Sportuszodában

Arról már írtam, hogy milyen szépen halad a lányom az úszással és azt is említettem, hogy amikor csak tehetem, én is az uszodában kezdem a napot (amíg nem lehet bringázni az időjárás miatt). A két ünnep közt fárasztó napjaink voltak, utazgattunk, végül 30-án délután nyílt alkalom egy klassz kis családi programra, közösen mentünk uszodába!
Szinte saját pályánk volt, olyan kevesen voltak, így úszhattam Eszter mellett és a víz alatt figyelhettem a technikáját, amit továbbra is irigylek. A 33 méter sem fogott ki rajta, persze pihengettünk az egyes hosszak között és ő csak kipróbálta, utána ment a kis medencébe a többiekhez. Az is sokat ronthatott az élvezeti értéken, hogy rádöbbent, itt tilos ugrálgatni a vízbe, de a szaunát is egy perc után feladta azzal, hogy "Apa, én izzadok!".
A lényeg, hogy ez kitűnő programnak ígérkezik, alig várom már, hogy együtt járhassunk úszni, de az még odébb van. Egyrészt nem hagynám magára, másrészt ha nem a mienk egy teljes sáv, akkor azért bonyolultabb a képlet, meg kell tanulni előzni vagy éppen a fordulóknál hagyni elmenni a gyorsabbakat. Türelem, türelem :)