Skoda az ötezresen

Ez nagyon jó, belenagyítva látszik egy 120-as Skoda az Akadémia előtt. Hol volt még a Photoshop 90-ben :)

 

Tom és Jerry és Liszt Ferenc

Tom és Jerry tegnap a Cog kapcsán is előjött ma reggel pedig Cziffra György előadásában hallgathattam Liszt Ferenc: 2. Magyar rapszódia egy részletét a rádióban. Mostanában sokat megy itthon, mármint a Tom és Jerry, Bálint hazajön a bölcsiből, ahogy belép az ajtón, elkiáltja magát: "Cica!" és már indul is. Neki látszólag mindegy, hogy melyiket indítom el, pedig óriási különbségek vannak az egyes epizódok színvonalai közt. Nekem a kedvencem a koncertes, azaz a The Cat Concerto.

1946-ban ez a rész kapta a legjobb rajzfilmért járó Oszkár-díjat. A zenéje Liszt 2. Magyar rapszódiája. Cziffra előadásában:

Hondanamorfózis

Az anamorfózis szórakoztató. A Honda némelyik reklámja is az, pl. ez az Accord reklám 2003-ból, Cog címmel:

Erről egyébként nekem kapásból az egyik Tom és Jerry epizód, a Tom egérfogója jutott eszembe, melyet mostanában Bálint fiam miatt van szerencsém hetente többször is tanulmányozni:

Utánaolvasva Rube Goldberg-nek és gépének, nem is véletlenül...
Hondáék most csináltak egy anamorfózisost a CR-V-nek, nagyon ütős lett:

pilonmászás

Képrejtvény; honnan készült?

Kis segítség:

Igen, az időjárás kegyes volt és az idei Erzsébet híd látogatása során a pilonba is felmászhattunk. A szűk átjárók miatt ez az én testemmel igazi kihívás volt, szerencsére játszós ruhában voltunk. Fent a pilonban a vízelvezető lyuk igazi camera obscura-t csinált a sötét kamrából, annak oldalára vetítve a híd forgalmát. Klassz időnk volt, fentről gyönyörű a panoráma.

 

Levezetésként ismét lementünk a lehorgonyzási kamrába, egy ilyen híd kívül-belül impozáns.

 

Budapest Maraton - 3:56:15

Hát megvan, sikerült 4 órán belül lefutni.

2010-ben 4:21 alatt teljesítettem, ahhoz képest jelentős a javulás.

 

2010-ben nem volt ideális a felkészülés, közel sem futottam annyit a nyáron, mint idén. Ráadásul akkor a verseny előtti héten megbetegedtem, nem is futottam, csak a verseny hétvégéjére lettem jobban. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy akkor 116 kg voltam, jogosan reméltem jelentős javulást az eredményemben. Jelentősebbet, mint végül sikerült, erről majd később.
Idén már jobban sikerült a felkészülés, augusztusban 200 km-t, szeptemberben 138-at (beindult a foci és bringaszezon is), októberben is 40-et futottam a versenyig. Kis megakadás volt 3 hete, egy hétre lebetegedtem (bölcsis beszoktatás), illetve 3 napja kezdett kaparni a torkom és taknyos lettem, de ezen úrrá tudtam lenni a versenyig, legalábbis azt hittem. Egyedül a súlyom nem sikerült jól belőni, a sok futás mellett ezekben a hónapokban fogyott a legtöbb kóla és sör is, 108-ról 111-re híztam vissza, gondoltam, ez még belefér, a kondi többet számít. Tegnap még Eszter osztályával, a szülők szervezésében voltunk főzős mulatságon (a másnapi verseny miatt mi nem aludtunk ott), így az esti bolognai spagetti helyett kora délután töltöttem fel a szénhidrát készletem egy rendes adag halászlével és pörkölttel, este már csak kóla és csoki fért belém.
Reggel kialudva ébredtem, pár pohár tea, csokis-diós süti, egy banán, valamint hirtelen ötletként előkapartam a pulzusmérőm (egy ideje már nem használom); a hírek olvasása és a versenydrukk ellenére is csak 55-öt mért a kanapén ücsörögve. Szóval bekészítettem a kocsiba a rajt előtti felszerelésem és már 8:45-re odaértem a Városligetbe (9:30-kor volt a rajt).

Benyomtam a banánt, a kólát és igyekeztem lazán melegíteni, mivel egyedül voltam, nem volt nálam pulcsi vagy kabát, bár nem volt hideg (16-17 fok), szemerkélő köd volt 9 körül a ligetben.
Beálltam a 3-as zónába (3:30-3:52 tervezett idő) és elszántan rajtoltam.

Bár a 3:30-as iramfutó a nagy tömegben jóval előttem volt, nem távolodott, hiszen én is 5 perces km-eket futottam. Próbáltam lassítani, a célom az volt, hogy 5:20-akat nyomok végig és max. innen lassulok vissza, ha nem bírom. Nagyon élveztem a futást, az Operánál is kaptunk zenét, nekem mégis az Operett művészei tetszettek jobban, kiálltak az út mellé és onnan buzdítottak:

Egyszerűen nem tudtam visszafogni magam, jöttek az 5-ösök, 1:47 alatti félmaratont értem el, de annyira jól ment, hogy nem aggódtam, elhittem a formámról, hogy akár a 3:30 közelébe is kerülhetek, legalábbis 3:40 alá. 23-24 km-nél jött egy kisebb fal, a pesti rakparton már nem nagyon élveztem, de még mindig 5-ös közeliket hoztam. Ezen valahogy túllendültem, de a Margit-szigeten jött a baj.
Viszketett a jobb bokám, szokás szerint hátralendítettem, hogy megvakarjam, erre a jobb combom hátul éles fájdalommal teljesen bemerevedett, majdnem elestem, ahogy elkezdtem bicegni. Ott sántikáltam pár másodpercet, amikor leesett, ha most nem indulok újra neki, akkor a mai versenynek annyi. Nagy fájdalmakkal kocogtam tovább, innentől inkább 6 perc közeli kilométerekkel; elég lehangoló volt, hogy sorra előztek a futótársaim, hiszen addig egy sokkal gyorsabb mezőnnyel voltam. Mivel nem tudtam mi a sérülés oka (nem volt szokatlan a mozdulat), innentől kezdve a frissítőpontokon nem csak vizet és banánt markoltam, hanem izotóniás italt, kólát és még több vizet, kényelmesen sétálva, hogy feltöltődjem azzal, ami hiányzik, bármi is az. Az aszimmetrikus terhelés miatt, ahogy óvtam a sérült lábam, a másik is "odalett", fájt már minden, még picit a derekam is. A pulzusom is elszaladt (jó, hogy hoztam az órám), a félmaratonig 150 alatt voltam, utána is csak 160 körül, a sérülés után beállt 174-re, egy-egy nehezebb szakasznál felszaladt 178-181-ig is. Mivel nem akartam az út szélén csücsülve végezni, 34-től egyre többször sétáltam, először csak 50, később 100 métereket. 38-nál a Hősök Tere sarkánál Eszter és unokatesói biztatása lökött kicsit a tempómon, de a maradék távból így is szerintem majd' 1 km-t sétáltam és minden frissítőnél megálltam.

A fehér lufik a 3:30-as iramfutókkal már régóta nem voltak a láthatáron sem, egy visszafordítónál viszont láthattam, ahogy vészesen közeledik a zöld lufi a 4 órás szintidővel, aminek megdöntése alapvető célom volt. Az utolsó kilométereken már a szurkolók toltak be, folyamatosan mondták, hogy már csak ennyi és ennyi van hátra, végül meglett a 4 órán belüli idő.

Ezzel kb. annyit futottam, mint Ross doki a Vészhelyzetből, de ha nincs a sérülés és hozom a 5 közeli időket, akkor Haruki idejét is megközelítettem volna (Jenson Button vagy Lance Armstrong azért még odébb van :)) El lehet képzelni az utolsó 12 km-em tempóját, ha az 5-ös átlagot a teljes távon 5:32-re rontottam. A Nike+ alkalmazással követtem az időmet, aszerint 42.6 km-t futottam (a maratoni távot csak az élfutók tudják hozni, hátul a tömeg többet fut a kanyarok, fordítók és frissítőállomások miatt) 3:55:50 alatt. Hogy az időmérésbe hol került ennyi hiba, nem tudom. Mindenesetre az időm drasztikus romlása 30, 34 és végül 38 km után a tempó grafikonján látványos, a séták is jól látszanak:

Ezzel együtt óriási élmény, még ha a vége (a 2010-es versennyel ellentétben) inkább szenvedés is volt. Hiszen végül nem adtam fel, én győztem. Továbbra is azt mondom, a félmaraton az én távom, a mostani kondimmal ott akár 1:30 közelébe kerülhetek (tavaly 1:43 alatt futottam). Fogok azért én még maratont futni, de csak ha jelentősen fejlődöm a mostani állapotomhoz képest. Egy ilyen sérülés ugyanis szintén a futó hibája, nem véletlenül nem sérülnek le a profik, ilyen egyszerűen nem fér bele. De megvan az új cél, 3:30, fájdalmak nélkül, 170 alatti max. pulzussal :)

Eszteréknek is nagy élmény volt, unokatesójával futották a 2.7 km-es minimaratont, Eszter ráadásul bekerült a legjobb 30-ba. Szívesen meghallgattam volna, amikor interjút készítenek velük :)

 

 

 

Magic Body Control

Az új S-osztályos Mercedesben jelent meg a Magic Body Control nevű rendszer (csoda, hogy nem védte le ezt a nevet valami távol-keleti játékgyár), amely kamerákkal figyeli az útegyenetlenségeket és felkészíti a futóművet a kompenzálásra:

A Car and Driver már 2010-ben lehozott róla egy cikket, akkor még közel sem volt szériaérett állapotban a rendszer, érdekes látni a mérnökmodellt a képeken.
Csináltak hozzá egy vicces reklámot is:

Erről a tankok giroszkóp-stabilizált ágyúja jut eszembe, ami szélsőséges terepviszonyok mellett is mindig célra tart. Elnézve a mai tankok kunsztjait, valószínűleg nem csak a lövegtoronyban dolgoznak az inerciális szenzorok:

Maratoni rekordok

Épp most döntötték meg a férfi maratoni világcsúcsot Berlinben, az új rekord: 2:03:23.

Vajon melyik jön el előbb, hogy ebből még 3 és fél percet lefaragnak, vagy az, hogy 9.5 alá megy a 100 méteres síkfutás rekordja?
Az utóbbi évek maratoni rekorddöntések jó része Berlinben történt, ideális időjárás, sík terep, kb. ezek kellenek a jó eredményekhez. Érdekes, hogy 10 leggyorsabb maratoni futó rekorddöntési helyeinél olyan híres helyszínek, mint a Berlin, Chicago és London mellett Dubai is feltűnik, igaz, ott januárban rendezték azt a rekorddöntögetős 2012-es versenyt.

Google easter eggs

Apró kis meglepetések. Merthogy a programozók annyira kockák, hogy az már néha vicces is...
Írjuk be a keresőbe, hogy do a barrel roll ha meg akarjuk forgatni vagy azt, hogy answer to life, the universe, and everything ha számológépet szeretnénk használni a böngészőben. A legjobbak valamilyen esemény tiszteletére elhelyezett meglepetések, pl. az Atari játékának 37-ik évforduljára: írjuk be a Google képkeresőbe, hogy atari breakout és már játszhatunk is :)