Toszkána 8.

10-re sikerült felmálházni a kocsit, valamivel 10 után indultunk és 2 előtt értünk Velencébe.
Pakolás Bálint segítségével:

 

Traktorspotting a hazafelé vezető úton:

A magassági korlátozás miatt csak a kültéri parkolóban állhattunk meg a buszok, lakóautók és pár hozzánk hasonló tetőboxos között. Bevonatoztunk a pályaudvarig és vettem 5 jegyet a vaporettora a Szent Márk térig. Most már kezdem átlátni a járatokat, most a 2-essel mentünk, mint 3 éve is, ez nyugatról kerüli meg Velencét és végállomása a Szent Márk tér. Pár hete az 1-essel mentünk, az a Canal Grande-n megy végig. Legutóbbi két alkalommal reggel 8 körül érkeztünk, most kora délután a város tele volt, a kis utcák néha úgy bedugultak, hogy megtorpant az emberfolyam. Ehhez jött a szokásos 30+ fok és a feladat, hogy Bálint most már ne aludjon el, majd inkább hazafele. Vettünk fagyit és gyümölcsöt és a Rialton keresztül sétáltunk vissza az állomásra. Mindenki nagyon kimerült, de a lányoknak maradandó (remélem) élmény volt.

Vonaton Velencébe:

 Hajón, hajóról:

 

 

 

 Velencében:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

5 után indultunk tovább a parkolóból, Bálint fél 8-ig aludt, 8 körül álltunk meg valahol Szlovéniában tankolni és éjfél után értünk haza, sima utunk volt.

 

Toszkána 7.

Úgy alakult, hogy egy "nagy durranással" zárjuk a nyaralásunk Cortonában, nyugodt reggeli készülődés után ma Assisi-ben voltunk. Én különösen vártam, Pienza és Monte Oliveto mellett ez az a hely, ahol korábban még nem jártam. Kb. 11-re értünk Assisibe, a település szélén lévő Szent Ferenc Bazilika (itt van eltemetve a ferencesek rendjét alapító Assisi Szent Ferenc) közeli parkolóban álltunk meg és először a Minerva templomhoz mentünk a Comune térre. Itt ebédeltünk, megnéztük a templomot (díszítések terén elég sűrű a méretéhez képest, bent Páduai Szent Antal szobrával), majd a Szent Ferenc Székesegyház felé vettük az irányt. A templomban megcsodálhattuk a freskókat (Giotto ide vagy oda, nekem nem tűntek különlegesnek), majd az altemplomban megnéztük Szent Ferenc kriptáját.
Assisi látképe pár km-ről:

A Szent Ferenc Bazilika távolról:

Bálint sportol. De csak mert megijedt a szűk mozgólépcsőtől:

Piazza Comune:

Minerva templom:

Úton a bazilika felé:

Basilica di San Francesco d'Assisi azaz Basilica Sancti Francisci Assisiensis:

 

 

 

 

Bevásárlással és tankolással együtt is 3-ra visszaértünk a szállásra, délután már mindenki kedvére pihenhetett; szunyókálás, olvasás a medence partján, fürdés, TdF előtti punnyadás, traktorvadászat, ki lehet találni, ki, mit választott :)

 

 

 

 

 

Este vacsi a szállodában (kertben, kilátás Cortonára, mi másra?), lélekben készülünk a hazaútra, amit azért igyekszünk a lányok számára emlékezetessé tenni, reméljük sikerül!

 

 

Toszkána 6.

Mai program ismét Cortona volt, elvégre nem csak azért jöttünk ide, mert innen minden elérhető távolságban van. Mielőtt leparkoltunk volna, megnéztük a híres Bramasole-t, a Frances Mayes Napsütötte Toszkána című könyvében szereplő villát, mely szerintem turisták (főleg USA-ból) ezreit csábította már Cortonába. Vicces volt látni, hogy mások is ott fotózkodnak, de azért még messze van a beverly hills-i celebvadászattól.

Utána 3 csoportra váltunk, Réka Emmával, Anyukám Eszterrel, én pedig Bálinttal indultam neki. Megnéztünk egy templomot, mely szerkezetében nagyon hasonlított egy Pienzában lévő templomra (lsd. képeket), csak sokkal jobban felszerelt, "élő" volt. Utána találtunk egy játszóteret, majd, hogy a maradék fél órában se Rékát hiányolja, fagyiztunk.
Pienza:

Cortona:

Működnek, szépen szólnak:

Fagyi a híres városháza lépcsőjén, ahol egy esküvőbe is belebotlottunk:

1 óra körül értünk haza, a lányok elkezdtek előkészülni a toszkán hidegebédhez, én még az evés előtt leléptem futni. Elhatároztam, hogy felfutok Bramasoléhoz, mégpedig azon a klassz úton, amit a navi is javasolt, amin délelőtt kocsival voltunk, azaz megkerülve Cortonát. Volt egy nagyon durva emelkedő, ahol 8 percre lassultam, utána sikerült 6:30-at tartani egy kevésbé meredek (kb. mint az Istenhegyi) emelkedőn. A csúcson már 9 km-nél jártam, ott már láttam, hogy ebből több, mint 17 km-es kör lesz, tegyünk hát rá még egy lapáttal! A Cortonában megüresedett palackomat egy parkban meg tudtam tölteni, mire leértem a hegyről, már 16 km-nél jártam. Elindultam hát egy kerülőúton, így 21.2 km után állíthattam le a Nike+ alkalmazást a telefonomon, pont a szállásunk előtt. 17 km-től már nem volt annyira kellemes, sehol egy árnyék, a vizem is rég kifogyott, ráadásul nem akartam 5:30 alá lassulni, hogy 2 órán belül végezzek (a 360 méteres szintkülönbség legyőzésével ezzel megelégedtem). Nem semmi élmény utána a hűs medencében lazítani, kóla, nektarin, szilva, sör, ebben a sorrendben, az ebédet inkább kihagytam, Greipel sprintjéről viszont nem maradtam le!
Ez volt a negyedik félmaratonom, kettőt az őszi budapesti Nike Félmaratonon teljesítettem, egyet pedig Párizsban, még 2011-ben, azt is csak úgy.
Felfelé a csúcs motivál, lent meg a kilátás lélekemelő, sokan bringáznak is a környéken:

 

 

Én is jól elvoltam a parton, a lányokat is nehezen lehetett kihívni a vízből, így a nap további részét a szálláson töltöttük. Este átmentünk Ossaia-ba (pár km-re Camucia-tól), a La Tufa pizzériába. Klassz kerthelység, kilátás Cortonára (ez mindenkinek bejön), turista egy szál sem. Minestrone leves és szuper pizzák, megérte futni :)