Általában csak ellapátolom a feljáróról a havat és ki tudunk állni. Előfordul azonban, hogy lefagy, vagy amikor hajnalban elmegyek, még nem tudom, milyen lesz napközben, ilyenkor lesózom. Idén télen talán ötször volt erre szükség, a megbontott (10 kg-os) zsákból még alig hiányzik. De akkor is zavar, hogy ez a só utána valahogy visszajön a növényekre, nálunk a feljáró melletti fagyal bokrokra. Amikor még nem volt otthon só, a homokozóból szórtunk ki homokot egy ónos eső alkalmával, de utána elég nagy a mocsok, érdemes szárazon összeseperni. A szomszéd valamilyen furcsa őrleményt használ, végre sikerült nekem is beszerezni, a neve
Zeokal.
Az összetevői szerint 90%
zeolit, 10%
kalcium-nitrát oldat. Ezek szerint a zeolit oldja, a kálcium-nitrát meg trágyázza :) Ma reggel tudtam tesztelni, ellapátoltam a havat a feljárón és a kapun kívül sóval, bent pedig Zeokal-lal szórtam fel a követ. A hó szemerkélt tovább, Réka másfél óra múlva lefotózta.
A só még küzd, de a Zeokal-nak (ami mondanom sem kell, egy nagyságrenddel drágább) ez már sok. Az igazsághoz tartozik, hogy az őrlemény elég nagy darabokból áll, így feltételezhetően jobb érdesítő hatása is van, ezt kocsival kellene kipróbálnom.
A kóla és csoki jutott eszembe: ami igazán finom, az ártalmas is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése