Nagy-Szénás

Több helyről hallottam, hogy a Nagy-szénásról gyönyörű a kilátás a Budai-hegységre, de a másik irányba szép időben az Esztergomi bazilika is látszik innen. Szuper napos idő volt ma, délután elindultunk tehát Nagykovácsira, leraktuk a kocsit a Zsíroshegy lábánál, ahol az Antal-árok becsatlakozik a kék túraútvonalba. Először a Nagy-szénás felé vettük az irányt, amíg a házak mellett mentünk, nem valami érdekes az útvonal, utána azonban vannak szép kilátású megállóhelyek.

Ekkor már kezdett szürkülni, ami csak azért volt izgalmas, mert egy ismeretlen kerülőúton akartam visszatérni a kocsihoz. Mentségemre, ezúttal volt nálam térkép :)

Rövidesen elértük a nagy-szénási turistaház emlékfalát, innen már csak egy meredek ösvényen kell felmenni a Nagy-szénás ikercsúcsaihoz.

 

A csúcsról valóban gyönyörű kilátás nyílik körbe, mivel nincsenek fák, kilátóra sincs szükség.

 

A Csergezán Pál kilátót innen is megnézhettük, a távcsővel (amit a térképpel együtt szintén nem felejtettem otthon, 2:0) teleobjektívet eszkábáltam a telefonomnak, el lehet dönteni, melyik a jobb kép :)

A másik irányba is teléztem, ez a bánya az egyetlen tájseb innen.

A turistaháztól a piroson indultunk lefelé egy árok mentén a Hosszú-árokig, majd annak mentén az Antal-árokig, na ez az erdő tényleg nagyon szép, klasszak most a színek.

Az árokban felfelé (sárga jelzés) már rendesen ránk sötétedett, még épp annyira lehetett látni, hogy a babakocsit felküzdöttem (nem volt semmi edzésnek sem, a végén 150 feletti pulzussal), a tetején már tök sötét volt, zseblámpát persze nem vittem magunkkal, 2:1 :)

Klassz túra volt, 2:10 alatt tettünk meg 7.7 km-t úgy, hogy a csúcson legalább negyed órát nézelődtünk és Bálint az elején is lassított minket (20 percig hagytuk sétálni, hogy utána nyugodtan üljön a babakocsiban). A +/- 460 m szintemelkedés/süllyedés pedig engem is meglepett, ennyire azért nem néztem utána a túra előtt ennek a körnek.

Evezés - már az első oldalon!

Ma a lányokkal mentem a sportközpontba és bár rendes tanítási nap volt, tehát egy csomó diákkal volt tele a terem, azért jutott nekünk is gép. Emma most először jött, felállt az elliptikus trénerre és csak 40 perc múlva szállt le róla, folyamatosan nézte az idejét és azon agyalt, milyen újabb célt tűzzön ki magának. Nem is tudom, kitől örökölte :)

Eszter is elvolt, 15 perc lépcsőzés, kis futás, utána könnyű tekerés, a saját 160, később 170 feletti pulzusommal nem volt sok erőm motiválni :)
Az evezésen ugyanis ma rekordidőt értem el; a korosztályomban, nehézsúlyban (ez 75 kg feletti kategóriát jelent, hehe), 10 000 méteren a Concept 2 online listáján felkerültem az első oldalra (épphogy, 47-ikként, de akkor is :), 36:58,8-as idővel.

Már 3 hete nem hajtok jó időre, általában az első 2000 métert elég lassan húzom 2:05 körüli 500-akkal, így a végén egész alacsony pulzussal megyek 1:55 köré. A kb. 39 perces 10 000 méter így egy jó kardioedzésnek felel meg végig 140 alatti pulzussal. Ma valami más volt: eveztek a mellettem lévő gépen is :) Az utolsó 500 méter, amikor már csak azért is 37 alá akartam menni, elég gyilkos volt, 180 feletti pulzussal.
Hogyan tovább? Hozzám hasonló akaratgyengének talán a félmaratonhoz hasonlóan itt kéne beígérem 36:30-at még idén. Ám legyen :)

altmetrics

Érdekes cikket olvastam a Spectrum-ban. A tudósok, kutatók hatását legáltalánosabban a publikációikon keresztül mérik, pl. az adott folyóirat impakt faktorával, amit az adott folyóiratra történt hivatkozások száma alapján számolnak ki. Egyénekre is van mérőszám, ilyen pl. a h-index is, ami szintén a hivatkozásokra épít.
Az internet korában azonban ezek a mérőszámok lassúak, csak késve mutatnak eredményt, hiszen meg kell várni, míg azok a publikációk is megjelennek, amelyek már a mienkre is hivatkoznak. Új mérőszámokra van tehát szükség, ez már az altmetrics (alternative metrics) területe, amely már linkeket, könyvjelzőket, blogszpotokat, twitter bejegyzéseket és más online indikátorokat vesz figyelembe. Ha csak a Twittert nézzük, ott vannak a tweetation-ök (tweet és citation szavakból), a TWn (n nap alatt a tweet-ek száma a publikációra vonatkozóan), de ami még érdekesebb, az a THL, a tweeted half life. A THL a TWn időszak (pl. 30 nap) alatt a napok száma, melyek alatt a tweetation-ök 50%-a megtörténik. A cikk példája szerint, ha egy cikk 100 tweet-et generál 30 nap alatt, ebből a nulladik napon (megjelenés napja) 35-öt, első napon 10-et, második napon 8-at, akkor a THL 2, mert már a második napon túllépte az összes tweet 50%-át. Azaz nem csak a hivatkozások mennyisége, de azok intenzitása is mérhető, mennyire rázta meg a cikk az adott kutatási területen a közvéleményt.
Ezen mérőszámokhoz szükséges adatok gyűjtése persze már masszív adatbányászati feladat, de szerintem az akkreditációja, azon körökben való elfogadottsága, ahol ezen mérőszámok alapján döntenek státuszokról, díjakról és egyebekről, sokkal problémásabb.

József Attila - Siesta

Szeretem megosztani a velem történteket vagy az általam találtakat, de nem mindenkivel, csak akit érdekel legalább annyira, hogy idekattint, ezért ez a blog és ezért nem vagyok aktív a Facebook-on. De időnként benézek és néha találok kincseket, mint például legutóbb ezt:

Egy kommentelő még a Siestáról is talált képet ITT:

József Attila (a Wikipedia szerint) 1937. február 20-án ismerkedett meg Kozmutza Flórával, a Flóra versek ihletőjével, akivel ezek szerint szintén a Siestában ismerkedett meg, bár erről (Kozmutza Flóra gyógypedagógus volt, talán itt is dolgozott?) nem találtam anyagot.

Zengő

Kezdünk ráérezni a túrázás ízére. Az unokatestvér talin bemelegítésként - a zuhogó eső ellenére - ismét a Nagy-kopaszon voltunk. Kriszti unokatesóm képzett túravezető, ő fogalmazott úgy, hogy mindegy milyen az idő, el kell indulni és valóban nagyon élvezetes volt így is. A kilátóról persze nem lehetett látni semmit a nagy ködben, de nem is ez volt a lényeg.

Két éjszakát Pécsen töltünk, szombatra szép idő lett, elhatároztam, hogy felmegyünk a Zengőre a lányokkal, Réka marad otthon Bálinttal. Hosszúhetény Komlóhoz közeli végében hagytuk a kocsit, térképünk nem volt, ahogy helyismeretünk sem, reggel a turistautak.hu-n néztem meg a térképet és elhatároztam, hogy a kék háromszögön megyünk fel, lefelé pedig vagy ugyanott, vagy a sárgán. A zöldet, amiről leágazik a kék háromszög, még megtaláltuk, viszont már az elején letértünk róla és a fakitermelő gépek által kijárt utakon indultunk meredeken felfele, rendkívül felázott, csúszós talajon. Ez csak azért volt izgalmas, mert túrafelszerelésünk sem volt, a lányok könnyű félcipőkben csúszkáltak, de az én városi bakancsom is hamar eltömődött. Az izgalom még hagyján (azért fél óra szenvedés turistajelzés nélküli utakon elég demoralizáló, egyáltalán jó irányba tartunk-e), de a durva kezdés miatt a lányokat egyre kevésbé kezdte érdekelni a csúcson beígért kilátó (vasbeton mérőtorony). 1 óra dagonyázás után végre "belebotlottunk" a sárgába, ez jó irány a sárga háromszögig, azaz a csúcsra, ebben a másfél óra után először látott emberek is megerősítettek, persze véletlenül sem arra mentek, mint ahonnan mi jöttünk :)

 

 

 

 

 

 

 

A csúcs előtti meredek szakasz jutalommá nemesítette a mérőtornyot a hegytetőn. Az oldalán lévő FELMENNI TILOS, ÉLETVESZÉLYES! felirat Esztert annyira elbizonytalanította, hogy lent maradt, először csak Emmával mentünk fel (Bence barátomtól tudtam, hogy jó állapotúak a lépcsők és korlátok, egy hete járt itt, természetesen jobb elhelyezni a feliratot, ha már lezárni nem tudják). Fentről gyönyörű kilátás nyílt minden irányban, hiába, ez a Mecsek legmagasabb csúcsa, 682 m. Amikor Eszter látta, hogy Emma is gond nélkül fel és leért és senkinek nem ártottunk eme renitenskedésünkkel, rá lehetett beszélni, hogy ő is megnézze a kilátást, így ismét visszamásztunk. 5 percet töltöttünk még lent, ettünk egy-egy almát és elindultunk a sárga háromszögön lefelé.

 

Ez már sokkal kellemesebb és könnyebb út volt, nem kellett csúszkálni és időnként még turistákat is láttunk. Végül 10.5 km-t tettünk meg szűk 3 óra alatt, jól esett utána az ebéd.

 

 

 

kardiokid

A gyerekek bizonyos kor alatt a sportot nem testedzésnek, inkább játéknak fogják fel, szerintem nincs is bennük a teljesítettem-a-távot öröm. Emiatt csodálom is az élsportoló gyerekeket, honnan veszik a motivációt a rendszeres, monoton, hosszú edzésekhez. Eszter érdeklődése és motiváltsága kinyitja előtte a sport világát és szerintem hamarabb ráérez majd a játékon túli értékeire is. Emiatt kerültük meg bringával a Balatont, vettünk részt futóversenyeken, mászott meg 13,5 méteres falat és talán emiatt kezdett el osztályából egyedüli lányként idén röplabdázni. Egyikre sem kattant rá, pedig a falmászást nagycsoportos kora óta űzi, nehéz terepen bringázásban is több éve jeleskedik, errefelé kénytelen is szegény :)
Tegnap, november 1-én egész napos Lovas unokatestvér találkozót terveztünk. Bár kirándulás is a programban volt, kihasználtam, hogy a BME Sportközpont aznap is nyitva volt. Egész jól beállt, hogy hetente kétszer futok (összesen ~16 km-t), kétszer focizok (1-1 órát) és kétszer evezek a ergométeren (mindig 10 000 métert 38-39 perc körül). Hogy ne szakadjon meg a sorozat, tegnap is mentem, ezúttal Eszter is elkísért. Annyi ilyen helyen megfordult már, hogy az öltöző, beléptetési rendszer abszolút nem lepte meg, nagyon hamar kiismerte magát. Kipróbálta a futópadot, lépcsőző-gépet (pontosabban elliptikus trénert) és az ergométert is, a 40 percet ő is végig bírta kisebb megszakításokkal. Legközelebb a pulzusmérő övet is ráadom, kíváncsi vagyok mennyire terheli magát, van egy olyan érzésem, hogy nagyon alacsonyan tartja a pulzusát.
Nem várom, hogy erre rákapjon, ahhoz túl unalmas, én is rádiózni szoktam közben, de érdekel, eljön-e még, egyelőre nagyon lelkes.

 

 

 

Amúgy csak a kardioterem volt ilyen üres, a nagy pályán floorballoztak, néhány squash pályán is játszottak, tetszik, hogy ünnepnapokon is nyitva, remek feltöltődés ezzel kezdeni az ünnepnapot is.