bringaszezon

A futószezon beindulása után a szép idő miatt leemeltem a porosodó bringámat a fali tartóról és kedden, szerdán már tekertem a munkába. Hétfőn, amikor felfújtam a gumikat, kiderült, hogy az első fütyülve ereszt (ezt ősszel, amikor leraktam miért nem csinálta?), így belső ragasztással kezdtem az idényt. Másnap reggel a lányok is bringára pattantak, így mentünk suliba. Kb. fél km-el a suli előtt ismét defektes lett az elsőm, így egy laza kocogással kezdtem a napot (mégsem késhetnek el a suliból, mert nekem defektem van). Az iskola bringatárolója előtti felázott, saras talajon cseréltem a gumit, utána még időre is be kellett érnem, nem a legideálisabban indult tehát az első bringás nap. A befejezése se volt különb, amikor délután indultunk volna haza a suliból, észrevettük, hogy ezúttal Emma első gumija adta meg magát. Annak már nem álltam neki az utcán, nem is tudtam volna cserélni, csak ragasztani (abból a kis méretből nincs is tartalék), szerencsére Réka a közelben autókázott Bálinttal, hazavitték Emmát és a cangát. Csütörtökön ragasztottam meg (egy apró szög volt benne), egyúttal cseréltem az én lassan eresztő (a lavórban alig találtuk meg, hol szivárog) hátsó belsőmet is. Remélem az atmoszferikus balszerencse egy ideig most békén hagy, bár rutinos vagyok (van vagy 5-6 tartalék belsőm tele foltokkal), munkába menet nem kellemes ezzel bajlódni.

KIVA repayment

Tavaly októberben írtam a KIVA-ról. Ma kaptam az emailt, hogy Tendwan Kaigil visszafizette a kölcsönt. Úgy látszik meg tudta venni a birkáit és bejött az üzlet, mert az én 25 dolláromon kívül a másik 525-öt is visszafizette. Eddig is hittem a Kiva-ban, de jó érzés személyesen megtapasztalni, hogy működik.
Mivel továbbra is nélkülözni tudom ezt az összeget, utánanéztem, kinek adjam a Kiva-n keresztül (re-lend). Így bonyolódtam majdnem iraki olajbizniszbe, Walaa, egy 22 éves iraki srác igényel 2400 dollárt, hogy az olajcsere szervizét felújíthassa. A Kiva-ra felrakott képén kitakarta az arcát, így nem őt választottam. Ezúttal egy bolíviai csoportnak adtam az adományt (group loan), a Mariposas De Collpani (Collpani pillangói) csoport 8 hölgyből áll (Sonia, Simona Catalina, Amalia, Rosmery, Celia, Wilma, Yhennifer, Hilda), árulnak ruhától kezdve sült krumplin keresztül kávéig mindent. A leírásból úgy tűnik, hogy a pénzből (összesen 4650 dollár) a csoportvezető Sonia boltjába (La Paz-ban) vesznek bútorokat és egyéb felszereléseket, 7 hónap alatt akarják visszafizetni a kölcsönt. Hajrá mariposas :)

Lajta Monitor

Nemrég hallgattam a rádióban egy beszélgetést Dr. Margitay-Becht Andrással, aki civilben fogorvos, amúgy megszállottként ügyködött a Lajta Monitor hadihajó megmentéséért. A hajó másfél éve szerepelt sokat a hírekben, 2010 augusztus 20-ra újították fel. A monitor hajótípust először az USA-ban építették még 1862-ben, bevált, így elterjedt, számos változatban gyártották (pl. folyami, mélytengeri). Amiben első volt, az a forgatható lövegtorony, amit azóta nemcsak hajókon, hanem tankokon is alkalmaznak.
Elmesélte, hogy mentették meg a feldarabolástól és hozták haza Svájcból a hajót (elmondta, nem hibáztatja a svájciakat, hogy nem kötődtek a hajóhoz, őt se érdekelné Tell Vilmos nyílhegye :), EU-s pénzekből felújították, végül az állam is az ügy mögé állt, a Lajta Monitort megtették zászlóshajóvá, így most már a MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred felelőssége is a hajó állapotának megőrzése.

alsó tagozatos nyílt nap

Ilyen van a suliban minden évben vagy talán minden félévben. Egész hétre előre be lehet jelentkezni az órákra, megnézni, hogy teljesítenek csemetéink. Csütörtök délben mentünk, matek, magyar és tesi órákat néztünk meg Emma és Eszter osztályaiban, így 5 tanítónéni óráit tudtuk összehasonlítani. Eszterék osztályában 4-6 gyerek ül 3 egymáshoz tolt asztalnál, Emmáéknál hagyományosan van berendezve a terem, 2-es padok vannak egymás mögött. Érdekes, hogy milyen különbségek vannak az órák hangulataiban. A szigorú tanító néninél szinte pisszenés nincs, a tempó is pattogós, a lazább órákon a gyerekek többet mocorognak, egy kis zsivaj is belefér. Ha már zsivaj, Eszterék pont a j-ly helyesírást gyakorolták. Szókincs fejlesztésnek sem utolsó, a hömpölyög definíciója még ment, a bolyong szóval már több gondjuk volt. Ja, mert hogy az igéket is tanulják és el kell tudni dönteni, hogy a "Mit csinál?" vagy "Mi történik?" kérdésre ad-e választ az adott szó.
Visszatérve a szigorra, elgondolkodtató, mi a jó a gyerekeknek. Az biztos nem, hogyha sokan lemaradnak, netán még stresszeli is őket a teljesítési kényszer. Viszont amíg nem ilyen az összes tanító néni összes órája, addig talán nem baj, hogy van ilyen is, szokják a változó körülményeket. Meglátjuk. A sok házi kevésbé tetszik, este alig vagyunk 3-4 órát együtt, ebből már ha csak fél óra megy el házi írásra, szerintem az is sok. Túl kicsik még ahhoz, hogy jól beosszák idejüket a napköziben (ez nekem se megy mindig :) és mindent meg tudjanak ott csinálni. Van amikor annyi (és olyan) házi van, hogy nem is lehet, pláne, ha pl. úszni mennek.
Amúgy nem tudom, mennyire más egy ilyen nyílt napi óra, mégiscsak ott ül hátul 6-8 szülő, a tanítónénik se tudnak ettől elvonatkoztatni. A szülőknek jó program, az tuti :)

futószezon 2012

A múlt héten hirtelen ránk tavaszodott, március 1-én, csütörtökön reggel már azért nem mentem úszni, mert már a délutáni napsütést vártam. Otthon elő is vettem a futócipőm, amit addig idén talán 2-3-szor használtam és hajrá. Van egy ~7.2 km-es köröm a kapuból indulva, ami viszonylag elviselhető emelkedőket tartalmaz, úgy is szoktam rá, hogy Emma is követhessen a rózsaszín kis bringájával. Csütörtök óta minden nap lefutottam (érzem is a térdem), szombaton Emma is velem tartott (Eszter inkább a szomszédban kosarazott), neki is nagy élmény volt (talán tavaly októberben bringázott utoljára).

Tegnap végül mindkét lány jött velem, a környéken sétálós csúcsforgalom volt, a szép napsütés és a 10 fok előcsalta a vasárnapi sétálókat. Van még 5 alkalom az úszóbérletemen, remélem, újat már csak ősszel veszek és 2 héten belül beindulhat a bringaszezon (mármint munkába) is.

Bálint 10

Mármint hónapos. Volt egy hete. Hihetetlen sebességgel fejlődik, mármint nekünk is szokatlan, akik naponta látjuk. 8 és fél hónapos korában állt fel, most már egyedül tud egyensúlyozni, sőt, maga előtt tologatva egy ülőkét/fellépőt, vagy a kanapéba kapaszkodva már jár is.

Ha megkaparintja a távirányítót, akkor a TV felé fordítja, a zsírkrétával papírt keres, a legós dobozban vadul turkál. Könnyű dolga van így, állandóan gyerekek között. A távirányítós sztori megvan képregényben is, először kéri, aztán követeli, aztán nagy nehezen megkaparintja. A képaláírásokat mindenki képzelje oda, ilyesmik, hogy: ööö... beee... ete-ete... háűűű

Persze azt nem mondom, hogy a végén nem kóstolja meg :)

Mérő László előadás

Mérő László matematikus, pszichológus, az ELTE egyetemi tanára, még a 90-es években figyeltem fel rá, jellegzetes hanglejtéssel beszél, közérthetően át tudja adni tudományos mondanivalóját is. Ez a farmering és fekete póló meg lassan már annyira hozzátartozik, mint Steve Jobs-hoz tartozott a farmer-garbó-futócipő.

3 előadásból álló sorozatot tart a BME-n, a február 28-i előadásának témájaként a meghívóban konfliktuskezelés és kompromisszumkeresés, illetve a bizalom természete volt megjelölve. Ehhez képest az IQ-ról és EQ-ról adott elő. Nagyon érdekes és szórakoztató előadás volt, hogyan mérik az IQ-t, mennyire függ a kulturális környezettől, mely kérdések mely területeken differenciálnak, milyen IQ-ja lehet egy csúcsmenedzsernek stb. A sorozat utolsó előadása március 6-án, kedden lesz a BME I épületében az IB.026-os előadótermében 14:30-16:30-ig, nem szükséges regisztráció, csak ajánlani tudom! Témaként a "Kooperáció és versengés egyidejűleg" és a "Racionalitás és intuíció" van meghirdetve, de bármiről ad is elő, érdekes lesz!