaértünk a leszakadó ég előtt.

Éjjel 11-kor még tartottak a rakparti beszélgetőkörök.
 Reggel 9-kor kihalt a latin negyed.
 A Mi Asszonyunk és a mi lányunk.
 Még csak lézengtek a téren, a kis csapat még ereje teljében, a régóta nem használt babakocsi ismét jó szolgálatot tett.
 Keresd az oda nem illő részletet! Részeg angol turistára gyanakszom, a célja egy Facebook poszt lehetett.
Galambspotting.
Boxkiállás alatt kavicsok ürítése és lehet tovább kergetni a galambokat.
3 felfegyverzett titkosügynök épp kevésbé jól sikerült álruhában próbál elvegyülni a tömegben.
Ez Franciaország nullkilométer köve. Az a sajátossága, hogy _mindig_ egy ázsiai őrzi.
Kb. 5 másodpercenként váltják egymást, természetesen minden őrségváltást dokumentálnak.
Elég kirekesztőek, tényleg csak ázsiaiak őrizhetik.
Látnák a Jáki templom főbejáratát! A Notre-Dame azért pár száz év előnyben van.
Amilyen drabális messziről és szemből, annyira kecses és filigrán hátulról.
A rózsaablak is csak belülről adja ki...
Pózolj sírral! Pfff...
Sorbanülés.
Kilátás.
Csúcsdíszek.
Kis területű mozgásminta-elemzés: a templomba lépéshez kígyózik a sor, 10 előtt gond nélkül be lehet menni.
Rácsokkal védik a vízköpő szörnyeket a kis terroristáktól.
Vízköpő felülről.
"Because I’m happy
Clap along if you feel like happiness is the truth
"
Az eredeti plázs.
Van azért itt Bálintnak is látnivaló.
Grande Arche lépcsőjén. Az igazi attrakció a fickó volt, aki kézenállva lejött rajta.
Nem volt kisebb dobozos, ami megfelelt volna, így lehetett kompenzálni, hogy nem kicsi takarítóautót vettünk (írok is valamelyik játékgyárnak, itt piaci rést sejtek!).
Bálint odavan a kulturális értékekért.
Az utcai mutatványosok már iPad-ről nyomják a Champs-Élysées-n.
Crêpe break.
Párizs a Tour Montparnasse-ról. Szerintem azért olyan szép, mert "nem kupis", az egyes negyedekben hasonlóak az épületek, még felülről is egységes.
Korábban furcsálltam volna, minek is a kilátószintre padlószőnyeg. Már értem.
Messziről egymagasnak látszanak, pedig a Montparnasse torony csak 210 méter magas, az Eiffel-torny pedig 324 (az antennával együtt).
Héderelés 210 méter magasan, rekortánon.
Gare Montparnasse.
Kitől tanulja ezt a sok hülyeséget?
Nem tudtuk, hogy adjuk be Bálintnak a hírt, hogy mire ma hazaértünk, félig lebontották az óriás Liebherr darut (és a kisebb Potain-nek is elkezdték a gémjét). Végül jól fogadta a hírt, megígértette, hogy a másik marad és dolgozik. Megígértem.
Addig jó, amíg a weather.com 20% eső valószínűség arra az időre esik, amikor már hazaértünk.

2014. augusztus 1., péntek

Párizs gyerekekkel - 2. nap

Versailles-i kastély. Menjünk? Ne menjünk? Érdekli majd a lányokat (Bálintot tuti nem, az nem kérdés :)? A schönbrunni kastély pár éve tetszett nekik, próbáljuk meg. A kastély látogatásával kapcsolatban szabály, hogy nem szabad hétvégén menni és lehetőleg nyitásra ott kell lenni. Ha már kocsival jöttünk, használjuk ki, reggel korán keltünk és fél 8 előtt már úton voltunk Versailles-ba. Nem volt nagy dugó, fél 9 előtt odaértünk, a kastély előtt még üres volt a parkoló és még csak most szállingóztak az első turistabuszok. Én a jegyárusító sorba, Réka a beléptető sorba állt be (nem vettem jegyet online, csak tegnap döntöttük el, hogy ma jövünk ide), végül nyitás (9 óra) után 15 perccel már bent voltunk a kastélyban. Van egy-két nagy szoba és szép a kert, szerintem semmi különös, a gyerekeknek tetszett, kisbusszal elzötykölődtünk a Trianon-kastélyokhoz is, utána szaladgáltak kicsit a kertben, valamivel dél előtt ismét kocsiban ültünk.
Ha már úgyis útban van, próbáljunk meg kocsival menni az Eiffel-toronyhoz, jött a merész ötlet. Egyszer voltam csak Párizsban kocsival, de akkor is óvatosan a Hotel garázsában hagytam, a metro-hálózat itt verhetetlen. De most fontos spórolni az idővel és energiával, mégiscsak 3 gyerekkel vagyunk. Itt is elkezdődtek a szabadságolások, nem volt súlyosabb a forgalom a belvárosban, mintha nyáron át akarnék menni kocsival a Délitől a Keletiig; Versailles-ből bő fél óra alatt a Mars mező végénél lévő parkolóban voltunk. Gyors ebéd (bagett), majd Bálint és Réka a játszótérre, én a lányokkal a torony felé vettem az irányt. A lépcsős pilléreknél alig volt sor, fél óra alatt bejutottunk, pár perc alatt felszaladtunk a másodikra. Itt jött a csalódás, a második emelet második kilátószintjén körbeért a sor, ami a tetőliftre várt, így az első szinten bezárták tetőjegyeket árusító pénztárt, ami után ott is tisztes méretű sor alakult ki. Mivel nem egy 3 órás sorbanállásra akartunk emlékezni, a körbenézés után lecsörtettünk.
A navi klassz úton vezetett vissza a szállásra, elmentünk az Invalidusok háza mellett, keresztül a Concorde téren, el az Opera előtt, végül át a Gare du Nord és a Gare de l'Est között.
Este Eszterrel egy jó pékségből hoztunk bagettet és házi kenyeret, vacsora után pedig a Parc de Villette-t néztük meg. Pezsgő élet fogadott, a parkokban piknikezők, focizók és frizbizők mellett tele voltak a játszóterek, szabadtéri tánc és capoeira oktatást tartottak és még száz lehetőségünk lett volna szórakozni, ha nem sötétedett volna és másnapra nem terveztünk volna programokat.
Ma a gyerekek hamar elaludtak.

Csikós Rómába vitte haza a Bianchit, mi is hazahoztuk ezt a pufókot. Egyelőre jól bírja.
 Még kardigán, még üres tér, még nem fotogén.
 Ez volt a kis sor, aminek közepén áll Réka. És negyed óra múlva kezemben volt az audio izé.
 Lui kápolnája.
 Backstage.
 Némely ablakból szép kilátás van a kertre.
 Még nagyobb örömünkre némely ablakból szép kilátás van tűzoltóautókra is.
 Mosoly kitart és ha Bálint épp a képbe kerül akkor azonnal exponál!
  Tükörpano.
 Gruppenszelfi, Bálintot a nyakánál fogjuk, a lába már épp kihátrál a képből.

 Sandelié.
 Nincs nyitva az aranykapu és nem bújhatnak át rajta. 11-re már óriási tekergő sor alakult ki.
 Capoeira v0.2
 Igen, utána a kocsiban elaludt.
 Az egyik múzeumos videó szerint folyamatosak a felújítások, építkezések, de igyekeznek csak az egyik oldalra koncentrálni.
 Ok, ez tényleg impozáns, mármint a terem.
 Wallpaper.
 "Elvigyem a 3 éves gyermekem kastélyba/múzeumba/kilátóba?"
 Backstage 2.
   Elgondolkodván. De min is?
 Ja, igen... Anya! Éhes vagyok!
 Sárkánymedence.
 Lui tudott élni.
 Napsütés. Bálint mint az analóg filmre fotózott szeplős denevér; fényre érzékeny.
 Kavicskiszedés a tölcséreknél.
 "Fűre lépni tilos!" "Homokot szórni tilos!"
 Most már minden közös kép ilyen lesz??
 Jóság.
 Felfelé mennek...
 ...lefelé néznek.
 Aztán fel...
 ...és végül mégis le.
 A petangozás kelléke a mérőszalag a korrektség...
 ...és mágnes a rúd/zsineg végén a derékfájás kedvéért.
 Ilyen játszótér otthon nincs! Legalábbis nincs egy bazinagy acéltorony mellette!
 Végre otthon!
 Tánc...
 ...és capoeira oktatás a szabadban.
 Piknik.
 Chill out.
 La Géode.
 Bálint, állj szépen te is oda!
 Kapsz fagyit!
 Ritka pillanat. Mármint megörökítve.
 Majd én tolom.