A szerző előszója elég fura, így kezdi: "Ennek a könyvnek nem annyira a stílusában van a szépsége, sem a hasznos ismeretek sokaságában, amelyeket az olvasó belőle meríthet, hanem egyszerűen az igazságában." Aztán ilyeneket ír még itt: "Más művek fölülmúlhatják az enyémet a gondolat mélységében és az emberi természet ismeretében; más könyvek felvehetik vele a versenyt eredetiségben és terjedelemben; de semmi sem múlhatja felül, amit eddig kitaláltak, a reménytelen és gyógyíthatatlan valóság bemutatása terén." Érdekes lelkiállapotban kezdhetett neki, most akkor szerény vagy nagyarcú? A könyvet elolvasva persze azt mondom, ironizált. A hátlapján lévő kiadói ajánló azonban elég "érdekes", szinte szabadkozó, lefotóztam:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése