chiliszósz

Anyukám adott pár chili palántát, nyár elején anyósom elültette őket a kertben. Pár hete kezdett érni, van piros, van narancssárga és talán zöld is, bár ki tudja, hogy az nem pirosodik-e be később :) Szóval annyi chili termett, hogy nem eszünk annyi halászlét/gulyáslevest, amennyibe belevághatnánk. Tegnap volt nálunk grillezés, nosza csináljunk chiliszószt! Találtunk egy több helyen (pl. mindmegette.hu-n) megjelent egyszerű receptet:

Hozzávalók:

• 10 dkg friss chili (narancssárga vagy zöld)
• 40 dkg fokhagyma
• 10 dkg gyömbér
• 60 ml olívaolaj
• só

Elkészítés:

A fokhagymát, a chilit, a megtisztított gyömbért és az olajat összeturmixoljuk. Sóval ízesítjük. Üvegekbe töltjük, és a hűtőben vagy a spejzban tároljuk.

Egész jó lett, bár legközelebb kevesebb fokhagymával és több chilivel próbálnám ki.

FAP

Megint egy hárombetűs. Az angol rövidítés szerint DPF (Diesel Particulate Filter), a FAP a francia: Filtre a Particule, azaz részecskeszűrő, ne kormoljon a dízelmotor. A miénket 120 ezrenként kell karbantartani és valamilyen folyadékkal feltölteni. Itt megint előjön az adott környezetvédelmi technológia teljes ökológiai lábnyoma, azaz milyen anyag is ez a folyadék, illetve mi kerül a levegőbe, amikor a FAP tisztítja (kiégeti) magát? Ráadásul egy újabb szűrő valószínűleg visszafojtja a motort, ami adott teljesítmény eléréséhez fogyasztás növekedéssel jár. Csak drágább olaj mehet bele, a FAP tisztítás és feltöltés díjáról nem is beszélve. Viszont nem kormol és nem is annyira büdös, mint a hagyományos dízel. De az mennyire környezetszennyező, hogy a FAP egyik szenzorának cseréjéhez kétszer kellett átvágnom a városon? A marketingesek nagy fegyvere, mert enélkül már nem lehet eladni dízelt? És a még kisebb részecske, amit nem szűr meg, mennyire veszélyes? 

Structure Triax 14

Megérkezett! Majdnem két hete voltam a Spuriban, ahol azt mondták, hogy a régi cipőmet (2009-ben vettem, az még a 11-es modell volt) már feltétlenül le kell cserélnem. Mit is mondjanak egy cipőboltban, gondolhatnánk. De a kisördög már elbújt, pár nap után hívtam a boltot, a tulajjal, Szűcs Csabával (ő tartja a magyar maratoni csúcsot 2:12:10-el) beszéltem, rendeltem (US14, EUR48.5-es méret kell, ilyen általában nincs raktáron), volt egy kis gondja a színekkel, 1 hét alatt meg is érkezett (korábban, mint ígérték), hívott, hogy nézzem meg, tetszik-e az új dizájn. Tegnap elugrottam öcsémmel, a próba során megdöbbentem, mennyivel puhább, mint a régi cipőm, ugyanakkor a méretére azt mondta a lány, aki segített beállítani, hogy szerinte kicsi. Csaba is megnézte, szerinte ha nem dagad nagyon a lábam, akkor jó lehet, ugyanis a 15-ös tuti nagy. Ez utóbbi érv nekem elég is volt, elhoztam, jó lesz :) Ha már ott jártam, vettem egy új futónadrágot is, olyan, mint egy biciklis gatya, csak bélés nélkül. 10 éve még szóba se jöhetett, hogy ilyet hordjak, akkor hagyományos rövid szárút vettem, persze akkoriban még a szandál is elképzelhetetlen viselet volt számomra...

sofőrszolgálat

Kocsival vagy, iszol, de ahelyett, hogy másnap visszamennél a kocsiért, hívsz egy sofőrt és hazavisz. Adott távolságra (egy útra) picit drágább, mint a taxi, de ha valaki eleve taxival jön/megy bulizni, már megéri. Ha pedig BKV oda és taxi vissza, akkor meg időben nyerő. Szóval végre saját magam is kipróbáltam, nem sokat variáltam, a sofőrszolgálat kulcsszóra keresve az első találatot hívtam.
Hívás után ígéretükhöz híven 35 perc alatt ott volt a sofőr, egy középkorú kedves fickó, udvarias volt, úgy kellett rábeszélni, hogy nyugodtan állítgassa magára az ülést, tükröket. Hazafelé beszélgettem erről az üzletről vele. Kicsit panaszkodott, hogy ma már boldog-boldogtalan egy jogsival sofőrszolgálatot indít. Fura volt, hogy kocsival érkezett, kérdem mikor mennek vissza a kocsiért? Mondta, hogy a nap végén szedik össze az autókat. És érte mikor jönnek majd ha hazavisz? Pár percen belül. Ez amúgy télen gond, ha épp nincs a környéken a cégnek "bázis-sofőre", merthogy ez a nevük, akkor a kemény mínuszokban kell toporogni. Hazaértünk, kifizettem, beálltam a garázsba és 5 perc múlva jöttek is érte, már hárman ültek a gyűjtőkörútján lévő autóban.
Ez érdekesebb feladat a többcímes navigációnál, hiszen oda kell jutni egy címre egy autóval és el is kell hozni a célállomásról a sofőrt. Azt hittem eleve két ember jön és az egyik követi az autót (sokan egyébként ezt csinálják), de úgy látszik a tapasztalatuk szerint megéri szétszórni pár autót a városban, aztán egy autóval összegyűjteni a szintén szétszórt sofőröket és a nap végén begyűjteni az autókat.
Aki nem fél attól, hogy idegen vezeti az autóját, mindenképp megfontolandó alternatíva, nem kell megszervezni, hogy jut haza az autó, szabadabban lehet programot szervezni.

éjszakai futás

Na jó, szóval futás sötétben, 9 órára még nem mondjuk, hogy éjszaka. Annyira el voltam foglalva a nyáron a bringázással, hogy hanyagoltam a futást, általában csak heti kétszer futottam a környéken. A napokban ismét rákaptam és igyekszem naponta, másnaponta futócipőt húzni. Igazából az adta a motivációt, hogy a Váci út környékén volt dolgom, gondoltam beugrom a Spuri-ba, megnézem, hogy néz ki az aktuális Structure Triax modell. Ennek erősített a megtámasztása a belső oldalon, a 2009-es Nike félmaraton előtti nyáron vettem a mostanit, ebben nyomtam a 2009-es félmaratont, a 2010-es maratont és a 2011-es HHH 14 km-t. Ráadásul ez akkor már Nike+ modell volt, vettem bele annak idején chip-et, lelkesen hordtam a karkötőt és töltöttem fel a kilométereimet a Nike honlapjára. Az első szériás szalag esőben beázott, garanciában cserélték (sárgára), aztán valamelyik gépemen döcögött a Nike segédprogramja, lassacskán leszoktam a méregetésről. Előtte abbahagytam a pulzusmérő használatát és a futások feljegyzéseit is, azóta annak a híve vagyok, hogy lehetőleg legyen mindig nálam a futócipő és mindenféle gadget-ek nélkül bármikor "tét nélkül, tisztán" nekivágjak. Megrendeltem az új cipőt (48 és feles méretben nincs a polcokon), talán jövő hét végéig meglesz. Ha indulok az idei Nike-on, arra már nem tudom betörni...
Szóval ismét ráéreztem a futás ízére, tegnap elég későn értünk haza, a gyerekeket már nem akartam bringára ültetni, eléggé kiszívta őket a strand, így a fürdetés után egyedül indultam útnak, ezúttal a HHH oldalában. Az erdőben persze derekasan rám sötétedett, nagyon kellett figyelni. Elfutottam a vitorlázó repülőtéren keresztül az Oroszlán szikla mellett az Árpád kilátóig, majd a Kecskehegy irányában vissza. Akkor még nem éreztem, de a durva köves talaj és a forszírozott tempó (37:19 lett a kör) megbosszulta magát, ma reggelre nagyon fájt a bal bokám. De ugyebár futni, ahol lehet! Ma itt kellett maradnom a munkahelyemen este, valamikor éjjel 11 előtt indulunk csak egy mérésre, gondoltam futok egyet a Duna parton, hoztam reggel a futócuccom. Este 8 körül indultam (Gellért térről), elfutottam a Margit hídig és vissza (44 perc). Nagyon érdekes volt a felső rakpart, teljesen más, mint reggel 8 körül, amikor erre szoktam tekerni. Fáradt turisták andalogtak és egy csomó bringás tekert még mindig, voltak kocogók jópáran és megnézhettem végre a Parlament új díszkivilágítását is.
Furcsa volt este 9-kor kimelegedve ismét a munkába menni :)

strandon

Megvan a 7 üléses verda, tudunk messzebb menni 4 gyerekkel, itt a kánikula, irány a strand! Gimnazista koromban voltam utoljára fővárosi strandon, a gyerekekkel Balatonon kívül a Velencei tónál voltunk párszor az elmúlt nyarakon. Amikor Budapesten strandoltunk 15-20 éve (kiskorunkban anyukámmal, gimnazistaként barátokkal), szinte kizárólag a Csillaghegyi strandra mentünk, ott nincs nyomor, tiszta és békés a környezet. Öcsémék mesélték, hogy a Római strandfürdő gyerekekkel sokkal jobb, van csúszda meg minden.
9-kor nyit, 10 előtt érkeztünk, a bejárattól 20 méterre parkoltunk az árnyékban. A 2 felnőttre és 4 gyerekre a legjobb konstrukcióban 8200 volt a jegy. Délelőtt alig voltak, a gyerekek bemelegítettek a bébimedencében, utána átmentünk a nagyba, annak az egyik végén van egy széles családi csúszda, ott jól elvoltak. A nagyok elkezdték unni, átmentünk a mélyebb részbe, ahol leginkább a vízfüggöny mögött barlang tetszett nekik, de egyre inkább izgatta a fantáziájukat a 4 hatalmas "felnőtt" csúszda. Először a két lankásabb, nyitott csúszdán csúsztunk, szinte végig lökni kellett magunkat, hogy lecsússzunk, bár páran ezeken is gyorsak voltak. Kipróbáltam az egyik zárt "kamikáze" csúszdát, na az kemény volt, mondtam is a lányoknak, hogy ez izgi lesz, de biztonságos. Lecsúsztak, érdekes volt látni az arcukat, amikor kibukkantak a szabadba, az arcukon döbbenet, aztán berobbantak a vízbe, de amint felocsúdtak, váááá, még egyszer! Az úszómedencében pedig a Vasas ifi vízilabda csapata edzett, az nekem is érdekes volt.
A büfék elég kulturáltak, hot-dog, sült kolbász, hekk, szóval tipikus strandkaja, bő 3000 forintból hatan megebédeltünk (ital nélkül). 3 előtt indultunk haza, a gyerekeket rendesen kiszívta a nap, azt hiszem legközelebb is ide megyünk.
Kicsit beárnyékolta a napot (legalábbis még mindig az eszemben van), hogy egy lány pont a legbiztonságosabb családi csúszdán beverte a fejét, állítólag elvesztette rövid időre az eszméletét és nem emlékszik semmire, ott ápolták a medence szélén, végül nyakmerevítőben, hordágyon vitték el. Ezért is fontos, hogy a gyerekek is figyeljenek egymásra, akármelyik félrenyel vagy hátulról belerongyolnak a csúszdán, legyen segítség. Persze, nem kell túlstresszelni a gyerekekkel, de a legártatlanabb helyeken is baj történhet, ilyenkor örülök, hogy a nagyok már biztosan mozognak a mély vízben, ők is figyelhetnek a kicsikre.

787

2008-ban volt alkalmam megnézni a Boeing gyárat és múzeumot Seattle-ben (illetve onnan egy köpésre, Everett-ben). A fényképezőgépeket és telefonokat le kellett adni (mint a Lenin mauzóleumnál :)), de így is óriási élmény volt megnézni a hatalmas szerelőcsarnokot és a gépek építését. A gyár már akkor ezerrel nyomta a Dreamliner propagandáját, az utolsó blokkban is épp egy 787-esen dolgoztak. Akkor talán 1-2 éven belül ígérték az első szállításokat, de úgy tűnik, még mindig kevesebbet csúszik, mint az Airbus-nál az A380 annak idején.
Ami nekem a 787-ben tetszik, hogy nem arra mentek, hogy minél több utast szállítsanak, hanem a gépet könnyítették, belül különleges ülésekkel hagynak több helyet az utasoknak (hasonlót volt alkalmam kipróbálni egy hónapja hazafelé egy új Boeing-en Párizsból), nagyobb ablakokkal csökkentik a bezártság érzetet.
Persze a konkurencia nem áll meg, az új Airbus-ok is fejlődnek, ahogy az első leszállított 787-esekről szóló cikkekben is olvashatjuk.