Toszkána 2.

Bálint legnagyobb megelégedésünkre kezdi felvenni az olasz bioritmust és már második reggel csak fél 8-kor kelt. Ezúttal itthon reggeliztünk a tegnapi finomságokból, utána kocsiba ültünk és Monte Oliveto Maggiore felé vettük az irányt. A navi nem ismerte ezt az 1313-ban alapított apátságot, így a közeli Chiusure-t írtam be célnak. A számolthoz képest valamivel később értünk oda (kb. 1 óra alatt), olyan kanyargós és dimbes-dombos utakon kell megtenni hosszú szakaszokat, mint otthon a Szépjuhászné útja, hiába nincs (vagy alig van) sebesség korlátozás, sok helyen csak 30-40-el lehetett haladni. Az országút számtalan tipikus gazdaság és villaépület mellett halad, melyek olajfákkal és/vagy szőlőkkel vannak körülvéve, bejáratukhoz cédrusok között vezet az út, Bálint kedvére leshette a traktorokat és bálákat.

  

 

10 körül értünk oda, talán még 10 autó sem volt a parkolóban. Egy felvonó hídon át a bástyán keresztül van a bejárat, ahonnan rövid sétával lehet lemenni a templomhoz és monostorhoz. Legjobb a kerengővel kezdeni, innen lehet túraszerűen bejárni a látogatható helyeket, a templomot, könyvtárat, ebédlőt. Viszonylag szűk a nyitvatartási rend és persze a monostornak csak kis része látogatható, érdemes a saját honlapjukon is tájékozódni. A boltjukban vettünk itt készített mézet, csokit (már elfogyott) és szappant.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Visszaérve Camucia-ba csináltunk egy nagybevásárlást, még a silverstone-i rajt előtt meg tudtunk ebédelni. A délutánt a gyerekek a medence környékén töltötték, én a verseny után futni indultam. Ezúttal Cortona felé vettem az irányt és egy hirtelen ötletnek engedve felfutottam a városba. Cortona egy meredek hegy tetején fekszik, pont 7 km volt, mire fölértem (ezúttal 250-ről 501 méterre), visszafelé egy levágás miatt 300 méterrel rövidebb utat kellett csak megtennem, így jött ki a 13.7 km-es táv.

 

Ha szemétláda lennék, ilyen környezetben képzelném el az életem:

 

 Egyáltalán nem volt olyan durva, mint a tegnapi, viszont árnyék sehol, inkább nekivetkőztem:

 

 

 A kilátás a fűszer:

 

Sok helyen olvastam már a Cantanapoli étteremről, ami Cortona környékén sokak szerint az egyik legjobb, nem is a helyi specialitásoktól, hanem a nápolyi tengeri konyha miatt. Ráadásul helyiek által keresett étterem, nem turistás hely (alig pötyögnek angolul). Már tegnap ide akartunk jönni, még nyitás előtt benéztem, akkor már mondták, hogy esélytelen aznap estére asztal, így mára foglaltam. Példás kiszolgálás és rugalmasság, ami kell ahhoz is, hogy Bálint kapjon gyorsan egy adag sült krumplit, mert nincs hozzászokva az ilyen késői vacsihoz (otthon fél 6 körül eszünk, itt 7 előtt általában nincsenek nyitva az éttermek) és ahhoz is, hogy az egyenként óriási adag előételeket megosszuk, sőt, kombináljuk. Élmény volt, nem csak táplálkozás, bár a lányok csak az előételeknél csipegettek a kardhal carpaccio-ból és polipokból, rákokból, kagylókból, főételnek pizza-t rendeltek.

 

 

 

 

 

Toszkána 1.

A hotelben megtudtuk, hogy Cortonában (innen 7 km) szombat reggel van a heti piac, ezt nem hagyhatjuk ki. 3 szobás, konyhás, kertes apartmant béreltünk, de még nem volt időnk bevásárolni, a hotelben reggeliztünk és utána mentünk Cortonába.

 

A főtér egyik utcájából indul a piac, elsőre nekem a lengyel piac jutott eszembe (Réka pécsi, neki a jugó piac ugrott be), ruhák, papucsok, csecsebecsék. Szerencsére fentebb volt hentes, sajtos és zöldséges is, a hentesnél egybe sütött malac, félbevágott óriás zsemlébe szelik a húst és fűszerkeveréket, nagyon finom volt. A lányokkal felsétáltam a templomig, így egybefűztük a sport és kulturális élményszerzést.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

3 éve voltunk itt Rékával és barátokkal, akkor is egy kisboltban vásároltunk helyi termékeket Camuciában, most ugyanitt vettünk sonkákat, szalámikat és olajbogyókat, melyekből isteni ebédet csaptunk.

 

Délután ki-ki érdeklődésének megfelelően szórakozott, szunyókálás, medencézés, Tour de France nyitószakasz :) 4 körül elmentem futni, egy több országban tapasztalt élményt erősítettem, ami máshol dombság meg lejtők, az otthon már hegység. Elindultam felfelé, a szokásos kényelmes 5:00-5:30-as km-eim hamar 7:00-7:30-ra lassultak, olyan kaptatókat kellett meghágni.Végül 264 méterről 651-ig mentem fel, oda-vissza 8.4 km volt, azaz kb. mint a Moszkva tértől felfutni a János-hegyre csak sokkal rövidebb útvonalon (és persze szuper környezetben).

Este pizzéria, akkora Calzone-val, hogy láttam a pincéren, magában arra fogad, ennyit úgysem bírunk megenni. Magyar virtus ide vagy oda, ő nyert :)

Toszkána 0.

5-kor indultunk hatan (édesanyámmal) otthonról. Sima utunk volt, Nagykanizsán, a szlovén-olasz határon álltunk meg tankolni és Padova után ebédelni, délután 5-re már a szálláson voltunk, szűk 1100 km-el magunk mögött (alig volt építkezés és dugó, a megállásokon kívül 110 feletti átlagot lehetett hozni). Bálint jól bírta az utat, egy kétévesnek 10 órát bekötve lenni kihívás, összesen talán 2 órát aludt. Ki is fáradt, este szaladgálás közbe orra esett, egy kétszáz forintosnyi lila púpot növesztett a homlokára, fura, hogy mindig itt üti meg és nem az orrát vagy a száját. Fejnehéz lehet :) Neki a hotel extra élményt is nyújtott, találtunk a kertben egy traktort, abba felült, később jött egy új, nagy traktor utánfutóval, ezzel a kicsivel pakolták rá a szénabálákat, Bálint megigézve követte az eseményeket, utána nem csak traktorokat szpottolt a kocsiból (mint egész úton idefelé), hanem már szénabálákat is.
A hotel szuper, 17-ik századi villából és gazdasági épületekből lett kialakítva, egy falu szélén, gyönyörű olajfaliget és kert, csönd és jó levegő. Már a hotelben elfogyasztott vacsora megalapozta a gasztronómiai érdeklődésünk, később sem csalódtunk.
Mozi:

 Alvás:

 Libasor:

 Fiat (pontosabban Fiatagri) nyergében:

 Kis traktor, nagy traktor:

balkán tourist - ami kimaradt

Autózás:
3400 km-t tettünk meg, ezalatt 246 liter gázolajat fogyasztott el a kocsi (~7.2 l/100km átlagfogyasztás), ami a sok meredek hegyi szakasz és városi kocsikázás mellett nekem kellemes meglepetés volt. Az üzemanyag a Balkánon olcsóbb, mint nálunk, pláne ha nem autópálya mellett akarunk tankolni. Albániában nem valami bizalomgerjesztőek a kutak, persze az ottani luxusautókat is tankolják valahol, inkább Olaszországban töltöttük meg, ahol amúgy egy átlagos városi benzinkút sokkal koszosabb és lepukkantabb, mint itthon, az üzemanyag viszont drágább (1,6 EUR körül van a dízel, a benzin még drágább).
Amúgy egész más egy ilyen egyterűvel utazgatni, mint akármekkora limuzinnal, ez nem lábtér, inkább térérzet kérdése, ilyen pedig egy S-Klasse-ben sincs. Különösen tetszik benne a nagy hűtő (azt hiszem 4 db fél literes palackot is bele tudtunk rakni), az italok kb. a kiengedett csapvíz hőmérséklet érzetét hozzák. Az meg pláne tetszett, hogy Citroën létére egyszer sem rohadt le :)
A Splitig tartó autópálya megkönnyíti a Balkán elérhetőségét, mi se a rövidebb úton mentünk Bosznián keresztül. Az országúti szakaszok sokszor nagyon lassúak, kanyargósak, bár az utak minősége Boszniában ezen a területen meglepően jó volt, ahogy Albániában is a határhoz közeli részeken.

Szállások:
A szállásokat praktikus szempont szerint kerestem (booking-on), azaz a látnivalókhoz minél közelebb, parkolóval. Róma kivétel volt, ott szándékosan a Szent István Házba mentünk, pár éve voltunk egy hasonló rendházban és nagyon tetszett. Idén a korai indulásoknak köszönhetően a közlekedéssel sem volt probléma.

Költségek:
üzemanyag: ~350 EUR.
autópályadíjak: ~ 100 EUR
szállás: ~400 EUR
komp kabinnal: ~ 300 EUR
összesen: ~ 1 150 EUR
egyéb (étel, belépő, parkolás): ~450 EUR
1 600 Euro, ennyibe fájt tehát 3 embernek ez az 1 heti kaland.

Navigáció:
Az út alatt két navit használtunk, öcsém iGo-t Androidon, én Navigon-t iPhone-on. Mind a kettő hasonlóan teljesített, egyedül a GPS hidegindítás volt jóval lassabb öcsém telefonján (SII). Viszont azt nem mondhatom, hogy mindkettő hasonlóan jól szuperált, olyan kis utcákba, földutakba akart bevinni, amit még táblával sem jeleztek. Összesen nem kellett ennyiszer felülbírálnom a navit se az USA-ban, se Európában, mint most, a Balkánon. A már többször megállapított konklúzió: mindig figyelni kell a táblákat is.

Általános benyomások:
Albánia nekem kellemes csalódás volt, persze ez inkább kelet (ahogy Helsinki is nyugat), nem kell meglepődni az autópályán átszaladó gyerekeken, lehajtónál nyulakat áruló srácokon. Még az is lehet, hogy nem történik sok baleset és lehet, hogy nyulak is többet szenvednek az EU-konform játszós kamionokon. A lámpánál jönnek koldulni, vadul mossák az ablakot, dehát Nápolyban is dívik a zsebkendő árusítás a lámpánál, legfeljebb ott egy magyar rendszám nem kelt akkora várakozásokat, mint a Balkánon. Lehet, hogy nem is keletre kell menni ezért a hangulatért, hanem délre?
Sokan mondják, hogy húú, Nápolyban aztán vadul vezetnek. Hát... Albániából érkezve ezt nem érezni, ahhoz képest Nápoly a szabálykövetés mintavárosa. De ahogy Isztambulban és Mumbaiban, a káosz Tiranaban is működik, nincsenek balesetek. Ha pedig van valami összetűzés, úgy válnak el, hogy meglapogatják egymás vállát a rendőrrel, de olyat is láttunk, hogy a rendőr puszival búcsúzott a sofőrtől.
Montenegroban gyorsan ébredtek, Kotor olyan, mint a legmenőbb tengerparti kisvárosok. A valutával sem vacakolnak, a péknél és a piacon a kofánál is Euroval fizettünk, gond nélkül adtak vissza.
A kártyával már azért voltak gondok, Olaszországban egy automata kútnál minden jól ment, utána 3 másiknál sem fogadta el a chipes kártyát, hiányolta a mágnesszalagot (már nem tudnám visszamondani, hogy kell ilyet olaszul hiányolni :). Az nem érdekelte a gépet, hogy ott a mágnesszalag is a kártyán... ugyanígy nem tudtam kivenni két helyen sem készpénzt bank oldalában lévő ATM-ből Velencében, ez azért szokatlan élmény volt, Indiától Franciaországon át az USA-ig ez bárhol sikerült (közel középárfolyamon lehet automatából kivenni és nincs a macera itthon a pénzváltással). A kártya végre már az olasz éttermekben is elfogadott, bár többször kellett bemenni a pulthoz fizetni, mert nem volt mobil termináljuk.
Ahogy a napi beszámolókban írtam, Albániában a legkedvesebbek. Általában nem osztom ezeket az országokhoz kötött sztereotípiákat, de ez itt valahogy feltűnő volt. Nem csak a szálloda pincére, tulajdonosa, de az eladók, a határőr vagy akár a kompon az autóirányító matrózok is sokkal kedvesebbek voltak az általánosnál. Érdeklődtek, hogy tetszett Albánia, kerestek valami magyar vonatkozást (általában a focival kapcsolatban), a vendéglátóhelyeken törekedtek arra, hogy jól is érezzük magunkat, ne csak szimplán kiszolgáljanak. A közlekedési szabályozatlanságnak is sok előnye van, nem láttunk fizetős parkolót, szívbaj nélkül visszafordultunk kétszer kétsávos utakon, nem kellett parkolásnál a felfestéseket lesni. Vettem egy kormányzárat az út előtt, de szerintem csak a híre rossz (mint a német hirdetésben, "Jöjjön Albániába nyaralni, az autója már itt van!") és lehet, hogy a Műegyetem rakparton veszélyesebb ott hagyni a kocsit, mint bárhol Albániában. Vagy lehet, hogy ez is a Citroën egyik előnye, még a tolvajoknak sem kell :)
Toszkánában negyedszer voltam, de tudott újat mutatni. Egyrészt Siena érdekes volt reggel 8 körül, mikor még csak 1-2 turista lézengett az utcákon. Egész más a tér, a dóm a rengeteg ember és az árusító kocsik, pultok nélkül, olyan érzésem volt, hogy még nem is láttam eddig. Másrészt vannak olyan városok, melyek méltatlanul kevesebb turistát vonzanak, mint a sztárhelyek, ilyen pl. Lucca is és gondolom még ezer másik.
Hogy mi a látnivaló, az megérne egy külön posztot. Mi az érdekes a Trevi kútban, a Spanyol lépcsőben vagy a Piazza del Popoloban? Az első kettőt látta egyáltalán valaki magukat legyezgető izzadó turisták tömege nélkül? Mennyire lennének ezek népszerű helyek máshol? Ezekre általános válasz, hogyha ismernénk a történelmét, tudnánk. Nos, ezek a sztorik sokszor elég gyengék, a nép pedig vonul, a többiek is arra mennek, ezt márpedig ki kell pipálni, anyukám, enélkül csak nem megyünk haza Rómából! Aztán pár év múlva nem is ezekre emlékszem, hanem egy futásra egy szép parkban, egy vacsorára egy hangulatos helyen vagy a kilátásra egy pihenőhelyről ahol véletlenül leszálltam a buszról. Érdemes lenne a látnivalók hír-érték arányát vagy egyáltalán a "sűrűségüket" felmérni. Tiranában alig van híres látnivaló, még a hivatalból lelkesedő útikönyvek sem áradoznak róla, pedig milyen klassz hely (legalábbis első blikkre).

Kimaradt képek:
Horvát autópálya pihenő.

Horvát-Bosnyák határ. Kulcsszavak: passports, car documents esetleg insurance green card. Plíz, tenkjú!

 Ugrani készül az Öreg hídról. Nem vártuk meg, youtube-on van egy rakat ugrás, nem cifrázzák túl.

 Öccsel 20 méter mélyen. Nézőpont kérdése.

 Montenegro.

 Ahol nem az alma a legelterjedtebb gyümölcsfa.

 Öcsémnek nincs tej nélkül reggeli. A kilátás a hab a tejen.

 Nenézzé!

 Alacsonyan száll.

 Traki leparkolt a vadonatúj albán autóúton.

 Az út mindenkié.

 Egyetemen eredmények. Méghogy kitakarni a neveket!

 Főtér melletti utca lezárva, frissen fellocsolva, operatőrök készenlétben. Jön Tirana polgármestere.

Utcakép Durres főterétől 1 percnyire.

Nem sár, hanem valamilyen moszat vagy más tengeri szösz összekotorva a parton. Távolabb azért van megtisztított part is, valószínűleg erre bővítik.

 Tenger felett, Hold alatt.

 Svájci bicska - Birodalmi gárdista

 Mennyország tourist.

 Cézár emberei a melegben.

 Régészeti ásatás a Colosseum mellett.

 Fast food a'la Italia.

 Viktor Emánuel emlékmű a Piazza del Popolo-ról.

 Robeszok.

 A látómező mintegy 2%-a a Spanyol lépcső.

 Zsepiárus.

 Napelemek alatt. Látni hova mennek az EU-s zöld pénzek.

Palio képen.

 San Gimignano. A táv és fáradtság is kb. 75%-on.

 Zsepiárus ahol tud, segít.

 Támaszd!

 Bubik.

 Szent Antal segít.

 Kagyló leves.

 Fabetét Velencében.

 Az Amélie csodálatos életében a kerti törpe utazta be a világot, miért ne utazhatna más is?

 Áruellátás.

Velencében több helyen ki van írva, merre az állomás vagy látnivalók. Ez nem tetszett azoknak az árusoknak, amelyeket elkerült az emberfolyam. Festettek.

 Fish soup Dubrovnikban. Nem érdemes lefordítani.

 A háttérben egy orosz alumínium milliárdos jachtja.

 Két láb rossz.

 Kontinentális reggeli Albániában.

 Villám McQueen is megígérte Mack-nek, hogy végig ébren lesz vele az úton, aztán mi történt...