Mi jellemzően brit?

Amerikában soha, vagy ha igen, akkor max. külfölditől hallottam olyan szavakat, mint Londonban: flat (lakás), lift (lift - felvonó), queue (sor), lorry (tehearutó), telly (TV), way out (kijárat) és biztosan sokáig lehetne még sorolni, nekem ezek tűntek fel.

Vagy az alábbi képek jellemzik leginkább a britséget, melyek első nap kiszúrják az ember sztereotípiákra és berögződésekre érzékeny szemét?
Ezek a look right feliratok nagyon kellenek. És a look left feliratok is, mert sok az egyirányú utca is, nem szabad megszokni, hogy csak jobbra nézz!

 

 Azt hiszem ilyesmibe szorult be Mr. Bean :)

A készülékek bent működnek kártyával, pénzzel, igaz, embert egyikben sem láttam. Lehet, hogy ezeket is már csak a turisták miatt tartják fent...

A Buckingham palota felé a Mall-on vonult méltóságteljesen ez a régi Rolls, ennél már csak a mögötte haladó taxi londonosabb.

Az új buszok nagy része is emeletes, de a turistáknak megtartottak mutatóban pár régit is.

A buszmegállók nagy része az út felől üvegezett, gondolom az autók által felcsapó víztől véd.

 

És ha ez még nem lenne elég, na ki okított a TV-ben, mikor hazaértem?

És van amit nem látni, pedig úgy várná az ember. Gyerekkoromban az angol könyvek nagyon is Nagy-Britannia központúak voltak, a tanultak és képek alapján akkoriban azt gondolhattam, itt a városban minden férfi keménykalapban jár és általános a How do you do? köszönés. Utóbbi egyszer sem hallottam, viszont fotóztam egy fickót kalapban és kamásliban (!) a buszról. Na, talán ő még haudujudúzik :)

A biztonsági előírások és a népnek szánt plakátüzenetek simán verik az USA-t: ha a metrón bármi gyanúsat látunk, szóljunk a személyzetnek vagy a rendőröknek (tengerentúli társaikkal ellentétben látványosan jelen is vannak a metróban); be nem jelentve kiadni a lakásunk csúnya dolog; már rengeteget spóroltunk újrahasznosítással, csak így tovább és még sorolhatnám. Ja, és van ingyen ölelés lányoktól Valentin napon az egyetemen. London Baby! :)

  

És mi volt nekem meglepő? Pl. az, hogy milyen kevés automata autó van (kb. mint otthon), nem használnak téli gumit, nagyon sok türelmetlen, dudáló, ablakon kikiabáló autóst látni, nagyon sokan bicikliznek februárban is (szerintem többen, mint Párizsban, tele vannak a bringatárolók), nagyon sok futót látni és egyiken sincs sapka (tehát meg lehet őket verni :), sőt, sokan rövid nadrágban nyomják.  Ez a hidegtűrés nem csak sportolókra jellemző, 0-5 fok között csak egy zakóban ugranak ki ebédelni, dohányosokat sokszor csak ingben láttam a kapualjakban pöfékelni.

London Baby!

Ahogy Joey mondta párszor annak idején a Jóbarátokban:

Én is ekkora lelkesedést terveztem korábban első londoni utamra, de az utolsó hetek sűrű napjai, a 3 órai ébredés és egyedüli utazás picit csökkentették az amplitúdóját. Amúgy sima út volt, Wizz (9 napja vettem, a BA már túl drága lett volna), a nagy lábhelyes sorban mellettem sem ültek, Lutonon picit sokat kell gyalogolni, viszont 1 órán belül behoz a busz, nagyon könnyű tájékozódni (kedvenc városaimmal ellentétben itt számomra érthető nyelven beszélnek). A nagyobb csomag és időveszteség miatt eredetileg taxival akartam bemenni, de kiderült, hogy az alsó hangon 100 Font, ráadásul óriási dugó volt, a busz is inkább másfél óra alatt ért be a Baker Street-re (Sherlock Holmes házától mintegy 50 méterre van a megállója :). Lehet még vonattal is menni, de oda külön shuttle kell, kétszer kell sorban állni, a coach pedig 15 percenként jár. Ja, ami a buszon 17 Font, az a terminálban 12.5 (oda-vissza 25), érdemes tájékozódni. A lényeg, hogy ottani idő szerint (mögöttünk vannak egy órával) 10 órára megvolt a szobám, beröffent az internet és még automatát is találtam, ahol tudtam adaptert venni a konnektorhoz, merthogy azt elfelejtettem hozni. Némi munka után nyakamba vettem a várost és rövid emeletes buszozás után olyat próbáltam ki, amilyet még soha: turistabusz. Több társaság több útvonalon utaztatja a népet, több helyen lehet le és felszállni, én az itteni ismerősöm ajánlására a theoriginaltour-t választottam. 26 Fontért (online elővételben csak 23, nagyon rá vannak kattanva, hogy semmit ne helyben intézzünk) lehet venni egy 48 órás jegyet, két napig bármikor bármelyik járatukra felszállhatok, igaz én egyben letudtam, ami első körben érdekelt, így aligha használom ki a lehetőséget. A lényeg, hogy tetszett, ravasz útvonalra felfűzik a legnevezetesebb látnivalókat, közben audiokommentár mondja az érdekességeket. Amikor meguntam és már csak olyan látnivaló volt hátra, amit máskor is érintek, lepattantam róla és visszasétáltam a Trafalgar-ra a Buckingham palota érintésével. Ebédre itteni idő szerint is csak 3 óra után kerítettem sort egy kocsmában, a helyi specialitásként árult sör (ale) érdekes (najó, finom) volt, a fish n' chips pedig.... szintén. Azért egyszer elég volt :) Levezetésként séta a Downing Street 10-hez, Big Ben és London Eye a Westminister hídról, Baker Street-en Sherlock lakása és már rám is sötétedett. Estére már a metrózás is kezd érzésre menni, de a útra lépésnél jobbra nézz szabályra nekem nem árt, hogy minden szélesebb úton felhívják a figyelmem, a balra nézz valahogy túl mélyen rögzült.
Az érdekességekről külön posztot írok majd, mert megérdemlik és még gyűjtöm is őket szombatig, a mai napom képei viszont jöhetnek most:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

this she-wolf is a reward to my kinsman

Bill Bryson The Mother Tongue: English and How it Got That Way című könyvét olvasom angolul (külföldön vettem), nem is tudom, megjelent-e magyarul. Nem volt nagy rizikó megvenni, a Majdnem minden rövid története és a Jegyzetek egy nagy országról nagyon tetszett, nemsokára az Otthon - A magánélet rövid története című könyvet is elolvasom.
Az angol nyelv történetéről szóló könyv más nyelvek érdekes sajátosságaival is példálózik, ráadásul egyúttal az angolok történelmét is feldolgozza. Itt olvastam, hogy az első óangol mondat a címben szereplő volt, amit egy 1982-ben talált aranyérmén találtak. Illetve a címben szereplő mondat már az angol fordítása, óangolul viccesebben hangzott: gaegogae maegae medu. Magyarul valami olyasmi lehet, hogy ez a nőstény farkas jutalom a rokonomnak, bár nem használják már gyakran a kinsman szót és a she-wolf-nak is van átvitt értelme. A könyvben szuper nyelvészkedős példák vannak közérthetően megfogalmazva, majd még szemezgetek.

Guiness golyó

Még szilveszter előtt vettem pár doboz Guiness sört, amit amúgy csapolva nagyon szeretek. Már zárt állapotban feltűnt, hogy kotyog benne valami, kinyitva látom, hogy egy műanyag, üreges, lyukas golyó.

Gondoltam, hogy a Guiness krémes habjáért felelős, ami meglepően jó minőségben ott volt a dobozból kiöntött sörön is, de hogy csinálja? Nem kellett sokat keresgélnem, a How stuff works segít. A lényeg, hogy a műanyag golyóban nitrogén van, amit lezárás előtt úgy raknak a sörbe, hogy ne tudjon kiszivárogni (lyuka a sörben legyen). Lezáráskor túlnyomás keletkezik a dobozban és a golyón lévő lyukon keresztül abba sör áramlik. A doboz kinyitásakor a golyóban lévő nitrogén gyorsan kinyomja a sört a kis lyukon, a sörben lévő CO2 pedig kis buborékok formájában szép kis habként jelentkezik a felszínen.
A dobozos Guiness-szel ilyen attrakció is jár, bizony. Az első pár doboznál legalábbis érdekes :)

Coca-cola vagy Pepsi?

Inkább átmegyek egy másik büfébe vagy iszok kóla helyett mást, ha nem árulnak Coca-Colát. Tényleg azt szeretem jobban vagy a marketing áldozata vagyok? Csináltak olyan kísérletet, melyben jelöletlen poharakból itattak mindkét gyártó termékéből emberekkel és a többségnek a Pepsi ízlett. Ha viszont tudták, melyik pohárban melyik gyártóé van, akkor máris a Coca-Colát szerette a többség.
Érdekes lenne egy teszt jelöletlen autókkal, borokkal, csokikkal, pólókkal vagy akármivel is...

emigrációs statisztikák

Mindenhol azt hallani és olvasni, hogy egyre többen döntenek úgy, külföldön élnek tovább, népszerű blogokban lehet olvasni a kitelepülők tapasztalatairól. Míg ezt írom, épp egy Németországban élő barátomat várom, tegnap egy Ausztriában dolgozó barátommal beszéltem és a héten búcsúztatjuk egy kollégámat, aki februártól Angliában dolgozik.
De mennyi magyar emigráns is él külföldön és hol pontosan? Az infografika most is segít könnyen és gyorsan értelmezhető ábrán szemléltetni a statisztikákat. Nem csak Magyarország érdekes, meg lehet nézni, hogy hova megy az a sok ember Németországból vagy épp Indiából hova vándorolnak ki az USA-n kívül. Na és hova mennek legtöbben az USA-ból? Kanadába, de árnyaltabb a kép, ha látjuk, hogy Kanadából az USA-ba 4-szer annyian vándoroltak.

Hogyan utazzunk Észak-Koreába?

Olvastam Sophie Schmidt (Eric Schmidt, a Google egykori vezérigazgatójának lánya) beszámolóját észak-koreai utazásáról. A beszámoló és tapasztalatok érdekesek, bár nem sok újdonságot vagy meglepő részletet tartalmaznak, mondjuk a 90 beszervezett számítógépező ál-diák tényleg mulatságos (vagy inkább ijesztő?) lehetett. Viszont már a beszámoló elején megakadt a szemem a Koryo Tours linkén, akik az évi 3500 nyugati turista több mint felét utaztatják. Igazi piaci résre bukkantak, én is ezerszer kíváncsibb vagyok Phenjan-ra, mint Sydney-re vagy London-ra, pedig egyik városban sem jártam még.

A honlap részletezi, mit fedez az utazás díja, pl. szállást igen de vízumot nem, az egyéni utazás szervezésnél az egyetlen különbség a csoportoshoz képest, hogy magunknak kell gondoskodnunk a virágcsokorról Kim Ir Szen szobrához.
A foglalással igyekezni kell, pl. Kim Dzsongil szülinapja (február 16.) köré szervezett 7 éjszakás (plusz 1 a vonaton) útra (1590EUR) már nem lehet jelentkezni, de márciusira még igen. Érdekes még a gyakran ismételt kérdések közt is böngészni...