hol az a sok ember?

Sokan vagyunk, egyre többen, de nem ettől dugul be a belváros, elég aránytalan a népesség változása a Földön (abban a körben többen élnek, mint azon kívül):

De mi lenne, ha mindenkit összeterelnénk? Bő 7 milliárdnyian vagyunk, ha nagyvonalúak akarunk lenni és mindenkinek adunk 1 négyzetmétert (a tömegtüntetéseken és buszok állóhelyeinél szoktak akár 4 fő/m²-el is számolni!), akkor is mindannyian elférnénk BAZ megyében (~7200 km²). Texasban viszont majdnem 100 m² jutna mindenkinek a következő országonkénti felosztásban:

SuitSat

Mit látunk a képen?

Űrhajótól elszakadt asztronauta? A Gravity forgatása? Nem, ez egy SuitSat. Az oroszok azon agyaltak, mire lehetne használni a leselejtezésre váró szkafandereket: bele egy kis akku, rádió adó-vevő és dobjuk ki az űrbe! Az első SuitSat-ot, Mr. Smith-t 2005 decemberében állították pályára, 2006 szeptemberben égett el a Föld légkörében.

Mr. Smith elég gyengén sugárzott, a SuitSat 2-t már napelemekkel is felszerelték és nem csak hangot hanem képet is sugárzott a Föld felé a lelkes rádióamatőröknek, 2011 augusztusától 2012 januárjáig működött.
Sajnos nem csak hasznos dolgok keringenek odakint, 1983-ban még az egyik első űrsikló misszió (az STS-7) közben az űrsikló ablakának csapódott valami űrszemét, egy szkafander rostélya biztos nem lett volna ilyen ellenálló...

közösségi meteorológia és társai

EZ mekkora ötlet! Lassan minden autóban van műholdas helymeghatározó rendszer (pl. GPS), kommunikációs eszköz (pl. GSM-alapú), az autók berendezései szabványos protokollokon kommunikálnak. Ha kellően sok autón mérnénk, használják-e az ablaktörlőt és milyen fokozatban, máris nagyságrendekkel nagyobb adatmennyiségünk lenne az amatőr meteorológiai állomások által szolgáltatottaknál és minden eddiginél pontosabban és szélesebb körben határozhatnánk meg, hol esik és milyen intenzitással.
Ahogy számos példa mutatja, a közösségi adatnyerésben a minőséget sok esetben igenis pótolhatja a mennyiség. Google traffic, szálláshelyek és éttermek értékelése; amatőr szenzorok/felhasználók, mégis megbízható eredmény. A közösség erejének pedig a nyílt forráskódú szoftverek és a Wikipediahoz hasonló közösségi adattárak szintén remek példái. Amint ezt egyre többen ismerik fel és a hasonló jellegű szellemi termékeknél már nem csak a dobozos/zárjegyes cuccot fogadják el megbízhatónak, az élet még több területén alapozhatunk a közösségi adatokra.

oktatásról - ezredszerre is

Ahogy a gyerekeim nőnek (nagylányom lassan iskolaválasztás előtt áll, illetve még mindig nem tudom, mi lenne jó neki majd a 6. osztály elvégzése után), egyre jobban foglalkoztatnak az általános oktatási rendszerrel kapcsolatos kérdések. Nem, nem a finanszírozás meg a napközis rendszer meg a tornaórák száma, arról is hosszasan lehetne vitázni, hanem, hogy mire jó ez az egész? Nem csak nálunk; Németországban, az USA-ban, Japánban, akárhol. Korábban is írtam erről, most ismét egy TED videóba futottam bele, aki kicsit is érdeklődik a téma iránt, javaslom, szánjon rá 20 percet (Magyar felirattal ITT megnézhető!):

Az előadást Sir Ken Robinson tartja, nagy ember. Általában persze szeretünk olyan forrásokra hivatkozni, ami egybevág a saját véleményünkkel csak nem tudjuk úgy megfogalmazni, mint egy szakember (aki jelen esetben remek előadó is). Hogy a gyerekeink már az iskolában versenyeznek, hogy a szülők azt nézik, olyat tanuljon a gyerek, amiből megélhet, ha jó matekból és magyarból, nem lehet gond stb. De mégis miből lehet megélni 5-10-15 év múlva? Ahhoz majd jól kell tudni a lineáris algebrát vagy fejből idézni Madáchot? Döbbenet a társadalmi nyomás a kisgyerekek körében is, több helyről hallom, már a 9-10 évesek között olyan versenyszellem alakul ki, ami már egészségtelen (irigységet, frusztráltságot szül), ez később, amikor már egyre több szinten kell megmérettetni, gondolom csak rosszabb lesz.
A művészetek, sportok kezelése is érdekes. Ha énekből, rajzból vagy tesiből van rossz jegye a gyereknek, akkor az nem is akkora baj. Az a gond, hogy ezt talán az ének, rajz vagy tornatanár is így gondolja. Odáig már eljutottunk, hogy a szülők ezt részben felismerik és ezerrel különórákra járatják a gyerekeket, de ez ritkán sikeres, amíg nem a reguláris oktatás része. Egyrészt elveszi a gyerek maradék szabadidejét (amiben nem csak tévézni lehet), másrészt tapasztalatom szerint ritkán ível át éveken, ritkán ad elmélyülésre alkalmat, pár évig úszik a gyerek, utána elköltöztünk, messze volt az uszi, a szolfézst csak 10 évesen unta meg, meg problémás is volt, mert csak este 6-tól voltak órák, a röpiről kiderült, hogy veszélyes, a szomszéd szilánkosra törte a bokáját, most épp fazekaskodik.
Nem tudom, hogy lehet okosnak lenni, mégiscsak a suliban van egész nap, ott kell megfelelni. Talán nem az a megoldás, hogy a sulin kívül minden olyasmire tanítani, amiről lemarad. Talán csak nyitottá kell tenni, fel kell ébreszteni, hogy a suli nem egy szigorú kordon az egyetemi felvételiig és utána - Sir Robinson szavaival - az egyre inflálódó értékű diplomáig. Talán nem csak a Jacob Barnett kaliberű gyerekek ismerik ezt fel.

Hibák a Gravity-ben. Na és?

A Gravity című filmet a híre megelőzte, rég olvastam ennyire egyértelműen dicsérő megnyilatkozást egy filmről. A kritikákat nem akartam elolvasni mielőtt megnézem a filmet, az mindenesetre sokat elárult róla, hogy csak 3D-ben adják és nem szinkronizálták. Ezt a bejegyzést se olvassa tovább, aki nem látta és meg akarja nézni!
A látvány tényleg klassz, mondjuk a trükkök nem annyira lenyűgözőek, mint a 90-es években a Terminator 2. vagy a Jurassic Park esetén és a 3D se annyira érdekes már, mint az Avatarnál volt. Ha jobban belegondolok, akkor leginkább az űrbéli élet valósághű ábrázolása tetszett csak, elég sok videót nézegettem már a űrállomásról és az űrsikló missziókról, most végre nem egy imbolygó vagy rezgő kézi kamera képét lehetett csak élvezni, hanem a tökéletes képet, mármint ahogy az űrhajósok nézőpontjából képzeljük. Vagy talán túl tökéletes? Ezt akkor már nem veszi be a gyomrunk, mint ahogy a 48 fps-es filmmel is ez lehet a gond?
Hát nem, ide most ez kellett. Azt már sok lett volna, hogy a korábban az űrbeszakadt Clooney egyszer csak bekopog a Szojuz ablakán, kinyitja, süvítés, beül és kedélyesen sármoskodik tovább, de szerencsére hamar kiderül, ez csak a főhős álmában volt így. Azok se sokat zavarnak a dramaturgiában, hogy ezek az űrbéli helyszínek nem jöhetnek így össze, hiszen a Hubble 595 km-en, az ISS 340 km-en kering, a kínai űrállomás pedig még nem is létezik (pontosabban még csak a Tiangong-1 modul van fent); a film a jövőben játszódik, ezt jelzi az űrsikló misszió STS-157-es száma is (valójában az utolsó űrsikló repülést az Endeavour tette meg 2011-ben, az volt az STS-134, a filmbéli Explorer nem is létezik). Akit egyéb apró, többnyire folytonossági hibák érdekelnek, a moviemistakes.com-on folyamatosan frissül a lista.
A holttestek is kérdéseket vetettek fel, ugyanis mi történik az emberrel, ha űrbéli vákuumba kerül? Nem kellene a vérnyomásnak szétfeszíteni a testét? Nos, nem. A vákuumban a folyadékok forrásnak indulnak, de ez max. a nyálunkat érinti, a vérnyomásunk miatt a vérünket nem. Ez a forrás még jó tanácsként azt is elmondja, hogy úgy nyerhetünk pár másodpercet, ha szkafander nélkül esünk ki az űrhajóból, hogy kifújjuk a tüdőnkből az összes levegőt. Megfagyni sem fagyunk meg az abszolút 0 fok közelében azonnal, nincs az a közeg, ami gyorsan elvezetné a hőt. Összefoglalva: élhetünk pár másodpercet, amíg oxigén nélküli vér éri el az agyunk, utána különben is megfagyunk és halálos napsugárzás is ér minket. Tehát NE vegyük le a szkafanderünk az űrben!!44négynégy
Szerencsére a film nézése közben, ha még tudatában is vagyunk ezeknek az ismereteknek, egyáltalán nem zavaróak, a látvány és a történet visz magával. Ha már a hihetőségnél tartunk, a mindenféle űrbéli akrobatikák közül szerintem a leginkább valóságtól elrugaszkodott, hogy egy ember egy poroltóval stabilizálja az irányítatlan, nagy sebességű pörgését. A véletlenek ugyanis elmennek, egy filmben belefér, hogy épp elkapja az ajtó fogantyúját vagy az utolsó pillanatban beleakad valamilyen kötélbe, de a poroltós akció már szuper képességeket feltételez, Dr. Stone pedig nem Superman, de még a Pókembertől is távol van. Értem én, valahogy meg kellett oldani a feladatot, az sokaknál kiverte volna a biztosítékot, hogy a Szojuzt eddig csak szimulátorban próbáló hősnő centikre leparkol a kínai űrállomás mellé és szépen átlibben :)
A súlytalanságot imitáló filmtechnika sokat fejlődött, az Apolló-13-at még igazi súlytalanságban vették fel zuhanó repülést végrehajtó repülőgépen, ez több, mint 600 zuhanást jelentett, amíg a max. 25 másodperces súlytalan állapotokból összejöttek a jelenetek. Alfonso Cuarón-nak ez nem volt alternatíva, a film első jelenete egy 13 perces vágatlan rész, így megcsinálta az egészet számítógépes animációval, felvette a (pl. kötélen függeszkedő) színészek mozgásait és lejátssza nekünk a megfelelő háttér előtt. A végeredmény zseniális.

vallások terjedése

Az elmúlt 5000 év 2 percbe sűrítve a vallások terjedése szempontjából:

Persze a több vallás jelenlétét nem, csak az uralkodó vallásokat mutatja, de a (sokszor többszörös) felülkerekedések és a fordulópontok látványosak.

még nem beszél, de már magyaráz

Bálint fiam kedvenc témája, mit csinálnak a traktorok. A HHH reptéren ezúttal csak egy traktort találtunk, ez egy újabb fajta; Bálint elmesélte, mit csinál ez az új és mit csinál a megszokott két piros Belarusz és miért nincsenek itt.

lányom, a predator

Fogszabályzó készül Emmának. Azt tudtam, hogy alienekkel vagyok körülvéve, de most kiderült, van köztünk egy predator is.

Nem tudom, a Ragadozó Úrnak milyen orthodontiai diagnózist adott volna a fogdoki, Emmáéban olyan kifejezések fordulnak elő, mint sagittalis bazalis viszony, vertikális basalis reláció, arcindex, moláris reláció, overjet, overbite, interincizális szög...
A lényeg, hogy kap egy funkcionális bimaxilláris (mindkét állcsontra kiterjedő) kivehető fogszabályzót éjszakára és majd 9-10 éves korában a tejőrlő fogak leváltása előtt kap egy lingvál ívet, ami tkp. egy drót az alsó fogsorán belül, ez majd hátul tartja az alsó hátsó fogait, hogy hagyjanak elég helyett az elöl feltorlódott fogaknak. Szép lesz :)

A/34-es méretű sejt

A/0, A/3 és A/4, kb. ezekkel a papírméretekkel találkozhatunk a mindennapokban. Ha folytatjuk a sort és lemegyünk A/34-ig, akkor már a sejtek méretét írjuk le, a másik irányban az A/-47 pedig már beteríti a Földet. A Gizmodo-n találtam egy videót, ami erről ad szemléletes (kicsit talán túl szájbarágós) ismertetést. Kiderül, miért 1/16 m² egy A/4 és nem derül ki, miért akkora a US Letter méret (8.5"x11"), amekkora. Kiderül, hogy viszonyul az A/4 mérete a Föld méretéhez és hogyan a hüvelyk az árpamaghoz. Kitér az amerikai papírméretek közti logikára, illetve annak hiányára, az A méretosztálynál pedig a √2 jelentőségére.

Persze, el lehet mondani fél percben is, de hát a természetfilmeket sem csak a számokért nézzük :) Amúgy a felezésről/duplázásról a sakk története jutott eszembe:
"A sakk története a legendák világába nyúlik vissza. Egy ismert mese szerint egy brahmin találta ki a sakkot. Jutalmul a rádzsától első hallásra jelentéktelennek tűnő fizetséget kért, mindössze annyi búzaszemet, amennyi a sakktábla kockáira a következő szabály szerint képletesen rátehető: az első kockára egy, a másodikra kettő, a harmadikra négy, vagyis az előzőnek mindig duplája. Hamar kiderült, hogy ennyi búza nem terem a Földön, sőt az emberiség egész történelme alatt nem termelt ennyit."

Einstein hangja

Milyen hangja lehetett? Milyen akcentussal beszélt angolul? ITT (is) meghallgatható! 1941-ben készült a felvétel, a "The common language of science" írását olvassa fel.

Button Van Damme Coors Volvo

Hírességekkel sok mindent el lehet adni. Pénz beszél, Ázsiában például a nagy sztároknak is más az ingerküszöbük, persze amikor ezeket csinálták, talán még nem számoltak a Youtube-bal:

De Európában és az USA-ban is vannak necces reklámok, ha nem is kifestve tömi magába az aktuális sztár a nokedlit, de van az a pénz, amennyiért egy picit Jenosn Buttonnak is korpás lehet a haja:

Aztán van a vicces kategória, mint Van Damme a Coors reklámban, ilyenből csinálhatnának többet is.

Ha már Van Damme; a legjobb amikor egyben ötletes és testre szabott is a sztárhirdetés, mint a most sok helyen felbukkanó Volvo reklámban:

Nem, úgy tűnik valóban nem CGI és az 53 éves Van Damme még mindig meg tudja mutatni a védjegyét :) A Volvo is büszke lehet az elektronikusan támogatott dynamic steering nevű kormányrendszerére, de még ez se vezet magától, le a kalappal a tolató sofőrök előtt. Én teljesen azonos felépítményű kamionokat használtam volna, akkor még nehezebb felismerni a nyitó képkockákból, hol is vagyunk.

Rekordveszteségek egy-egy autómodellen

Ahogy a viccben a boltos abból élt, hogy hétvégén nem nyitott ki, az autóiparban is vannak furcsaságok, ezúttal egy Autocar cikkből szemezgetek.
Az nem annyira meglepő, hogy a Volkswagen csoport minden egyes Bugatti Veyron-on 1.4 milliárd (!) forintot veszített, az már inkább, hogy a Daimler minden egyes kétüléses Smart-on 1.4 millió forint veszteséget volt kénytelen elkönyvelni. Szintén nem annyira meglepő, hogy egy eladott VW Phaeton-on kb. 8 milliót bukott a gyár, de a minden egyes Fiat Stilo-n vesztett 800 000 forint összességében bő 600 milliárdos veszteséget okozott az amúgy sem szárnyaló Fiatnak.
A képlet nem egyszerű, hiszen egy modellbe ölt fejlesztési költségek más modelleknél is hasznosíthatók, a Veyronnal soha nem akartak közvetlen hasznot (eredetileg sokkal kevesebbet terveztek gyártani), az csak a VW csoport erődemonstrációja, ahogy a Phaeton is arra jó, hogy a leendő Passat tulajdonosok bizalmát erősítsék a márkában. Ennek hatása pedig nehezen mérhető.

A világ napi légiforgalma 1 percben

A légiforgalom térben és időben:

Az USA, Európa és Kelet-Ázsia forgalma nem meglepő, annál inkább, mennyire világít Hawaii és mennyire nem Észak-Afrika. A kontrasztról Észak-Korea éjszakai képe jut eszembe:

 

születések/halálozások szimuláció

Persze, ismerjük a számokat, de egy ilyen valós idejű szimuláción megdöbbentő Délkelet-Ázsia aktivitása és Európa passzivitása. Bővebb info és hír a szimulációról.

LLRV és LLTV

Azaz Lunar Landing Research Vehicle. Mindig is érdekelt, hogy az első Holdra leszálló modult hogyan irányították, hogyan tudtak erre az űrhajósok felkészülni? Az LLRV segítségével, amivel (két példány készült belőle) már 1964-ben gyakorlatozhattak az űrhajósok:

Ennek a közepén egy mindig a talaj felé irányuló hajtómű volt felelős a hatodára csökkentett gravitációs erő szimulálásáért. Ennek továbbfejlesztett változata az LLTV (Training Vehicle), ebből 3 készült és 1968-tól használták. Mindegyiken volt katapult ülés, használni is kellett, 1968-ban Neil Armstrong és Joseph Algranti menekült így az LLRV-ről, 1971-ben Stuart Present a 3-as számú LLTV-ről:

Mindhárom esetről van video, Algranti nem volt szívbajos, talán az utolsó pillanatban katapultált:

Skoda az ötezresen

Ez nagyon jó, belenagyítva látszik egy 120-as Skoda az Akadémia előtt. Hol volt még a Photoshop 90-ben :)

 

Tom és Jerry és Liszt Ferenc

Tom és Jerry tegnap a Cog kapcsán is előjött ma reggel pedig Cziffra György előadásában hallgathattam Liszt Ferenc: 2. Magyar rapszódia egy részletét a rádióban. Mostanában sokat megy itthon, mármint a Tom és Jerry, Bálint hazajön a bölcsiből, ahogy belép az ajtón, elkiáltja magát: "Cica!" és már indul is. Neki látszólag mindegy, hogy melyiket indítom el, pedig óriási különbségek vannak az egyes epizódok színvonalai közt. Nekem a kedvencem a koncertes, azaz a The Cat Concerto.

1946-ban ez a rész kapta a legjobb rajzfilmért járó Oszkár-díjat. A zenéje Liszt 2. Magyar rapszódiája. Cziffra előadásában:

Hondanamorfózis

Az anamorfózis szórakoztató. A Honda némelyik reklámja is az, pl. ez az Accord reklám 2003-ból, Cog címmel:

Erről egyébként nekem kapásból az egyik Tom és Jerry epizód, a Tom egérfogója jutott eszembe, melyet mostanában Bálint fiam miatt van szerencsém hetente többször is tanulmányozni:

Utánaolvasva Rube Goldberg-nek és gépének, nem is véletlenül...
Hondáék most csináltak egy anamorfózisost a CR-V-nek, nagyon ütős lett:

pilonmászás

Képrejtvény; honnan készült?

Kis segítség:

Igen, az időjárás kegyes volt és az idei Erzsébet híd látogatása során a pilonba is felmászhattunk. A szűk átjárók miatt ez az én testemmel igazi kihívás volt, szerencsére játszós ruhában voltunk. Fent a pilonban a vízelvezető lyuk igazi camera obscura-t csinált a sötét kamrából, annak oldalára vetítve a híd forgalmát. Klassz időnk volt, fentről gyönyörű a panoráma.

 

Levezetésként ismét lementünk a lehorgonyzási kamrába, egy ilyen híd kívül-belül impozáns.

 

Budapest Maraton - 3:56:15

Hát megvan, sikerült 4 órán belül lefutni.

2010-ben 4:21 alatt teljesítettem, ahhoz képest jelentős a javulás.

 

2010-ben nem volt ideális a felkészülés, közel sem futottam annyit a nyáron, mint idén. Ráadásul akkor a verseny előtti héten megbetegedtem, nem is futottam, csak a verseny hétvégéjére lettem jobban. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy akkor 116 kg voltam, jogosan reméltem jelentős javulást az eredményemben. Jelentősebbet, mint végül sikerült, erről majd később.
Idén már jobban sikerült a felkészülés, augusztusban 200 km-t, szeptemberben 138-at (beindult a foci és bringaszezon is), októberben is 40-et futottam a versenyig. Kis megakadás volt 3 hete, egy hétre lebetegedtem (bölcsis beszoktatás), illetve 3 napja kezdett kaparni a torkom és taknyos lettem, de ezen úrrá tudtam lenni a versenyig, legalábbis azt hittem. Egyedül a súlyom nem sikerült jól belőni, a sok futás mellett ezekben a hónapokban fogyott a legtöbb kóla és sör is, 108-ról 111-re híztam vissza, gondoltam, ez még belefér, a kondi többet számít. Tegnap még Eszter osztályával, a szülők szervezésében voltunk főzős mulatságon (a másnapi verseny miatt mi nem aludtunk ott), így az esti bolognai spagetti helyett kora délután töltöttem fel a szénhidrát készletem egy rendes adag halászlével és pörkölttel, este már csak kóla és csoki fért belém.
Reggel kialudva ébredtem, pár pohár tea, csokis-diós süti, egy banán, valamint hirtelen ötletként előkapartam a pulzusmérőm (egy ideje már nem használom); a hírek olvasása és a versenydrukk ellenére is csak 55-öt mért a kanapén ücsörögve. Szóval bekészítettem a kocsiba a rajt előtti felszerelésem és már 8:45-re odaértem a Városligetbe (9:30-kor volt a rajt).

Benyomtam a banánt, a kólát és igyekeztem lazán melegíteni, mivel egyedül voltam, nem volt nálam pulcsi vagy kabát, bár nem volt hideg (16-17 fok), szemerkélő köd volt 9 körül a ligetben.
Beálltam a 3-as zónába (3:30-3:52 tervezett idő) és elszántan rajtoltam.

Bár a 3:30-as iramfutó a nagy tömegben jóval előttem volt, nem távolodott, hiszen én is 5 perces km-eket futottam. Próbáltam lassítani, a célom az volt, hogy 5:20-akat nyomok végig és max. innen lassulok vissza, ha nem bírom. Nagyon élveztem a futást, az Operánál is kaptunk zenét, nekem mégis az Operett művészei tetszettek jobban, kiálltak az út mellé és onnan buzdítottak:

Egyszerűen nem tudtam visszafogni magam, jöttek az 5-ösök, 1:47 alatti félmaratont értem el, de annyira jól ment, hogy nem aggódtam, elhittem a formámról, hogy akár a 3:30 közelébe is kerülhetek, legalábbis 3:40 alá. 23-24 km-nél jött egy kisebb fal, a pesti rakparton már nem nagyon élveztem, de még mindig 5-ös közeliket hoztam. Ezen valahogy túllendültem, de a Margit-szigeten jött a baj.
Viszketett a jobb bokám, szokás szerint hátralendítettem, hogy megvakarjam, erre a jobb combom hátul éles fájdalommal teljesen bemerevedett, majdnem elestem, ahogy elkezdtem bicegni. Ott sántikáltam pár másodpercet, amikor leesett, ha most nem indulok újra neki, akkor a mai versenynek annyi. Nagy fájdalmakkal kocogtam tovább, innentől inkább 6 perc közeli kilométerekkel; elég lehangoló volt, hogy sorra előztek a futótársaim, hiszen addig egy sokkal gyorsabb mezőnnyel voltam. Mivel nem tudtam mi a sérülés oka (nem volt szokatlan a mozdulat), innentől kezdve a frissítőpontokon nem csak vizet és banánt markoltam, hanem izotóniás italt, kólát és még több vizet, kényelmesen sétálva, hogy feltöltődjem azzal, ami hiányzik, bármi is az. Az aszimmetrikus terhelés miatt, ahogy óvtam a sérült lábam, a másik is "odalett", fájt már minden, még picit a derekam is. A pulzusom is elszaladt (jó, hogy hoztam az órám), a félmaratonig 150 alatt voltam, utána is csak 160 körül, a sérülés után beállt 174-re, egy-egy nehezebb szakasznál felszaladt 178-181-ig is. Mivel nem akartam az út szélén csücsülve végezni, 34-től egyre többször sétáltam, először csak 50, később 100 métereket. 38-nál a Hősök Tere sarkánál Eszter és unokatesói biztatása lökött kicsit a tempómon, de a maradék távból így is szerintem majd' 1 km-t sétáltam és minden frissítőnél megálltam.

A fehér lufik a 3:30-as iramfutókkal már régóta nem voltak a láthatáron sem, egy visszafordítónál viszont láthattam, ahogy vészesen közeledik a zöld lufi a 4 órás szintidővel, aminek megdöntése alapvető célom volt. Az utolsó kilométereken már a szurkolók toltak be, folyamatosan mondták, hogy már csak ennyi és ennyi van hátra, végül meglett a 4 órán belüli idő.

Ezzel kb. annyit futottam, mint Ross doki a Vészhelyzetből, de ha nincs a sérülés és hozom a 5 közeli időket, akkor Haruki idejét is megközelítettem volna (Jenson Button vagy Lance Armstrong azért még odébb van :)) El lehet képzelni az utolsó 12 km-em tempóját, ha az 5-ös átlagot a teljes távon 5:32-re rontottam. A Nike+ alkalmazással követtem az időmet, aszerint 42.6 km-t futottam (a maratoni távot csak az élfutók tudják hozni, hátul a tömeg többet fut a kanyarok, fordítók és frissítőállomások miatt) 3:55:50 alatt. Hogy az időmérésbe hol került ennyi hiba, nem tudom. Mindenesetre az időm drasztikus romlása 30, 34 és végül 38 km után a tempó grafikonján látványos, a séták is jól látszanak:

Ezzel együtt óriási élmény, még ha a vége (a 2010-es versennyel ellentétben) inkább szenvedés is volt. Hiszen végül nem adtam fel, én győztem. Továbbra is azt mondom, a félmaraton az én távom, a mostani kondimmal ott akár 1:30 közelébe kerülhetek (tavaly 1:43 alatt futottam). Fogok azért én még maratont futni, de csak ha jelentősen fejlődöm a mostani állapotomhoz képest. Egy ilyen sérülés ugyanis szintén a futó hibája, nem véletlenül nem sérülnek le a profik, ilyen egyszerűen nem fér bele. De megvan az új cél, 3:30, fájdalmak nélkül, 170 alatti max. pulzussal :)

Eszteréknek is nagy élmény volt, unokatesójával futották a 2.7 km-es minimaratont, Eszter ráadásul bekerült a legjobb 30-ba. Szívesen meghallgattam volna, amikor interjút készítenek velük :)

 

 

 

Magic Body Control

Az új S-osztályos Mercedesben jelent meg a Magic Body Control nevű rendszer (csoda, hogy nem védte le ezt a nevet valami távol-keleti játékgyár), amely kamerákkal figyeli az útegyenetlenségeket és felkészíti a futóművet a kompenzálásra:

A Car and Driver már 2010-ben lehozott róla egy cikket, akkor még közel sem volt szériaérett állapotban a rendszer, érdekes látni a mérnökmodellt a képeken.
Csináltak hozzá egy vicces reklámot is:

Erről a tankok giroszkóp-stabilizált ágyúja jut eszembe, ami szélsőséges terepviszonyok mellett is mindig célra tart. Elnézve a mai tankok kunsztjait, valószínűleg nem csak a lövegtoronyban dolgoznak az inerciális szenzorok:

Maratoni rekordok

Épp most döntötték meg a férfi maratoni világcsúcsot Berlinben, az új rekord: 2:03:23.

Vajon melyik jön el előbb, hogy ebből még 3 és fél percet lefaragnak, vagy az, hogy 9.5 alá megy a 100 méteres síkfutás rekordja?
Az utóbbi évek maratoni rekorddöntések jó része Berlinben történt, ideális időjárás, sík terep, kb. ezek kellenek a jó eredményekhez. Érdekes, hogy 10 leggyorsabb maratoni futó rekorddöntési helyeinél olyan híres helyszínek, mint a Berlin, Chicago és London mellett Dubai is feltűnik, igaz, ott januárban rendezték azt a rekorddöntögetős 2012-es versenyt.

Google easter eggs

Apró kis meglepetések. Merthogy a programozók annyira kockák, hogy az már néha vicces is...
Írjuk be a keresőbe, hogy do a barrel roll ha meg akarjuk forgatni vagy azt, hogy answer to life, the universe, and everything ha számológépet szeretnénk használni a böngészőben. A legjobbak valamilyen esemény tiszteletére elhelyezett meglepetések, pl. az Atari játékának 37-ik évforduljára: írjuk be a Google képkeresőbe, hogy atari breakout és már játszhatunk is :)

Tudományok és Tehetségek Kertje 2013

Az eddig a Lánchídon rendezett Jövő Hídja rendezvény neve a helyszínhez igazodva változott, így lett Tudományok és Tehetségek Kertje. Sok kisgyerekes család látogatott ki szombaton a Nemzeti Múzeum kertjébe, a laikus érdeklődőknek leginkább a látványos bemutatók, érdekességek tetszettek; ők sem unatkoztak tegnap.
A National Instruments egy kis Segway modellt csinált a Lego NXT robotjából:

Fordul a Puli:

 A Lánchíd láncelem modelljének szakítása népszerű program volt:

 

 A Gerber-tartót modellezve anyu és apu megemelik a gyereket:

A Kecskeméti Főiskola kihozta a szupertakarékos autóját, amely 3082 km-t megy 1 liter benzinnel.

Nem csak a kicsik érdeklődtek:

 A szervezési hiányosságokat hamar feledtette a jó társaság és a szép őszi idő:

 Ezután még plafonig pakoltuk könnyebb dobozokkal:

Hogy indul egy 737-es?

Meg kell nyomni minden gombot és kész :)

Na jó, ez egy vágott anyag, de tény, hogy van pár tennivaló indulás előtt:

A leszállás sem semmi, a még mindig hamvasnak számító A380-ason is kell tekergetni pár gombot ahhoz képest, hogy a köznyelv szerint ez magától száll le :)

Nike félmaraton váltó - pacsi Monspart Saroltával

Ez nem olyan, mint egy aláírás egy celebtől, ezért tenni kell. Idén nem a félmaratont futottam, nem éreztem, hogy a tavalyi teljesítményem jelentősen felül tudnám múlni (bár az időeredménytől függetlenül is óriási élmény). Viszont egy barátommal váltót futottunk, ez is nagy élmény volt. A rövid táv miatt bátrabban hajtottam, 4'30" alatti kilométerekkel kezdtem, aztán mivel a végén se fáradtam ki, az utolsó 2 km-t 4 alá nyomtam (a zöld vonalat kell nézni a grafikonon), így végül 42:06 alatt teljesítettem a 9,84 km-es távot (4'17"/km).

Még sosem futottam váltót, az egyéni indulókhoz képest jóval kevesebben futnak párban vagy hármasban, így egész jól meg lehet szervezni. A földalattival a Városligetből bő 15 perc alatt a Lánchídhoz értem, volt időm megnézni az élmezőnyt és az oktokoptert, amiről frankó képeket készíthettek.

Kíváncsi vagyok, az élboly tempóját milyen távon tudnám tartani.

A váltóhelyen egyenletesen oszlottak el a várakozók (a páros váltók a Lánchídnál), a tépőzáras chipet másodpercek alatt ki lehet cserélni.

Az elejét tehát könnyedén futottam, volt idő videózni, pl. a pacsit Monspart Saroltával, aki a törzshelyén, a Nyugati téri felüljárón szurkolt.

Oké, nem sok látszik, pedig ez már a youtube által rezgésmentesített verzió :) A Nike+ által mondott 6km viszont tisztán hallatszik.
A végére sikerült kifutni magam, mondjuk ha gyakorlottabb lennék ilyen távon, egyenletesebb tempót is belőhettem volna.