Ahogy a gyerekeim nőnek (nagylányom lassan iskolaválasztás előtt áll, illetve még mindig nem tudom, mi lenne jó neki majd a 6. osztály elvégzése után), egyre jobban foglalkoztatnak az általános oktatási rendszerrel kapcsolatos kérdések. Nem, nem a finanszírozás meg a napközis rendszer meg a tornaórák száma, arról is hosszasan lehetne vitázni, hanem, hogy mire jó ez az egész? Nem csak nálunk; Németországban, az USA-ban, Japánban, akárhol. Korábban is írtam erről, most ismét egy TED videóba futottam bele, aki kicsit is érdeklődik a téma iránt, javaslom, szánjon rá 20 percet (Magyar felirattal ITT megnézhető!):
Az előadást Sir Ken Robinson tartja, nagy ember. Általában persze szeretünk olyan forrásokra hivatkozni, ami egybevág a saját véleményünkkel csak nem tudjuk úgy megfogalmazni, mint egy szakember (aki jelen esetben remek előadó is). Hogy a gyerekeink már az iskolában versenyeznek, hogy a szülők azt nézik, olyat tanuljon a gyerek, amiből megélhet, ha jó matekból és magyarból, nem lehet gond stb. De mégis miből lehet megélni 5-10-15 év múlva? Ahhoz majd jól kell tudni a lineáris algebrát vagy fejből idézni Madáchot? Döbbenet a társadalmi nyomás a kisgyerekek körében is, több helyről hallom, már a 9-10 évesek között olyan versenyszellem alakul ki, ami már egészségtelen (irigységet, frusztráltságot szül), ez később, amikor már egyre több szinten kell megmérettetni, gondolom csak rosszabb lesz.
A művészetek, sportok kezelése is érdekes. Ha énekből, rajzból vagy tesiből van rossz jegye a gyereknek, akkor az nem is akkora baj. Az a gond, hogy ezt talán az ének, rajz vagy tornatanár is így gondolja. Odáig már eljutottunk, hogy a szülők ezt részben felismerik és ezerrel különórákra járatják a gyerekeket, de ez ritkán sikeres, amíg nem a reguláris oktatás része. Egyrészt elveszi a gyerek maradék szabadidejét (amiben nem csak tévézni lehet), másrészt tapasztalatom szerint ritkán ível át éveken, ritkán ad elmélyülésre alkalmat, pár évig úszik a gyerek, utána elköltöztünk, messze volt az uszi, a szolfézst csak 10 évesen unta meg, meg problémás is volt, mert csak este 6-tól voltak órák, a röpiről kiderült, hogy veszélyes, a szomszéd szilánkosra törte a bokáját, most épp fazekaskodik.
Nem tudom, hogy lehet okosnak lenni, mégiscsak a suliban van egész nap, ott kell megfelelni. Talán nem az a megoldás, hogy a sulin kívül minden olyasmire tanítani, amiről lemarad. Talán csak nyitottá kell tenni, fel kell ébreszteni, hogy a suli nem egy szigorú kordon az egyetemi felvételiig és utána - Sir Robinson szavaival - az egyre inflálódó értékű diplomáig. Talán nem csak a Jacob Barnett kaliberű gyerekek ismerik ezt fel.
A Gravity című filmet a híre megelőzte, rég olvastam ennyire egyértelműen dicsérő megnyilatkozást egy filmről. A kritikákat nem akartam elolvasni mielőtt megnézem a filmet, az mindenesetre sokat elárult róla, hogy csak 3D-ben adják és nem szinkronizálták. Ezt a bejegyzést se olvassa tovább, aki nem látta és meg akarja nézni!
A látvány tényleg klassz, mondjuk a trükkök nem annyira lenyűgözőek, mint a 90-es években a Terminator 2. vagy a Jurassic Park esetén és a 3D se annyira érdekes már, mint az Avatarnál volt. Ha jobban belegondolok, akkor leginkább az űrbéli élet valósághű ábrázolása tetszett csak, elég sok videót nézegettem már a űrállomásról és az űrsikló missziókról, most végre nem egy imbolygó vagy rezgő kézi kamera képét lehetett csak élvezni, hanem a tökéletes képet, mármint ahogy az űrhajósok nézőpontjából képzeljük. Vagy talán túl tökéletes? Ezt akkor már nem veszi be a gyomrunk, mint ahogy a 48 fps-es filmmel is ez lehet a gond?
Hát nem, ide most ez kellett. Azt már sok lett volna, hogy a korábban az űrbeszakadt Clooney egyszer csak bekopog a Szojuz ablakán, kinyitja, süvítés, beül és kedélyesen sármoskodik tovább, de szerencsére hamar kiderül, ez csak a főhős álmában volt így. Azok se sokat zavarnak a dramaturgiában, hogy ezek az űrbéli helyszínek nem jöhetnek így össze, hiszen a Hubble 595 km-en, az ISS 340 km-en kering, a kínai űrállomás pedig még nem is létezik (pontosabban még csak a Tiangong-1 modul van fent); a film a jövőben játszódik, ezt jelzi az űrsikló misszió STS-157-es száma is (valójában az utolsó űrsikló repülést az Endeavour tette meg 2011-ben, az volt az STS-134, a filmbéli Explorer nem is létezik). Akit egyéb apró, többnyire folytonossági hibák érdekelnek, a moviemistakes.com-on folyamatosan frissül a lista.
A holttestek is kérdéseket vetettek fel, ugyanis mi történik az emberrel, ha űrbéli vákuumba kerül? Nem kellene a vérnyomásnak szétfeszíteni a testét? Nos, nem. A vákuumban a folyadékok forrásnak indulnak, de ez max. a nyálunkat érinti, a vérnyomásunk miatt a vérünket nem. Ez a forrás még jó tanácsként azt is elmondja, hogy úgy nyerhetünk pár másodpercet, ha szkafander nélkül esünk ki az űrhajóból, hogy kifújjuk a tüdőnkből az összes levegőt. Megfagyni sem fagyunk meg az abszolút 0 fok közelében azonnal, nincs az a közeg, ami gyorsan elvezetné a hőt. Összefoglalva: élhetünk pár másodpercet, amíg oxigén nélküli vér éri el az agyunk, utána különben is megfagyunk és halálos napsugárzás is ér minket. Tehát NE vegyük le a szkafanderünk az űrben!!44négynégy
Szerencsére a film nézése közben, ha még tudatában is vagyunk ezeknek az ismereteknek, egyáltalán nem zavaróak, a látvány és a történet visz magával. Ha már a hihetőségnél tartunk, a mindenféle űrbéli akrobatikák közül szerintem a leginkább valóságtól elrugaszkodott, hogy egy ember egy poroltóval stabilizálja az irányítatlan, nagy sebességű pörgését. A véletlenek ugyanis elmennek, egy filmben belefér, hogy épp elkapja az ajtó fogantyúját vagy az utolsó pillanatban beleakad valamilyen kötélbe, de a poroltós akció már szuper képességeket feltételez, Dr. Stone pedig nem Superman, de még a Pókembertől is távol van. Értem én, valahogy meg kellett oldani a feladatot, az sokaknál kiverte volna a biztosítékot, hogy a Szojuzt eddig csak szimulátorban próbáló hősnő centikre leparkol a kínai űrállomás mellé és szépen átlibben :)
A súlytalanságot imitáló filmtechnika sokat fejlődött, az Apolló-13-at még igazi súlytalanságban vették fel zuhanó repülést végrehajtó repülőgépen, ez több, mint 600 zuhanást jelentett, amíg a max. 25 másodperces súlytalan állapotokból összejöttek a jelenetek. Alfonso Cuarón-nak ez nem volt alternatíva, a film első jelenete egy 13 perces vágatlan rész, így megcsinálta az egészet számítógépes animációval, felvette a (pl. kötélen függeszkedő) színészek mozgásait és lejátssza nekünk a megfelelő háttér előtt. A végeredmény zseniális.
Bálint fiam kedvenc témája, mit csinálnak a traktorok. A HHH reptéren ezúttal csak egy traktort találtunk, ez egy újabb fajta; Bálint elmesélte, mit csinál ez az új és mit csinál a megszokott két piros Belarusz és miért nincsenek itt.
Fogszabályzó készül Emmának. Azt tudtam, hogy alienekkel vagyok körülvéve, de most kiderült, van köztünk egy predator is.
Nem tudom, a Ragadozó Úrnak milyen orthodontiai diagnózist adott volna a fogdoki, Emmáéban olyan kifejezések fordulnak elő, mint sagittalis bazalis viszony, vertikális basalis reláció, arcindex, moláris reláció, overjet, overbite, interincizális szög...
A lényeg, hogy kap egy funkcionális bimaxilláris (mindkét állcsontra kiterjedő) kivehető fogszabályzót éjszakára és majd 9-10 éves korában a tejőrlő fogak leváltása előtt kap egy lingvál ívet, ami tkp. egy drót az alsó fogsorán belül, ez majd hátul tartja az alsó hátsó fogait, hogy hagyjanak elég helyett az elöl feltorlódott fogaknak. Szép lesz :)
A/0, A/3 és A/4, kb. ezekkel a papírméretekkel találkozhatunk a mindennapokban. Ha folytatjuk a sort és lemegyünk A/34-ig, akkor már a sejtek méretét írjuk le, a másik irányban az A/-47 pedig már beteríti a Földet. A Gizmodo-n találtam egy videót, ami erről ad szemléletes (kicsit talán túl szájbarágós) ismertetést. Kiderül, miért 1/16 m2 egy A/4 és nem derül ki, miért akkora a US Letter méret (8.5"x11"), amekkora. Kiderül, hogy viszonyul az A/4 mérete a Föld méretéhez és hogyan a hüvelyk az árpamaghoz. Kitér az amerikai papírméretek közti logikára, illetve annak hiányára, az A méretosztálynál pedig a √2 jelentőségére.
Persze, el lehet mondani fél percben is, de hát a természetfilmeket sem csak a számokért nézzük :) Amúgy a felezésről/duplázásról a sakk története jutott eszembe:
"A sakk
története a legendák világába nyúlik vissza. Egy ismert mese szerint egy
brahmin találta ki a sakkot. Jutalmul a rádzsától első hallásra
jelentéktelennek tűnő fizetséget kért, mindössze annyi búzaszemet,
amennyi a sakktábla kockáira a következő szabály szerint képletesen
rátehető: az első kockára egy, a másodikra kettő, a harmadikra négy,
vagyis az előzőnek mindig duplája. Hamar kiderült, hogy ennyi búza nem
terem a Földön, sőt az emberiség egész történelme alatt nem termelt
ennyit."
Milyen hangja lehetett? Milyen akcentussal beszélt angolul? ITT (is) meghallgatható! 1941-ben készült a felvétel, a "The common language of science" írását olvassa fel.
