USA 9. - LAX-ORD-LGA

Ma nem sok minden történt, hajnalban visszaadtuk az autót a reptéren Los Angeles-ben és időben indultunk Chicago felé, ahol viszont több, mint fél órát vártunk a betonon, mert a new york-i rossz időjárás miatt nem tudták elengedni az oda induló gépeket. Mivel mi is oda tartottunk, a mi gépünk is késett, így nem késtük le a csatlakozást. Végül közel 2 óra késéssel érkeztünk meg a szállásunkra, Brooklynba, az időeltolódás (a nyugati és keleti part között 3 óra) miatt reggel 4-től este 8-ig utaztunk.
Elég nagy a hotel, egy metromegállónál van, a taxis mégis a fele út alatt a térképet böngészte, hogyan juthat ide, bár tény, hogy nem sokat tekergett, idetalált. A hotel rendben van, a környék viszont elég "érdekes".

 

USA 8. - Los Angeles

Öcsém nagy mozirajongó, gondoltam a Universal Studio megáltogatása tetszik neki, igaz, az elég vidámpark jellegű, ami Dénest hidegen hagyja. Reggel megkérdezte, hogy a Warner Brothers stúdió nem itt van? Megnéztük a neten, látogatható, így első utunk Burbank-be vezetett. 2 órás túrára lehet befizetni, körbevisznek a külső forgatási helyszíneken, megnéztük, hol forgatták a Vészhelyzet, Gilmore Girls, Jóbarátok, Született feleségek és még jópár, általam nem ismert sorozat egyes jeleneteit. Hétvége lévén a stúdióban állt a munka, így kényelmesen lehetett közlekedni és be tudtunk menni két belső forgatási helyszínre is, az egyik az Ellen Show, a másik a Bing Bang Theory (Agymenők néven fut Magyarországon). Utóbbit ismerem és szeretem is, nekem nagy élmény volt, hogyan veszik fel a jeleneteket, hogy helyezkednek el Penny és Sheldon lakásai, a kávézó és a lépcsőház. Megnéztük a filmekben használt jellegzetes autókat, kiszuperált díszleteket és kellékeket is, a Jóbarátok kávézójának díszletét pl. megőrizték és eredeti állapotában lehet megnézni, csak a fánk nem friss már a pulton. A stúdióban és a múzeumban sajnos nem lehetett fotózni, pedig öcsémnek ez tetszett a legjobban. Számomra a legérdekesebb az Agymenők stúdióján kívül a múzeumban Bruce Lee kézzel írott levele volt Ted Ashley-nak (a Warner akkori elnöke), amikben az Enter the Dragon film címét védi, illetve tisztázni akarja az üzleti kapcsolatát a Warner-rel, hogy "pardon the expression", írja az eddigi udvarias szóhasználat után, megcsinálják a "fuckingest action motion picture that’s ever been made."

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Warner után a Griffith Csillagvizsgálóhoz mentünk, innen belátni Los Angeles nagy részét és persze a Hollywood feliratot is.

 

 

Utána a Kodak Színház következett a Hollywood Boulevard-on, óriási tömeg, ilyen csúcsforgalomban még sosem voltam itt, alig tudtam parkolni ($2.5/15 perc).

 

 

Ahogy Chili Palmer a Get Shorty-ban, mi is vettünk Hollywoodban egy térképet, ami megmutatja hol laknak a sztárok és mi is odataláltunk Martin Weir házához, ahogy Chili is az ugyanilyen térképe alapján :) Persze már sem Martin, sem Danny DeVito nem lakik ott, az udvaron egymás mellett parkoló Ferrari és Porsche viszont azt feltételezi, hogy autószerető emberé a villa.

 

Visszamentünk a szállásra átöltözni, gyorsan bekaptunk egy hot-dogot és elindultunk a tengerpartra. A Santa Monica, Venice, Manhattan és Huntington Beach van elérhető közelségben (azaz 1 órán belül, Los Angeles elég nagy területen fekszik), mivel arrafelé egy menő cukrászdát (Top 10 in L.A. listán találtuk) is meg akartunk nézni (öcsémmel vagyunk, ugye), a Santa Monica Beach-re esett a választásunk. A cukrászdát végül nem találtuk, parkolás után ($1/óra) a parton öcsémék innivaló után néztek, én elmentem egy 8 km-es körre futni, utána csobbantam és érzékeny búcsút vettem a futócipőmtől. Ez volt az első cipőm, ami belső támasztással rendben tartja a talpam (Nike Structure Triax), ez volt az első Nike+ chip-es cipőm, amivel kezdetben a távjaimat mértem (egy ideje már a telefonommal teszem ezt), ebben futottam az első félmaratont és maratont is. Már tavaly beszereztem az utódját, az új Structure Triax-ot, ami talán van olyan jó, de közel sem olyan szép, mint ez a narancs. Tavasszal 3 focimeccs alatt kivégeztem, most már úgy jöttem ide benne, hogy Dezsőnek mennie kell! Vettem itt egy klassz Lunarlon-t, szintén fogja a talpam/sarkam és csak $70 volt.

 

 

 

 

 

 

Szuper napunk volt, holnap hajnalban leadjuk a kocsit és Chicago-n keresztül visszarepülünk New York-ba.

USA 7. - San Francisco

Szokás szerint valamivel reggel 6 után indultunk útnak, a gyér szombat reggeli forgalomban Hayward-ról kb. 20 perc alatt beértünk San Francisco belvárosába a Bay Bridge-en keresztül. Nem csak a korai időpont miatti sötét, hanem a köd is hátráltatta a fotózást, ráadásul az eddigi napok melege után kicsit csípősnek éreztük a 13 fokos hőmérsékletet, így időhúzás céljából beültünk egy kávézóba és csak utána indultunk a városba. Az olasz negyedben a lámpaoszlopokon lévő trikolor jelzi, hol is vagyunk, amúgy csak feltűnően sok az olasz étterem. Ezzel szemben a kínai negyedben a sok kínai stílusú épület mellett az utcán kicsit Kínában is érezhetjük magunkat, falusi kirakodóvásár a járdákon és szinte csak kínaiak.

 

 

 

Felmentünk a Telegraph Hill-re is a ma már kilátónak használt régi világító toronyhoz, de a köd miatt még alig lehetett látni valamit, így a Lombard Street híres kacskaringós szakasza felé vettük az irányt. Amikor korábban itt jártam épp felújították, most teljes díszében pompázott, kétszer is lejöttünk rajta, másodszor Endomondo-val rögzítve az útvonalat, de nem nagyon adja vissza az út alakját, hiába próbáltam széles íveken fordulni.

 

 

Következő állomásunk a Golden Gate híd volt, majd’ egy órára bedobáltam pénzt a híd lábánál lévő parkolóban és kigyalogoltunk a hídra, utána autóval áthajtottunk rajta mindkét irányban.Így születtek képek a város felől:

A híd járdájáról:

 

 

A hídról odafelé:

A túloldalról szemből:

A túloldalról fentről:

Végül a hídról visszafelé:

Ezután leparkoltuk az autót a kikötőben. 10 éve pont Szilveszterkor és a rákövetkező pár napban voltunk itt Rékával, akkor nem volt gond azonnal jegyet szerezni az Alcatrazhoz, sajnos most csak tegnap este jutott eszembe a szállodában ellenőrizni és csak 4 nappal később kaptunk volna jegyet. Akinek tetszett a Szökés az Alcatrazból Clint Eastwood-dal és erre jár, kötelező! Azért a kikötőből lefotóztunk, ahogy a lassan eloszló ködből előbújó várost is:

 

Utána elmentünk kipróbálni a híres san francisco-i villamost, a Cable Car-t. A végállomás fordítójánál nagyon sokan vártak, így inkább felsétáltunk pár megállót és visszafelé ugrottunk fel rá, nekem már – szerencsére - csak a lépcsőn volt hely.

 

 

A villamosozás után ettünk egy Clam Chowder-t (tejszínes, burgonyás, kagylós leves kenyérben) a kikötőben és elindultunk Los Angeles felé.

 

 

 

Bár tudtam, hogy időben elég nagy kitérő, de kimentünk az 1-es útra, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik a partra és az óceánra és persze mindig többet látni, mint az unalmas autópályán (ezúttal pl. egy "komoly" tüntetést is megnézhettünk egy piros lámpánál). Lehet, hogy délebbre még szebb, ahogy pár amerikai filmben is látható, de a több órás kitérőt ezúttal sem vállaltam be, így még a Szilikon völgy előtt visszatértünk az autópályára.