A gyerekek falmászásáról már meséltem, egyre ügyesebbek. Most azt mondom, könnyű nekik!
Tegnap volt Emma első szülői értekezlete. Az ovis és Eszter 2 éves iskolai szülői értekezletei után azért nagyon nem tudok egy ilyet komolyan venni. Persze, van aki telejegyzetel 3 oldalt, pedig szerint háromféle információ fontos:
1) mikor lesz kirándulás vagy egyéb iskolán kívüli esemény és mennyit kell fizetni. Oké, ezt föl kell írni, de a legjobb ott rögtön kifizetni, majd a gyereknek szólnak mikor lesz, el van intézve.
2) milyen füzet, toll, tornazsák, tisztasági csomag kell, nem folytatom, 8-as betűvel is két oldalnyi a lista. Minden ott van a listán, ezt sem érdemes tehát még egyszer leírni.
3) triviális dolgok, pl. legyen felírva a gyerek neve a tornazsákra vagy ne rotringot használjanak.
A bő egy órás szülőit így 4 sor jegyzeteléssel megúsztam, éljenek a környezettudatos szülők! Ja, az még érdekes volt, hogy mind a matekot, mind a magyar valamilyen irányelv szerint oktatják. Igaz, ma már az is irányelv, ha nincs irányelv, de mégis tetszik, ha egy tanítónak van valamilyen koncepciója és hisz valamilyen módszerben.
Szóval a falmászás. Ne érezzük hiábavalónak, hogy este fél hattól egy bő órát egy levegőtlen teremben kell ücsörögnünk 30 centis székeken, a szülői után lementünk öcsémmel a tornaterembe, ilyenkor lehet bárkinek falat mászni (1300/alkalom), gondoltam kipróbálom. Átöltöztem, felhúztam a beülőt, öcsém biztosított, hajrá. Az egyik legkönnyebb fallal kezdtem, szépen felszaladtam rajta, hurrá! Jött egy bonyolultabb, az is megvolt, bár annak már voltak olyan apró fogásai, amiket az izzadó kezemmel alig tudtam megfogni, valamint a futócipőm (47/48-as mászócipő nem volt a szertárban) is könnyen lefordult ugyanezekről az apró púpokról. Utána kipróbáltam egy negatív falat, amin többnyire kapaszkodók vannak, azaz meg lehet szorítani őket, mint egy fogantyút. Itt is majdnem plafonig mentem, de ekkor már csorgott rólam a víz. Némi pihegés után egy könnyebb fal következett, a végén lecsúsztam egy fogásról, na az a pár század másodperc, míg leesik, hogy biztosítva vagyok és nem lehet baj, az izgalmas. Utána még hosszabb pihegés, neki egy közepesebb falnak, de a felénél leestem, egyszerűen kifáradtam. Nem másztam meg 5 falat sem és kész voltam, a kezeim nem bírták. Valamivel 115kg alatt vagyok most, naná, hogy könnyebb a szálkás srácoknak a negyvenvalahány kilóval. És Eszteréknek is, akik szerintem szintén nagyon erősek a súlyukhoz (~30kg) képest, ők általában azért adják fel, mert nem érnek el valamilyen fogást, vagy nem hisznek benne, hogy meg tudják csinálni. Addig soha nem jutnak el, mint én az első alkalommal 5-ből 3-szor, hogy megpróbálja, nem megy, leesik. Tudom, nem vak, bátor :)
Van tehát újabb motiváció. Idén megszabadultam eddig 7 kilótól, még ennyitől kellene, a múlt héten pl. ismét eltört a nyeregcsövem, kezd drága móka lenni ez a bringázás, ha szanaszét szakad alattam és egyre drágább alkatrészeket kell vennem (egy ilyen közepes alucső majdnem 8 000 Forint). Az úszást a jó idő beköszöntével abbahagytam, a futás és bringázás nem sokat fejleszt felsőtesten, pedig ide elkél a jóféle izomzat pl. alkarra. Persze sok múlik a technikán, amikor eljöttünk, mondta Emese néni, hogy jó bénán mászom, nem használom rendesen a lábaimat, túl erősen szorítom a fogásokat, nem használom a hasizmom (a mim??) és túl nehéz falaknak ugrom neki. Most úgy vagyok vele, hogy hetente többször megyek, ide nekem az összes falat (s halat, vadat...), majd én megmutatom! Ööö... kis haladékot kérek, ma délután lesz a suliban a főzés, én vállaltam be a 2kg hagymát. Utólag tudtam meg, hogy ezt pucolva kell vinni, oké, majd reggel. A pucolással nem is volt gond, de az első hagyma első felének kezdtem a felkockázását és a negyedik vágásnál mélyen belevágtam a hüvelykujjamba. Ennyit a mászásról. 3/4 7-kor átszaladtam anyukámhoz az aprítógépért, dobozban vittük a hagymát, most már muszáj finomnak lennie!
Kicsit csapongok ma :)
