Bringával is lehet gyorsan menni, Dobogókőről lefelé nem nehéz akár 80-al gurulni, de akkor az úthibákkal vagyok elfoglalva és különben sincs két életem :)
2011. június 30., csütörtök
kilométer óraállások
Szeretek különleges óraállásokat elcsípni, ezzel nem vagyok egyedül, a neten sok oldal foglalkozik ezzel. Ez lehet valamilyen kerek szám vagy sok azonos számjegy vagy épp sebesség.
Bringával is lehet gyorsan menni, Dobogókőről lefelé nem nehéz akár 80-al gurulni, de akkor az úthibákkal vagyok elfoglalva és különben sincs két életem :)
Bringával is lehet gyorsan menni, Dobogókőről lefelé nem nehéz akár 80-al gurulni, de akkor az úthibákkal vagyok elfoglalva és különben sincs két életem :)
2011. június 29., szerda
Egy ország számokban
Ugyanabban a HVG-ben (24. szám) két országról is láttam tipikus statisztikákat, melyek a laikus olvasókat hivatottak tájékoztatni az adott ország állapotáról, fejlődéséről. Az egyik:
Szlovénia húsz éve és ma
A másik cikk Jemenről szólt, itt csak pár sort közölnek "Jemen számokban" cím alatt:
Lakosság: 24 millió fő
Munkanélküliség: 35%
Szegénység: 45%
Átlagéletkor: 18 év
Írástudatlanság: 39%
GDP/év: 61.9 milliárd dollár
Export/év: 7.5 milliárd dollár
Import/év: 8.4 milliárd dollár
Vajon mennyire jellemzik ezek a számok egy ország állapotát vagy fejlődését? Először azt gondoltam, semennyire, hiszen számos mutató létezik az életszínvonal, gazdaság vagy akár kultúra jellemzésére, de aztán rájöttem, ugyanakkora önbecsapás figyelmen kívül hagyni is. Ha a 20 évet vesszük, szerintem az összes kelet-európai országra hasonló mértékű fejlődés mutatható ki, csak így elolvasva hű meg há. De a legnépszerűbb nevek rovat tetszik, érdekes összehasonlítani más országok toplistáival.
Szlovénia húsz éve és ma
| 1991 | 2011 | |
| Lakosság | 1 998 912 | 2 046 976 |
| Születéskor várható élettartam | 69,5 (ffi) 77,4 (nők) | 75,8 (ffi) 82,3 (nők) |
| Kölcsönzött könyvek száma | 7 400 000 | 25 600 000 |
| Felsőoktatásban tanulók száma | 34 000 | 115 000 |
| Egy főre jutó GDP (dollár) | 6 331 | 23 726 |
| Személygépkocsi állomány | 555 000 | 1 062 000 |
| Autópályák hossza (km) | 228 | 696 |
| A háztartások hány százalékában van | ||
| színes TV | 72 | 97 |
| videokamera | 5 | 14 |
| hifikészülék | 17 | 51 |
| mosógép | 93 | 96 |
| mosogatógép | 10 | 50 |
| A legnépszerűbb lánynevek | Maja, Nina, Mateja, Petra, Anja | Lana, Eva, Sara, Nika, Zala |
| A legnépszerűbb fiúnevek | Matej, Marko, Gregor, Rok, Andrej | Luka, Nik, Zan, Jakob, Nejc |
A másik cikk Jemenről szólt, itt csak pár sort közölnek "Jemen számokban" cím alatt:
Lakosság: 24 millió fő
Munkanélküliség: 35%
Szegénység: 45%
Átlagéletkor: 18 év
Írástudatlanság: 39%
GDP/év: 61.9 milliárd dollár
Export/év: 7.5 milliárd dollár
Import/év: 8.4 milliárd dollár
Vajon mennyire jellemzik ezek a számok egy ország állapotát vagy fejlődését? Először azt gondoltam, semennyire, hiszen számos mutató létezik az életszínvonal, gazdaság vagy akár kultúra jellemzésére, de aztán rájöttem, ugyanakkora önbecsapás figyelmen kívül hagyni is. Ha a 20 évet vesszük, szerintem az összes kelet-európai országra hasonló mértékű fejlődés mutatható ki, csak így elolvasva hű meg há. De a legnépszerűbb nevek rovat tetszik, érdekes összehasonlítani más országok toplistáival.
2011. június 28., kedd
Az Akadémia vízstratégiája
Ezzel a címmel közöl a Mérnökújság (2011. június) egy interjút Somlyódy László akadémikussal. Az egyik kérdésre adott válasz maradt meg bennem, az utóbbi évtized divatos témája a hazai vízvagyon, az erről kialakult véleményeket árnyalja a professzor véleménye:
"Kérdés: Tegyük fel a vízgazdálkodás hagyományos alapkérdését: ki tudjuk-e elégíteni területileg és időben az igényeket, és ha igen, hogyan?
Somlyódy: A válasz óvatosan igenlő, amellett is, hogy az országot az inhomogenitás és kritikus térségek jellemzik. Hidrológiai és vízgazdálkodási szempontból hazánk a legek országa. A Föld egyik legzártabb medencéjének legmélyén vagyunk, ahová a vizek lepelszerűen három irányból érkeznek és délre távoznak. A kifolyó vizek 95%-a külföldről érkezik: az alvízi jellegből származó kitettségünk nagy. Ehhez jön a hazai lefolyás, ami arányában a kontinensen a legkisebb, mindössze 5% (6 km3). A készletek második legnagyobb pozitív összetevője a gyakran elhanyagolható szerepűnek vélt csapadék. Ez közelítően a befolyó felszíni készlet felével egyenlő, ami arra utal, hogy ésszerű vízvisszatartás és csapadékvíz-gazdálkodás révén a vízgazdálkodás és a mezőgazdaság tartalékai számottevőek. De valóban bőség jellemzi az országot? Az egy főre jutó vízkészlet közel 12 000 m3/fő/év (118 km3/10 millió), az egyik legmagasabb érték a földrészen. Tehát vízben gazdag országnak tarthatnánk magunkat. A hazai lefolyás alapján viszont átlagosan csupán 600 m3/fő/év készlettel rendelkezünk (ennél sokkal kedvezőtlenebb a helyzet az Alföldön, a Homokhátságon vagy a Nyírségben), ami az egyik legkisebb érték a kontinensen (az irodalom általában 1000 m3/fő/év értéket tekinti stresszhatárnak). Valójában tehát vízhiányos ország vagyunk, azaz minden csepp vizet meg kellene tartanunk. A vízigények ésszerű kordában tartásáról sem mondhatunk le, hiszen joggal vetődik fel például az a kérdés, hogy miért nagy vízigényű kultúrákat akarunk termeszteni az Alföld szemiarid területein? A vízkészletek mennyiségi jellemzése mellett a lehetőségeinket meghatározzák a vízminőségi jellemzők is. Sajnos vizeink állapota távol van a vízkeretirányelv által kitűzött jó állapottól. Az ennek elérését akadályozó hatások között leggyakrabban a szerves- és tápanyagterhelések, továbbá a hidrológiai és morfológiai elváltozást okozó beavatkozások állnak. Vizeink minősége nagymértékben függ az országhatáron túli hatásoktól. A veszélyes anyagokhoz kötődő vízminőségi problémákat alapvetően az országhatáron túlról (jellemzően Ukrajnából és Romániából) belépő víz nehézfém-szennyezettsége befolyásolja (Tisza, Szamos, Kraszna, Túr és Körösök). Az előbbi megállapításhoz hasonló konkrétsággal vettük sorba a szakágazatok (települési vízgazdálkodás-vízellátás, szennyvízelvezetés, elhelyezés, árvíz- és belvízvédelem, mezőgazdasági vízgazdálkodás) helyzetét, az éghajlatváltozás hatásait is."
"Kérdés: Tegyük fel a vízgazdálkodás hagyományos alapkérdését: ki tudjuk-e elégíteni területileg és időben az igényeket, és ha igen, hogyan?
Somlyódy: A válasz óvatosan igenlő, amellett is, hogy az országot az inhomogenitás és kritikus térségek jellemzik. Hidrológiai és vízgazdálkodási szempontból hazánk a legek országa. A Föld egyik legzártabb medencéjének legmélyén vagyunk, ahová a vizek lepelszerűen három irányból érkeznek és délre távoznak. A kifolyó vizek 95%-a külföldről érkezik: az alvízi jellegből származó kitettségünk nagy. Ehhez jön a hazai lefolyás, ami arányában a kontinensen a legkisebb, mindössze 5% (6 km3). A készletek második legnagyobb pozitív összetevője a gyakran elhanyagolható szerepűnek vélt csapadék. Ez közelítően a befolyó felszíni készlet felével egyenlő, ami arra utal, hogy ésszerű vízvisszatartás és csapadékvíz-gazdálkodás révén a vízgazdálkodás és a mezőgazdaság tartalékai számottevőek. De valóban bőség jellemzi az országot? Az egy főre jutó vízkészlet közel 12 000 m3/fő/év (118 km3/10 millió), az egyik legmagasabb érték a földrészen. Tehát vízben gazdag országnak tarthatnánk magunkat. A hazai lefolyás alapján viszont átlagosan csupán 600 m3/fő/év készlettel rendelkezünk (ennél sokkal kedvezőtlenebb a helyzet az Alföldön, a Homokhátságon vagy a Nyírségben), ami az egyik legkisebb érték a kontinensen (az irodalom általában 1000 m3/fő/év értéket tekinti stresszhatárnak). Valójában tehát vízhiányos ország vagyunk, azaz minden csepp vizet meg kellene tartanunk. A vízigények ésszerű kordában tartásáról sem mondhatunk le, hiszen joggal vetődik fel például az a kérdés, hogy miért nagy vízigényű kultúrákat akarunk termeszteni az Alföld szemiarid területein? A vízkészletek mennyiségi jellemzése mellett a lehetőségeinket meghatározzák a vízminőségi jellemzők is. Sajnos vizeink állapota távol van a vízkeretirányelv által kitűzött jó állapottól. Az ennek elérését akadályozó hatások között leggyakrabban a szerves- és tápanyagterhelések, továbbá a hidrológiai és morfológiai elváltozást okozó beavatkozások állnak. Vizeink minősége nagymértékben függ az országhatáron túli hatásoktól. A veszélyes anyagokhoz kötődő vízminőségi problémákat alapvetően az országhatáron túlról (jellemzően Ukrajnából és Romániából) belépő víz nehézfém-szennyezettsége befolyásolja (Tisza, Szamos, Kraszna, Túr és Körösök). Az előbbi megállapításhoz hasonló konkrétsággal vettük sorba a szakágazatok (települési vízgazdálkodás-vízellátás, szennyvízelvezetés, elhelyezés, árvíz- és belvízvédelem, mezőgazdasági vízgazdálkodás) helyzetét, az éghajlatváltozás hatásait is."
2011. június 27., hétfő
rekordidő
Amikor 8 éve megvettem az országúti bringámat (egy felújított Simplon), kivittem a hazai bringások időmérő etalonpályájára lemérni, mennyi idő alatt tudok feltekerni a csobánkai elágazástól Dobogókőre. Elsőre 48-49 perc körül volt, azóta évente többször feltekertem, az eredményeim 50 perc és 1 óra közt szórtak, formámtól függően, de soha nem tudtam 50 alá menni. Az idén sikerült már júniusra elég jó edzettségi szintet elérni, elhatároztam, hogy nekiugrom a hegynek.
Vannak intő jelek és vannak, akik ezeket rendre figyelmen kívül hagyják. Ügyelni kell ugye a rendes táplálkozásra, reggel a téliszalámit viszont csak szeletelt (íztelen, tömörített fűrészpor állagú, de lehet, hogy csak régóta áll itt egy zacsiban) Pesti kenyérrel tudtam enni, éreztem, hogy ez kevés, Réka csinált egy plusz féladag tejbegrízt, ezzel elég cukrot vettem magamhoz az egy liter teával együtt. Utána következett a bringa felkészítése, idén most vettem le először a fali állványról, tiszta por volt, be kellett állítani az ülést (erről vettem kölcsön a montira, amikor eltört a nyeregcsövem), felfújni a gumikat, Emma segédkezett, feltöltötte a kulacsomat vízzel (csak Csobánkán derült ki, hogy langyossal), fogta a bringát, míg szereltem. Összeállítottam a nyeregtáskát (belső, adapter a tűszelephez, 3 abroncs kampó és az univerzális kombinált szerszám), be a kocsiba és gyí! Aztán visszafordultam, mert itthon hagytam a sisakot és a kesztyűt :)
Végre megérkeztem fél 10 körül és nekiugrottam a hegynek. Itt is voltak jelek, a láncom eléggé kiszáradt, mióta nem ápoltam, a váltón is lenne mit állítani, az első átdobó beleér a láncba, ha hátul a legnagyobb keréken vagyok, ráadásul gyors felváltásnál ledobja, ezt már 4 perc tekerés után megtapasztalhattam, az eredmény 20 másodperc mínusz és onnantól olajos kéz (hiába próbáltam a gatyámba törölni), sebaj, tovább! Az első időmérési pont a Pilisszentkereszt tábla, itt 18 perc alatt voltam, az falu közepén lévő elágazásnál 21 alatt, ez igen jó részidő, feldobott picit, egész gyorsan letudtam a Szentkereszt utáni falat, ami a legmeredekebb szakasz (a Tour-on azért körberöhögnék, főleg, mivel elég rövid). Utána beosztottam az erőm, elhussantam pár kocabringás mellett és próbáltam utolérni a távolban lévő jó tempóban tekerő kollegát. Szépen húzott is, sajnos az esztergomi elágazásnál, mire utolértem, kiszállt, itt még mindig jó részidőm volt. Az utolsó szakaszon a hegycsúcsig kicsit elszámítottam magam, vissza kellett lassulni, hogy ne lüktessen a szívem a fülemben, de aztán egy közepes tempót nyomtam és 47:40 körül felértem. Boborján! Még újabb rekórd!!
Érdekes, lefelé mekkora kihívás a pálya, legalábbis nekem. Felfelé max. kapok egy szívrohamot és csendben elpihegek az útpadkán a mentőre várva, de lefelé azért nem vicces az én súlyommal az ujjnyi vastag gumikon 50-60 között (ehhez fékezgetni is kell!) kerülgetni az úthibákat. Szóval ez is elég fárasztó volt. Közben kaptam egy telefont, félreálltam, mikor elindultam, megelőzött valaki egy tuti bringán, mezben, ez meghozta a kedvem ahhoz, hogy gyakoroljam a lejtmenetet. Szentkereszt után egy enyhe emelkedőn már teljesen magára húzott, izomból megelőztem. A kórház előtt emelkedőn szépen (azaz könnyedén) visszavette az első helyet és Csobánkáig (ott parkoltam) nem is láttam. Aki tekert már más mögött, tudja, milyen sokat számít. Nem csak a szélárnyék, inkább a pszichológia, jó pár kilowattot ad az "akkor is legyűröm/bírom" feeling. Amikor itthon kivettem a kocsiból a kerót, a hátsó már teljesen leeresztett. Mázli.
Vannak intő jelek és vannak, akik ezeket rendre figyelmen kívül hagyják. Ügyelni kell ugye a rendes táplálkozásra, reggel a téliszalámit viszont csak szeletelt (íztelen, tömörített fűrészpor állagú, de lehet, hogy csak régóta áll itt egy zacsiban) Pesti kenyérrel tudtam enni, éreztem, hogy ez kevés, Réka csinált egy plusz féladag tejbegrízt, ezzel elég cukrot vettem magamhoz az egy liter teával együtt. Utána következett a bringa felkészítése, idén most vettem le először a fali állványról, tiszta por volt, be kellett állítani az ülést (erről vettem kölcsön a montira, amikor eltört a nyeregcsövem), felfújni a gumikat, Emma segédkezett, feltöltötte a kulacsomat vízzel (csak Csobánkán derült ki, hogy langyossal), fogta a bringát, míg szereltem. Összeállítottam a nyeregtáskát (belső, adapter a tűszelephez, 3 abroncs kampó és az univerzális kombinált szerszám), be a kocsiba és gyí! Aztán visszafordultam, mert itthon hagytam a sisakot és a kesztyűt :)
Végre megérkeztem fél 10 körül és nekiugrottam a hegynek. Itt is voltak jelek, a láncom eléggé kiszáradt, mióta nem ápoltam, a váltón is lenne mit állítani, az első átdobó beleér a láncba, ha hátul a legnagyobb keréken vagyok, ráadásul gyors felváltásnál ledobja, ezt már 4 perc tekerés után megtapasztalhattam, az eredmény 20 másodperc mínusz és onnantól olajos kéz (hiába próbáltam a gatyámba törölni), sebaj, tovább! Az első időmérési pont a Pilisszentkereszt tábla, itt 18 perc alatt voltam, az falu közepén lévő elágazásnál 21 alatt, ez igen jó részidő, feldobott picit, egész gyorsan letudtam a Szentkereszt utáni falat, ami a legmeredekebb szakasz (a Tour-on azért körberöhögnék, főleg, mivel elég rövid). Utána beosztottam az erőm, elhussantam pár kocabringás mellett és próbáltam utolérni a távolban lévő jó tempóban tekerő kollegát. Szépen húzott is, sajnos az esztergomi elágazásnál, mire utolértem, kiszállt, itt még mindig jó részidőm volt. Az utolsó szakaszon a hegycsúcsig kicsit elszámítottam magam, vissza kellett lassulni, hogy ne lüktessen a szívem a fülemben, de aztán egy közepes tempót nyomtam és 47:40 körül felértem. Boborján! Még újabb rekórd!!
Érdekes, lefelé mekkora kihívás a pálya, legalábbis nekem. Felfelé max. kapok egy szívrohamot és csendben elpihegek az útpadkán a mentőre várva, de lefelé azért nem vicces az én súlyommal az ujjnyi vastag gumikon 50-60 között (ehhez fékezgetni is kell!) kerülgetni az úthibákat. Szóval ez is elég fárasztó volt. Közben kaptam egy telefont, félreálltam, mikor elindultam, megelőzött valaki egy tuti bringán, mezben, ez meghozta a kedvem ahhoz, hogy gyakoroljam a lejtmenetet. Szentkereszt után egy enyhe emelkedőn már teljesen magára húzott, izomból megelőztem. A kórház előtt emelkedőn szépen (azaz könnyedén) visszavette az első helyet és Csobánkáig (ott parkoltam) nem is láttam. Aki tekert már más mögött, tudja, milyen sokat számít. Nem csak a szélárnyék, inkább a pszichológia, jó pár kilowattot ad az "akkor is legyűröm/bírom" feeling. Amikor itthon kivettem a kocsiból a kerót, a hátsó már teljesen leeresztett. Mázli.
2011. június 26., vasárnap
Hírességek borászatai
Meglepően sokan választják ezt "levezetésként", a HVG közölt egy táblázatot:
| Mario Andretti (olasz-amerikai autóversenyző) | Andretti Winery (USA, Kalifornia) |
| Dan Aykroyd (kanadai, színés) | Dan Aykroyd Wines (Kanada, Ontario) |
| Antonio Banderas (spanyol, színész) | Anta Banderas Bodegas (Spanyolország, Kasztília) |
| Francis Ford Coppola (amerikai, rendező) | Rubion Estate, Francis Ford Coppola Winery (USA, Kalifornia) |
| Gérard Depardieu (francia, színész) | Chateau de Tigné (Franciaország, Anjou) |
| Wayne Gretzky (kanadai, jégkorongozó) | Wayne Gretzky Wine (Kanada, Ontario) |
| Kyle MacLachlan (amerikai, színész) | Pursued By Bear Winery (USA, Washington) |
| Vince Neil (amerikai, rockzenész) | Vince Vineyards (USA, Kalifornia) |
| Sam Neil (új-zélandi, színész) | Two Paddocks (Új-Zéland, Otago) |
| Olivia Newton John (ausztrál, énekesnő) | Koala Blue Wines (Ausztrália, Limestone Coast) |
| Jarno Trulli (olasz, autóversenyző) | Podere Castorani (Olaszország, Abruzzo) |
2011. június 25., szombat
Columbo
Most olvasom, hogy június 23-án, csütörtökön meghalt Peter Falk. Alzheimeres volt, már évek óta arról cikkeztek, hogy nem emlékszik a szerepeire sem. Épp a hetekben kezdtem el esténként egy-egy Columbo epizódot nézni, időrendben, kezdve a 68-ban forgatott első résztől. Még egy poszton is gondolkodtam, nem Columboról szólt volna, hanem a meghívott "vendég" színészekről, hiszen a sorozatban szerepelt Leslie Nielsen, Robert Vaughn, Johnny Cash, Jack Cassidy, Faye Dunaway, George Hamilton, William Shatner és Martin Sheen is. És ezek még csak azok, akiket én ismertem más filmekből.
Pedig lehetett volna magáról Columboról is poszt, arról, hogy a keresztneve Frank (az egyik részben közelről mutatják az igazolványát), hogy hányszor eszik főtt tojást vagy chilit az egyes részekben, hányszor koccan a 403-as Peugeot-jával, vagy épp hány különböző típusú Rolls-Royce tűnik fel a gyilkosok autójaként. A legjobb az egész sorozatban, hogy nincs pörgés, alig van néhány részben pár csepp vér, nincs káromkodás, csak nyugi és happy end. Mint a 70-es évek francia filmjeiben, amikor nem sajnáltak egy 6 perces jelenetet arra, hogy Delon beszélget az ágyban a nőjével.
Volt egy rész 1990-ben, "Rest in peace, Mrs. Columbo!", "Nyugodjék békében, Columbo asszony!" címmel. RIP, Columbo!
Pedig lehetett volna magáról Columboról is poszt, arról, hogy a keresztneve Frank (az egyik részben közelről mutatják az igazolványát), hogy hányszor eszik főtt tojást vagy chilit az egyes részekben, hányszor koccan a 403-as Peugeot-jával, vagy épp hány különböző típusú Rolls-Royce tűnik fel a gyilkosok autójaként. A legjobb az egész sorozatban, hogy nincs pörgés, alig van néhány részben pár csepp vér, nincs káromkodás, csak nyugi és happy end. Mint a 70-es évek francia filmjeiben, amikor nem sajnáltak egy 6 perces jelenetet arra, hogy Delon beszélget az ágyban a nőjével.
Volt egy rész 1990-ben, "Rest in peace, Mrs. Columbo!", "Nyugodjék békében, Columbo asszony!" címmel. RIP, Columbo!
2011. június 24., péntek
Kraków Golden Ring
Krakkóban a főtéren (kb. akkora, mint a Hősök tere, csak téglalap alakú) országúti kerékpáros sprintversenyt rendeztek, idén 28-adszor. 57-szer kerülik meg a főteret, ez 40 km távot jelent.
Ahogy a rajtnál a profik gyorsultak, ahogy mély ütésekkel csattogtak gyorsítás közben a váltók és ahogy 50 körül centiztek egymás után (kiültünk a pálya mellé egy teraszra egy-egy korsóval), nagyon meggyőző volt, irigykedve figyeltem. Azt hiszem ezután nem hagyom hónapokig porosodni az országútit.
Ahogy a rajtnál a profik gyorsultak, ahogy mély ütésekkel csattogtak gyorsítás közben a váltók és ahogy 50 körül centiztek egymás után (kiültünk a pálya mellé egy teraszra egy-egy korsóval), nagyon meggyőző volt, irigykedve figyeltem. Azt hiszem ezután nem hagyom hónapokig porosodni az országútit.
2011. június 23., csütörtök
Kengo Kuma
88-ban, 12 évesen voltam először szüleimmel Finnországban, akkor hallottam először Alvar Aaltoról. Ő volt az első építész, akinek megjegyeztem a nevét, az épületei kifejezetten tetszettek (pl. a Sziklatemplom) és talán akkor ébredtem rá arra is, hogy egy építésznek nem kell feltétlenül csak épületekkel foglalkozni, Aalto ugyanis formatervezői is volt, itthon is van egy-két váza, melyeket ő tervezett.
Aztán a 90-es évek végén 3 spanyol út során volt alkalmam megismerni Gaudi épületeit, a két művész munkáit összehasonlítva arra lehet rádöbbenni, hogy az építészetben nem kell egy stílusért rajongani. Ahogy New York is szép, Róma is, Prága is.
Kíváncsi lennék Kengo Kuma munkáira is, ő mondta: "Végső célom az építészet eltörlése, mert hitem szerint az épületnek eggyé kell válnia környezetével." Egy japán építésztől nem is olyan meglepő ez a mondat, igaz?
Aztán a 90-es évek végén 3 spanyol út során volt alkalmam megismerni Gaudi épületeit, a két művész munkáit összehasonlítva arra lehet rádöbbenni, hogy az építészetben nem kell egy stílusért rajongani. Ahogy New York is szép, Róma is, Prága is.
Kíváncsi lennék Kengo Kuma munkáira is, ő mondta: "Végső célom az építészet eltörlése, mert hitem szerint az épületnek eggyé kell válnia környezetével." Egy japán építésztől nem is olyan meglepő ez a mondat, igaz?
2011. június 22., szerda
Collatz, Erdős és Opfer
Lothar Collatz 1937-ben prezentálta híres sorozatát, miszerint bármilyen pozitív számot veszünk, ha páros, osszuk el kettővel, ha páratlan, szorozzuk meg hárommal és adjunk hozzá egyet, majd az így kapott páros számot ismét osszuk el kettővel; a műveleteket folytatva a végén mindig 1-et kapunk. Ezt viszont eddig nem tudták bizonyítani, "csak" 19 jegyű számokig (pontosabban 5.76 x 1018-ig), az 1996-ban elhunyt Erdős Pál (egyike a tényleg világhírű magyar matematikusoknak) szerint a tudomány még (akkor) nem is érett a bizonyításra.
Gerhard Opfer (aki mellesleg Collatz tanítványa volt) azonban bebizonyította az összes számra. Cikke most van bírálat alatt, a Mathematics of Computation-ban fog megjelenni.
Matekos blogokon (pl. http://www.mathblog.dk) említik, hogy ha visszafejteni akarjuk a sort (ahogy állítólag Opfer is tette) és egy fát képzelünk, melynek törzse az 1 és innen ágaznak el a számok, akkor azt kellene bizonyítanunk, hogy a fa tartalmazza az összes természetes számot! Kíváncsi leszek a megjelent cikkre és fogadtatására...
Gerhard Opfer (aki mellesleg Collatz tanítványa volt) azonban bebizonyította az összes számra. Cikke most van bírálat alatt, a Mathematics of Computation-ban fog megjelenni.
Matekos blogokon (pl. http://www.mathblog.dk) említik, hogy ha visszafejteni akarjuk a sort (ahogy állítólag Opfer is tette) és egy fát képzelünk, melynek törzse az 1 és innen ágaznak el a számok, akkor azt kellene bizonyítanunk, hogy a fa tartalmazza az összes természetes számot! Kíváncsi leszek a megjelent cikkre és fogadtatására...
2011. június 21., kedd
4.2, alakul!
Anyukámnak van egy Toyota Priusa, ez egy hibrid autó, a fékezési energiával tölt egy rakat akksit, amit lassú haladáskor vagy éppen gyorsításra felhasznál. Erre azt mondják, hogy 3.9 liter az átlagfogyasztása. A spritmonitor.de-n vezetem a családban lévő autók fogyasztását és öcsémét kivéve (aki a dugókat elkerülve autózik viszonylag nagy távolságon) mindig a legutolsó helyeken tanyázunk, pedig ennek az oldalnak elég népes tábora van. Hegyen lakunk, meredekek az utcák és többnyire 2-3 km-es körön belül mennek az autók rövid szakaszokra, be se tudnak melegedni, gondolom ez az oka, mert nem füstölő kerekekkel indulunk.
Szóval ez a szuper Prius nálunk nem 3.9-et eszik, hanem 6.2-t. A legjobb fogyasztás 5 liter volt, igaz, még csak most jött el a jó idő és városon kívül szinte csak autópályán megy. Amikor letöltöttem az ajánlott útvonalat Krakkóba, rögtön láttam, hogy eljött az igazság pillanata, csak országút, lássuk mit tud a Prius! Odafelé a szlovák határ előtt tankoltam, legközelebb már csak itthon, Solymáron, 750 km elteltével. Így 4.2 literes átlagfogyasztás jött ki (az autó műszere 4.0-val kábított), ami azt tekintve, hogy előzgetni kellett a kétszer egy sávos utakon a kamionokat, miközben magas hegyeken kell átkelni, 3 személy + csomagokkal, végig klímázva, nem is rossz. Talán nem is akkora túlzás a 3.9, sík területen, normálisan hajtva legalább olyan távokon, hogy bemelegedjen, elérhetőnek tűnik. Tudom, a fogyasztás bajnokok simán 3 liter alá viszik, de nem szeretek útakadály lenni.
Szóval annyit eszik, mint a kompakt dízelek, amiknél viszont majdnem másfélszer drágább, ettől még nem fogynak lassabban az olajkészletek. Mégsem tartom teljesen zsákutcának, egyrészt a mozgási energia visszatáplálása (a dupla bolygóműves erőátvitele mellett a Prius másik nagy technikai előrelépése) bármilyen üzemanyaggal hajtott autónál megoldandó, másrészt ebben az egyébként a 90-es évek végén bemutatott Pirus I óta szinte változatlan technikában olyan innovációk vannak, melyek autógépészek ezreinek fejlődéséhez járultak hozzá.
Most végre játszottam a kijelzőjével is, 5 perces szakaszokban mutatja az átlagfogyasztást és kis autókat ad minden visszatermelt 50wh után.
Szóval ez a szuper Prius nálunk nem 3.9-et eszik, hanem 6.2-t. A legjobb fogyasztás 5 liter volt, igaz, még csak most jött el a jó idő és városon kívül szinte csak autópályán megy. Amikor letöltöttem az ajánlott útvonalat Krakkóba, rögtön láttam, hogy eljött az igazság pillanata, csak országút, lássuk mit tud a Prius! Odafelé a szlovák határ előtt tankoltam, legközelebb már csak itthon, Solymáron, 750 km elteltével. Így 4.2 literes átlagfogyasztás jött ki (az autó műszere 4.0-val kábított), ami azt tekintve, hogy előzgetni kellett a kétszer egy sávos utakon a kamionokat, miközben magas hegyeken kell átkelni, 3 személy + csomagokkal, végig klímázva, nem is rossz. Talán nem is akkora túlzás a 3.9, sík területen, normálisan hajtva legalább olyan távokon, hogy bemelegedjen, elérhetőnek tűnik. Tudom, a fogyasztás bajnokok simán 3 liter alá viszik, de nem szeretek útakadály lenni.
Szóval annyit eszik, mint a kompakt dízelek, amiknél viszont majdnem másfélszer drágább, ettől még nem fogynak lassabban az olajkészletek. Mégsem tartom teljesen zsákutcának, egyrészt a mozgási energia visszatáplálása (a dupla bolygóműves erőátvitele mellett a Prius másik nagy technikai előrelépése) bármilyen üzemanyaggal hajtott autónál megoldandó, másrészt ebben az egyébként a 90-es évek végén bemutatott Pirus I óta szinte változatlan technikában olyan innovációk vannak, melyek autógépészek ezreinek fejlődéséhez járultak hozzá.
Most végre játszottam a kijelzőjével is, 5 perces szakaszokban mutatja az átlagfogyasztást és kis autókat ad minden visszatermelt 50wh után.
2011. június 20., hétfő
Rota
Nemrég hallgattam egy interjút a Kossuthon egy szakértővel, aki megemlítette, hogy vannak ilyen divatos járványok, felkapja a média és ezért jelen esetben máris rosszabb a híre a colinak, mint kellene. "Nade mégiscsak meghalt 30 ember!" - válaszolta a riporter feszülten! "Maláriában pedig meghal 1 millió gyerek évente." - mondta nyugodt hangon a szakértő.
Volt például a madárinfluenza, ezzel foglalkozott sok ország illetékes államigazgatása, tudósok, kutatók elemezték a helyzetet, felszereltek pár repülőteret hőkamerákkal, nagy volt a hajcihő, pedig ott is max. pár száz emberről volt szó. Talán az erre a pár százra, illetve a másik megmentett pár százra költött milliárdok helyett oda kellett volna figyelni arra az évi egymillió maláriában meghalt gyerekre.
Ja, hogy azok Ázsiában meg Afrikában, ezer kilométerekre halnak meg?
Volt például a madárinfluenza, ezzel foglalkozott sok ország illetékes államigazgatása, tudósok, kutatók elemezték a helyzetet, felszereltek pár repülőteret hőkamerákkal, nagy volt a hajcihő, pedig ott is max. pár száz emberről volt szó. Talán az erre a pár százra, illetve a másik megmentett pár százra költött milliárdok helyett oda kellett volna figyelni arra az évi egymillió maláriában meghalt gyerekre.
Ja, hogy azok Ázsiában meg Afrikában, ezer kilométerekre halnak meg?
2011. június 19., vasárnap
2011. június 18., szombat
Rigida Zac 2000
Amikor széthasadt pár hónapja a hátsó felnim, ilyet vettem helyette, egy arany színű deore aggyal, fekete küllőkkel. Az első felnim elkezdte zabálni a belsőket, 2 naponta defekt, jöhet a tiptop, csere, reggeli pumpálás stb. Volt, hogy két belső pont ugyanott lyukadt ki, a felni felőli oldalon, ami vagy sorjától vagy a félrecsúszott felniszalagtól (ami eltakarja a duplafalú felni küllőcsavar lyukait) lehet. Sorja nincs, a felniszalag picit oldalra csúszott és "beállt", de a lyuk peremét még eltakarta, nem tudtam miért eszi így a belsőket, de a defektekből már nagyon elegem volt. A hátsó felni sokkal kevesebbet kap akár a dinamikus terhelést, akár a fékezés okozta kopást nézzük, valószínűleg azért adta meg magát hamarabb, mert az első szett fékbetéteimet vasig koptattam. De a felnihalál után elkezdtem vizsgálgatni az elsőt is, hát bizony elég mélyek már rajta a barázdák (állítólag 0.8 mm falvastagság a határérték), nem ugyanolyan érzés lezúzni vele a Szépvölgyin vagy az Istenhegyin, mint egy újjal. Vagy mint egy régivel, amiről nem tudjuk, mennyire használt :) Szóval elhatároztam, új felnim lesz. Sajnos aranyszínű első agy most nincs, de Rigida Zac 2000 felni és fekete küllők igen. A hátsó csere nekem nagy élmény volt, sokkal finomabb (két kalapácsos) racsni, szinte a fenekemen éreztem a precíziós gépészetet. Rákeresve persze ez a Rigida cucc nem nagy szám, többnyire lehúzzák, leginkább az árát dicsérik, de nekem nagyon bejön, más a kiindulási alap.
A bringám lassan olyan, mint nagyapám baltája. Az a csoda, hogy a hajtóműben (akármit is értünk alatta) még minden eredeti.
Tehát van két új fűzött felnim aggyal, új nyeregcső, pedálok. Erre tegnap a munkába menet eltört a vázam! A hátsó villa vízszintes szára adta meg magát a tengely előtti hegesztésnél. Már úton van a mester felé. Tavasz óta így többet költöttem rá, mintha akkor vettem volna egy jó állapotú használt bringát, vagy akár egy újat, ha még hozzácsapom egy-két felni árát. Na de akkor hol lenne a kötődés és a kitartás érzete? :)
Nem tudom mikor lesz kész, a tegnap délutáni pilisszántói sütögetésre így már csak az országútival tudtam menni, nem történt semmi meglepetés. Leszámítva egy hátsó defektet és a belső cserét 30 fokban az egyik koszos solymári buszmegálló mögötti dzsindzsában, mert ez nekem jár :) Izgi lesz a jövő hét, ha ezzel kell munkába járni...
A bringám lassan olyan, mint nagyapám baltája. Az a csoda, hogy a hajtóműben (akármit is értünk alatta) még minden eredeti.
Nem tudom mikor lesz kész, a tegnap délutáni pilisszántói sütögetésre így már csak az országútival tudtam menni, nem történt semmi meglepetés. Leszámítva egy hátsó defektet és a belső cserét 30 fokban az egyik koszos solymári buszmegálló mögötti dzsindzsában, mert ez nekem jár :) Izgi lesz a jövő hét, ha ezzel kell munkába járni...
2011. június 17., péntek
Szöllőssy Irén (1920-2011)
Rádióban hallottam, hogy elhunyt Szöllőssy Irén, Jászai-díjas bábművész. Fogalmam sem volt, kicsoda. Aztán folytatták, ő volt a Futrinka utca Cicamicájának bábosa, de ő formálta meg a Zsebtévében Bunyó Bálintot is. Na, így már megvan, ki volt, most, hogy rákerestem, már az arcára is emlékszem valami riportból.
2011. június 16., csütörtök
Krakkó
Először gimnazista koromban voltam osztálykiránduláson, most, majd' 20 évvel később egy konferenciára mentünk 2 éjszakára. Tőmondatokban:
Az út a szlovák nagyvárosok kivételével szép.
Krakkó nagyon szép.
Vajon miért kell 5 csillagos szállodába szervezni a konferenciát?
Szuper a kaja, 5 csillag :)
Icebreaker partyn megmutatják milyen a kelet-európai vendéglátás (szuper).
Nemzeti töményük a vodka, amit lehet cifrázni málnaszörppel és tabascoval (mad dog), üt.
A belvárost körbeölelő parksáv segítségével még betabaszkózva is haza lehet találni.
Krakkó háziállata a sárkány.
Kiülős sörözők hozzák a mediterrán hangulatot, egy korsó hazai mindenhol 9 Zloty.
Gala dinner proccos hotelban, de utólag az előző napi csülkös koviubisra szavazunk!
Mindenki kedves.
Ide visszajövünk!
Az út a szlovák nagyvárosok kivételével szép.
Krakkó nagyon szép.
Vajon miért kell 5 csillagos szállodába szervezni a konferenciát?
Szuper a kaja, 5 csillag :)
Icebreaker partyn megmutatják milyen a kelet-európai vendéglátás (szuper).
Nemzeti töményük a vodka, amit lehet cifrázni málnaszörppel és tabascoval (mad dog), üt.
A belvárost körbeölelő parksáv segítségével még betabaszkózva is haza lehet találni.
Krakkó háziállata a sárkány.
Kiülős sörözők hozzák a mediterrán hangulatot, egy korsó hazai mindenhol 9 Zloty.
Gala dinner proccos hotelban, de utólag az előző napi csülkös koviubisra szavazunk!
Mindenki kedves.
Ide visszajövünk!
2011. június 13., hétfő
nézőpont
Bálint kapott öcsémtől egy ilyen ágyra szerelhető forgó valamit, fel kell húzni, zenél és forog:
Nézem ahogy forog és eszembe jutott, mit lát ebből egy gyerek? A szívből egy rózsaszín ellipszist? Ábrázoló geometriából kellett mindenféle testek és áthatásaik nézeteit szerkesztenünk, de annak már 17 éve. Francba a tudományos megközelítéssel, inkább a tapasztalatokban hiszek:
2011. június 12., vasárnap
Norilszk
A világ legészakibb (szélesség: 69°20’24” !) 100 000 főnél népesebb városa és a második legnagyobb város (Murmanszk után) a sarkkörön túl. Norilszk a különböző bányák miatt a világ egyik leginkább szennyezett városa, több 10 km-es környezetben kipusztultak a fák, a lakosok várható átlagéletkora 46-48 év. De alatta fekszik a föld egyik legnagyobb nemesfém lelőhelye, így a munkások moszkvai szintű fizetéseket kaphatnak, nem véletlen, hogy 170 ezren lakják. Kemények a telek is, -50 fok alatti hőmérséklet sem ritka. Még több info és durva képek a Falanszteren.
2011. június 11., szombat
búcsú az óvodától
Tegnap volt Emma utolsó napja az oviban. Már reggel furcsa érzéssel vittem be, kicsit nyugodtabb is volt az öltözés (csepergett, nem tudtunk bringával menni, pont az utolsó nap!), megbeszéltük az épp fél 8-kor ügyeletes óvónénikkel, hogy repül az idő (kb. mint ahogy az angolok megbeszélhetik az időjárást). Délután Réka is jött velem Bálinttal, vittem kamerát is, utolsó nap, hüpp, de jó is volt... tényleg jó volt, ez egy szuper ovi. Nem csak az óvónők, de a dadusok is nagyon kedvesek, a szülői közösség is klassz volt, örülök, hogy a nagycsoportból hatan most egy osztályban kezdik a sulit. Bár Emma épp Dorkával rosszalkodott, azért mielőtt hazajöttünk, még készült pár kép 'A' Kinga nénivel, tényleg hiányozni fognak. Sebaj, 3 év múlva újra jövünk :)
2011. június 10., péntek
Archachatina marginata
Szüleim kertjébe van egy kis sarok fűszernövényekkel. Nemrég készült el, pár nap alatt lezabálták a csigák. A fejünkben a csigák aranyos, szép, lassú állatok, gyakori szereplői a meséknek, nem valamiféle hordákban támadó nyálcsíkot húzó kártevők. Pedig azok, főleg ezek a meztelen csigák, amik eső után ezüstös takonnyal jelölik meg, merre vonultak és képesek 1 nap alatt egy kisebb bokrot felzabálni. Többféleképp lehetne védekezni ellenük, pl. őrizni is a növényeket, zsírral kikent befőttesüvegeket ásni a földbe vagy ultrahangos csigariasztót telepíteni. Azt hiszem ezekből az ötleteimből sem gazdagszom meg, szóval a kertészek szerinte csigamérget kell kiszórni és másnap összeszedni a tetemeket, mégsem komposztálhatunk csigával, ugyebár.
A francia konyha sem jó megoldás, gondolom az escargot, ami fokhagymás fűszerben csücsül a házában, az másfajta csigából van. Vagy lehet, hogy ha csigaházakba töltenénk a bepácolt meztelen csigákat, észre se vennék?
Gyerekkoromban nagyanyámék tanyáján volt valamilyen akna, ahol 10 centis meztelen csigákat is találtunk, azok akkoriban valóságos szörnynek számítottak. Van olyan csiga, ami most is annak számítana, az Archachatina marginata. 20 centisre is megnőhet, idesüss mekkora!
A francia konyha sem jó megoldás, gondolom az escargot, ami fokhagymás fűszerben csücsül a házában, az másfajta csigából van. Vagy lehet, hogy ha csigaházakba töltenénk a bepácolt meztelen csigákat, észre se vennék?
Gyerekkoromban nagyanyámék tanyáján volt valamilyen akna, ahol 10 centis meztelen csigákat is találtunk, azok akkoriban valóságos szörnynek számítottak. Van olyan csiga, ami most is annak számítana, az Archachatina marginata. 20 centisre is megnőhet, idesüss mekkora!
2011. június 9., csütörtök
képaláírások
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)