pigeon cipher

Olvastam ezt a cikket az Indexen és pont a legérdekesebbet nem mutatják, magát a kódot. Nem volt nehéz megtalálni, pl. a Telegraph oldalán vagy a CNN-ről teljes felbontásban.

A CNN cikkéből kiderül, hogy csak egyszer használatos, szimmetrikus kulcsokat alkalmaztak; le a kalappal, hogy 70 év után is megfejthetetlennek tűnik!

Budapesti Duna hidak

Eszterék tanulják a hidak neveinek helyesírását, kérte, keressük ki a neten, mely hidak vannak a fővárosban. Mondtam, minek, majd én felsorolom, de aztán rájöttem, jobb ellenőrizni. Például tudja mindenki, melyik a Deák Ferenc híd? Árpád hídtól északra ki nem felejti ki a Hajógyári hidat? A Megyeri híd még Budapesten van?

Európai családnevek

Az europapont.blog.hu-n akadtam erre a képre, mely a leggyakoribb családneveket ábrázolja Európában:

Érdekes, persze, hogy a Horváth kétszer is első, Szlovákiában ráadásul magyarul (ott amúgy sorrendben a többi is majdnem mind magyar: Kováč, Varga, Tóth, Nagy, Baláž, Szabó, Molnár, Balog, Lukáč). De számomra még érdekesebb volt a wikipedia táblázatait átpörgetni és azokban is a legérdekesebb, a nevek jelentése. Általában ugye valamilyen tulajdonság, foglalkozás vagy helységre utaló jelentéssel bíró családnevek a leggyakoribbak, de hogy változik ez országonként? Ragadjunk ki jellemző témákat egyes országokban:
Csehországban az első tízben van új ember, szabadság, boldog;
Észtországban tölgy, hegy, róka, hiúz;
Németországban molnár, kovács, szabó, halász, pék;
Írországban, harcos, harc, egyszemű, király;
Olaszországban vörös hajú, fehér bőrű, göndör;
Lettországban nyír, tölgy, hárs, bokor;
Lengyelországban kovács, kovács fia, kő, harcos;
Spanyolországban Mars fia, Sanctius fia, Petrus fia;
Ukrajnában molnár, szabó, kovács, takács, kádár;
de ezek közül leginkább Törökország különbözik és itt most nem válogatok, íme az első tíz: igazi török, rettenthetetlen, szikla, vas, vadászsólyom,  acél, villám, katonának született, írástudó, fekete hegy.

10 000 m - 36:27:00

Hülyeség volt középtávra ilyen célt kitűzni, sejthettem volna, hogy nem építem fel szépen a formámat és a végén (azaz december végén) így mindent beleadhatok, hanem egyszer csak bekattanok és megpróbálom. Ez ma volt, sikerült is, több célt az evezésben nem tűzök ki idén :)

Ezzel persze a folyamatosan erősödő főtáblán (a múltkori 36:58:08-al már csak 50-ik lehetnék 542 indulóból) is jelentőset léptem előre, most 25-ik vagyok.

Hol vannak a turisták?

A neten lévő geotaggelt képekből könnyen kideríthető, Eric Fisher meg is csinálta. Az általa készített képeken (OSM háttérrel) piros pontok jelölik a turisták, kékek a helyiek által készített képeket, a sárga jelölésűek nem eldönthető. Las Vegas és Velence szinte csak turisták által fényképezett, Budapesten pedig érdekes a Hősök tere szigete.

fishwish

Múlt héten nyílt nap volt a suliban Emma osztályában, egy torna- és egy matekórán vettem részt. Tornaórán csak egyedül voltam szülő ("Integessünk Emma apukájának!" ... "Mutassuk meg Emma apukájának milyen ügyesek vagyunk!" :), a kispadon azért nem egyedül foglaltam helyet, ott ült még három szimuláns is. Egyikük át sem öltözött, így hangsúlyozva alkalmatlanságát fizikai igénybevételre, a másik kettőt a tünetek alapján azonnal kórházba vittem volna, ugyanis egyikük végig (igen, vagy fél órán keresztül!) fogta a homlokát, másik meg úgy járt, mint egy gerincsérült. Szerencsére a szünetben meggyógyultak.
A matek óra előtt a szünetben nézegettem, milyen képek, rajzok és egyéb alkotások díszítik a terem falait, megakadt a szemem egy halacskás összeállításon. Minden gyerek festett egy halat és beleírta kívánságait:

Néhány alap kategória azért felállítható (olvashatóvá tettem).
Volt, akinek az iskolán járt az agya
Azt kívánom, hogy soha ne legyen házi!
Azt kívánom, hogy Orsi néni és Zsuzsa néni ne veszekedjenek velünk!

Voltak a valós állapotok miatt aggódók:
Azt kívánom, hogy jöjjön haza az apukám minél hamarabb!
Azt kívánom, hogy szüleim béküljenek ki!
Azt kívánom, hogy ne veszekedjenek az emberek!

Voltak álmodozók:
Azt kívánom, hogy tudjak repülni!
Azt kívánom, hogy varázsló legyek!
Azt kívánom, hogy magasat tudjak repülni!

Voltak a praktikusok:
Azt kívánom, bárcsak legyen egy kutyám!
Azt kívánom, hogy sok horgászatra vigyenek anyáék!
Azt kívánom, hogy legyen egy PSP-m!
Azt kívánom, hogy legyen egy leopárd gekkóm! Köszönöm, halacska!

És voltak viccesek is:
Azt kívánom, hogy meglegyenek a halak!
Semmi!
Azt kívánom, hogy hörcsög akarok lenni! (Emma)

Apple logó

Vannak cégek, melyek logói és egyéb arculati elemei nem vagy csak alig változnak, ilyen pl. a Coca-Cola, Mercedes, GE. Egyes logók viszont fejlődnek, többnyire előnyükre, az autóiparból a Renault és Peugeot jeleit emelném ki.
Manapság az egyik legtöbbet szerepeltetett az Apple logója, ami szintén előnyére fejlődött. De miért épp ekkora a harapás benne? És a levél? Fibonacci és aranymetszés:

Erzsébet híd - alulról

Tegnap meglátogattuk az Erzsébet híd lehorgonyzási kamráját és kisétáltunk a szerkezet alatt a víz fölé a szervizjáratokon. A horgonykamrában impozáns a 61 kábelköteggel, a szervizútra viszont nem készültünk fel. Egy csomó helyen csak törpejárásban, guggolva lehet mászni, a kibúvók szűkek és nincs mindenhol rendes létra; rögtön világossá is vált, miért tart ez ennyi ideig egy 20 fős társaságnak ez a kalandtúra. A szervizjáratokról talán nem is a kilátás az érdekes, az kb. ugyanolyan a hídról is, hanem a környezet, a szűk folyosók, a fejre veszélyes gerendák, tartók és a forgalom zaja alulról. A Dunai Vízirendészet érdeklődését is felkeltettük, hamar kiszúrták, hogy húszan fotózzák őket egy elég szokatlan helyről :)

 

 

 

Olin College

Tele van a sajtó a felsőoktatás finanszírozási kérdéseivel. Valóban csak a tandíj alakíthatja ki az egyensúlyt az akadémia és az ipar között? Egy jó képességű diák vagy családja viszonylag bátran vehet fel hitelt, hogy kifizessék az évi 10 millió forintnak megfelelő összeget az MIT-n, mert azzal a diplomával jó eséllyel olyan állást kap, ahol könnyen visszafizetheti. Az Olin College megpróbálkozott azzal, hogy csak a legjobb képességűeket vegye fel és az oktatási költségeiket a Franklin W. Olin alapítvány állja, de ezt csak 2009-ig tartotta, azóta a fele tandíjat a diákoknak kell állniuk, ami persze így is óriási segítség, hiszen a tandíj még picivel az MIT-énál is magasabb. Az Olin-ban csak 2002-ben indult a képzés, ma mégis a legjobbak egyikeként említik; ez, mármint a hagyományok nélkül elérhető siker inspiráló lehet nem csak új egyetemek, de egyetemek új képzései számára is.

Mathgen

Nagy hírem van: titokban egy komoly matematikai témájú cikken (címe: Reversibility Methods in Geometric K-Theory) dolgoztam Germain, Kumar és Huygens szerzőtársaimmal, ami, lássuk be, már önmagában megtisztelő. Ráadásként én lettem az első szerző, bemásolom az első oldalát, érdemes kinagyítva is megnézni, mielőtt tovább olvasnánk:

Cikkünket elfogadta az Advances in Pure Mathematics, ami, ismét lássuk be, igen jól hangzik. Hol a bibi? Hát ott, hogy nagy titokban pár perce kezdtem csak az ügyön dolgozni és a cikket kb. 8 másodperc alatt készítettem.
Az arsmathematica.net matekos blogon olvastam a Mathgen szoftverről, amely matematikus nyelvezetben generál cikket, szokásos felépítésben, képletekkel, szakkifejezésekkel, referenciákkal stb. Csak éppen az egésznek semmi értelme. Egy laikust megtéveszthet, mondanánk. Sajnos nem csak laikust, viszonylag friss hír, hogy az említett Advances in Pure Mathematics elfogadott egy Mathgen által generált cikket, igaz, javításokkal.
A bíráló kritikáit közelről nézve azok elég súlyosak, de mégsem írta le, hogy az egésznek semmi értelme. Ciki...

Nagy-Szénás

Több helyről hallottam, hogy a Nagy-szénásról gyönyörű a kilátás a Budai-hegységre, de a másik irányba szép időben az Esztergomi bazilika is látszik innen. Szuper napos idő volt ma, délután elindultunk tehát Nagykovácsira, leraktuk a kocsit a Zsíroshegy lábánál, ahol az Antal-árok becsatlakozik a kék túraútvonalba. Először a Nagy-szénás felé vettük az irányt, amíg a házak mellett mentünk, nem valami érdekes az útvonal, utána azonban vannak szép kilátású megállóhelyek.

Ekkor már kezdett szürkülni, ami csak azért volt izgalmas, mert egy ismeretlen kerülőúton akartam visszatérni a kocsihoz. Mentségemre, ezúttal volt nálam térkép :)

Rövidesen elértük a nagy-szénási turistaház emlékfalát, innen már csak egy meredek ösvényen kell felmenni a Nagy-szénás ikercsúcsaihoz.

 

A csúcsról valóban gyönyörű kilátás nyílik körbe, mivel nincsenek fák, kilátóra sincs szükség.

 

A Csergezán Pál kilátót innen is megnézhettük, a távcsővel (amit a térképpel együtt szintén nem felejtettem otthon, 2:0) teleobjektívet eszkábáltam a telefonomnak, el lehet dönteni, melyik a jobb kép :)

A másik irányba is teléztem, ez a bánya az egyetlen tájseb innen.

A turistaháztól a piroson indultunk lefelé egy árok mentén a Hosszú-árokig, majd annak mentén az Antal-árokig, na ez az erdő tényleg nagyon szép, klasszak most a színek.

Az árokban felfelé (sárga jelzés) már rendesen ránk sötétedett, még épp annyira lehetett látni, hogy a babakocsit felküzdöttem (nem volt semmi edzésnek sem, a végén 150 feletti pulzussal), a tetején már tök sötét volt, zseblámpát persze nem vittem magunkkal, 2:1 :)

Klassz túra volt, 2:10 alatt tettünk meg 7.7 km-t úgy, hogy a csúcson legalább negyed órát nézelődtünk és Bálint az elején is lassított minket (20 percig hagytuk sétálni, hogy utána nyugodtan üljön a babakocsiban). A +/- 460 m szintemelkedés/süllyedés pedig engem is meglepett, ennyire azért nem néztem utána a túra előtt ennek a körnek.

Evezés - már az első oldalon!

Ma a lányokkal mentem a sportközpontba és bár rendes tanítási nap volt, tehát egy csomó diákkal volt tele a terem, azért jutott nekünk is gép. Emma most először jött, felállt az elliptikus trénerre és csak 40 perc múlva szállt le róla, folyamatosan nézte az idejét és azon agyalt, milyen újabb célt tűzzön ki magának. Nem is tudom, kitől örökölte :)

Eszter is elvolt, 15 perc lépcsőzés, kis futás, utána könnyű tekerés, a saját 160, később 170 feletti pulzusommal nem volt sok erőm motiválni :)
Az evezésen ugyanis ma rekordidőt értem el; a korosztályomban, nehézsúlyban (ez 75 kg feletti kategóriát jelent, hehe), 10 000 méteren a Concept 2 online listáján felkerültem az első oldalra (épphogy, 47-ikként, de akkor is :), 36:58,8-as idővel.

Már 3 hete nem hajtok jó időre, általában az első 2000 métert elég lassan húzom 2:05 körüli 500-akkal, így a végén egész alacsony pulzussal megyek 1:55 köré. A kb. 39 perces 10 000 méter így egy jó kardioedzésnek felel meg végig 140 alatti pulzussal. Ma valami más volt: eveztek a mellettem lévő gépen is :) Az utolsó 500 méter, amikor már csak azért is 37 alá akartam menni, elég gyilkos volt, 180 feletti pulzussal.
Hogyan tovább? Hozzám hasonló akaratgyengének talán a félmaratonhoz hasonlóan itt kéne beígérem 36:30-at még idén. Ám legyen :)

altmetrics

Érdekes cikket olvastam a Spectrum-ban. A tudósok, kutatók hatását legáltalánosabban a publikációikon keresztül mérik, pl. az adott folyóirat impakt faktorával, amit az adott folyóiratra történt hivatkozások száma alapján számolnak ki. Egyénekre is van mérőszám, ilyen pl. a h-index is, ami szintén a hivatkozásokra épít.
Az internet korában azonban ezek a mérőszámok lassúak, csak késve mutatnak eredményt, hiszen meg kell várni, míg azok a publikációk is megjelennek, amelyek már a mienkre is hivatkoznak. Új mérőszámokra van tehát szükség, ez már az altmetrics (alternative metrics) területe, amely már linkeket, könyvjelzőket, blogszpotokat, twitter bejegyzéseket és más online indikátorokat vesz figyelembe. Ha csak a Twittert nézzük, ott vannak a tweetation-ök (tweet és citation szavakból), a TWn (n nap alatt a tweet-ek száma a publikációra vonatkozóan), de ami még érdekesebb, az a THL, a tweeted half life. A THL a TWn időszak (pl. 30 nap) alatt a napok száma, melyek alatt a tweetation-ök 50%-a megtörténik. A cikk példája szerint, ha egy cikk 100 tweet-et generál 30 nap alatt, ebből a nulladik napon (megjelenés napja) 35-öt, első napon 10-et, második napon 8-at, akkor a THL 2, mert már a második napon túllépte az összes tweet 50%-át. Azaz nem csak a hivatkozások mennyisége, de azok intenzitása is mérhető, mennyire rázta meg a cikk az adott kutatási területen a közvéleményt.
Ezen mérőszámokhoz szükséges adatok gyűjtése persze már masszív adatbányászati feladat, de szerintem az akkreditációja, azon körökben való elfogadottsága, ahol ezen mérőszámok alapján döntenek státuszokról, díjakról és egyebekről, sokkal problémásabb.

József Attila - Siesta

Szeretem megosztani a velem történteket vagy az általam találtakat, de nem mindenkivel, csak akit érdekel legalább annyira, hogy idekattint, ezért ez a blog és ezért nem vagyok aktív a Facebook-on. De időnként benézek és néha találok kincseket, mint például legutóbb ezt:

Egy kommentelő még a Siestáról is talált képet ITT:

József Attila (a Wikipedia szerint) 1937. február 20-án ismerkedett meg Kozmutza Flórával, a Flóra versek ihletőjével, akivel ezek szerint szintén a Siestában ismerkedett meg, bár erről (Kozmutza Flóra gyógypedagógus volt, talán itt is dolgozott?) nem találtam anyagot.

Zengő

Kezdünk ráérezni a túrázás ízére. Az unokatestvér talin bemelegítésként - a zuhogó eső ellenére - ismét a Nagy-kopaszon voltunk. Kriszti unokatesóm képzett túravezető, ő fogalmazott úgy, hogy mindegy milyen az idő, el kell indulni és valóban nagyon élvezetes volt így is. A kilátóról persze nem lehetett látni semmit a nagy ködben, de nem is ez volt a lényeg.

Két éjszakát Pécsen töltünk, szombatra szép idő lett, elhatároztam, hogy felmegyünk a Zengőre a lányokkal, Réka marad otthon Bálinttal. Hosszúhetény Komlóhoz közeli végében hagytuk a kocsit, térképünk nem volt, ahogy helyismeretünk sem, reggel a turistautak.hu-n néztem meg a térképet és elhatároztam, hogy a kék háromszögön megyünk fel, lefelé pedig vagy ugyanott, vagy a sárgán. A zöldet, amiről leágazik a kék háromszög, még megtaláltuk, viszont már az elején letértünk róla és a fakitermelő gépek által kijárt utakon indultunk meredeken felfele, rendkívül felázott, csúszós talajon. Ez csak azért volt izgalmas, mert túrafelszerelésünk sem volt, a lányok könnyű félcipőkben csúszkáltak, de az én városi bakancsom is hamar eltömődött. Az izgalom még hagyján (azért fél óra szenvedés turistajelzés nélküli utakon elég demoralizáló, egyáltalán jó irányba tartunk-e), de a durva kezdés miatt a lányokat egyre kevésbé kezdte érdekelni a csúcson beígért kilátó (vasbeton mérőtorony). 1 óra dagonyázás után végre "belebotlottunk" a sárgába, ez jó irány a sárga háromszögig, azaz a csúcsra, ebben a másfél óra után először látott emberek is megerősítettek, persze véletlenül sem arra mentek, mint ahonnan mi jöttünk :)

 

 

 

 

 

 

 

A csúcs előtti meredek szakasz jutalommá nemesítette a mérőtornyot a hegytetőn. Az oldalán lévő FELMENNI TILOS, ÉLETVESZÉLYES! felirat Esztert annyira elbizonytalanította, hogy lent maradt, először csak Emmával mentünk fel (Bence barátomtól tudtam, hogy jó állapotúak a lépcsők és korlátok, egy hete járt itt, természetesen jobb elhelyezni a feliratot, ha már lezárni nem tudják). Fentről gyönyörű kilátás nyílt minden irányban, hiába, ez a Mecsek legmagasabb csúcsa, 682 m. Amikor Eszter látta, hogy Emma is gond nélkül fel és leért és senkinek nem ártottunk eme renitenskedésünkkel, rá lehetett beszélni, hogy ő is megnézze a kilátást, így ismét visszamásztunk. 5 percet töltöttünk még lent, ettünk egy-egy almát és elindultunk a sárga háromszögön lefelé.

 

Ez már sokkal kellemesebb és könnyebb út volt, nem kellett csúszkálni és időnként még turistákat is láttunk. Végül 10.5 km-t tettünk meg szűk 3 óra alatt, jól esett utána az ebéd.