hol az a sok ember?

Sokan vagyunk, egyre többen, de nem ettől dugul be a belváros, elég aránytalan a népesség változása a Földön (abban a körben többen élnek, mint azon kívül):

De mi lenne, ha mindenkit összeterelnénk? Bő 7 milliárdnyian vagyunk, ha nagyvonalúak akarunk lenni és mindenkinek adunk 1 négyzetmétert (a tömegtüntetéseken és buszok állóhelyeinél szoktak akár 4 fő/m²-el is számolni!), akkor is mindannyian elférnénk BAZ megyében (~7200 km²). Texasban viszont majdnem 100 m² jutna mindenkinek a következő országonkénti felosztásban:

SuitSat

Mit látunk a képen?

Űrhajótól elszakadt asztronauta? A Gravity forgatása? Nem, ez egy SuitSat. Az oroszok azon agyaltak, mire lehetne használni a leselejtezésre váró szkafandereket: bele egy kis akku, rádió adó-vevő és dobjuk ki az űrbe! Az első SuitSat-ot, Mr. Smith-t 2005 decemberében állították pályára, 2006 szeptemberben égett el a Föld légkörében.

Mr. Smith elég gyengén sugárzott, a SuitSat 2-t már napelemekkel is felszerelték és nem csak hangot hanem képet is sugárzott a Föld felé a lelkes rádióamatőröknek, 2011 augusztusától 2012 januárjáig működött.
Sajnos nem csak hasznos dolgok keringenek odakint, 1983-ban még az egyik első űrsikló misszió (az STS-7) közben az űrsikló ablakának csapódott valami űrszemét, egy szkafander rostélya biztos nem lett volna ilyen ellenálló...

közösségi meteorológia és társai

EZ mekkora ötlet! Lassan minden autóban van műholdas helymeghatározó rendszer (pl. GPS), kommunikációs eszköz (pl. GSM-alapú), az autók berendezései szabványos protokollokon kommunikálnak. Ha kellően sok autón mérnénk, használják-e az ablaktörlőt és milyen fokozatban, máris nagyságrendekkel nagyobb adatmennyiségünk lenne az amatőr meteorológiai állomások által szolgáltatottaknál és minden eddiginél pontosabban és szélesebb körben határozhatnánk meg, hol esik és milyen intenzitással.
Ahogy számos példa mutatja, a közösségi adatnyerésben a minőséget sok esetben igenis pótolhatja a mennyiség. Google traffic, szálláshelyek és éttermek értékelése; amatőr szenzorok/felhasználók, mégis megbízható eredmény. A közösség erejének pedig a nyílt forráskódú szoftverek és a Wikipediahoz hasonló közösségi adattárak szintén remek példái. Amint ezt egyre többen ismerik fel és a hasonló jellegű szellemi termékeknél már nem csak a dobozos/zárjegyes cuccot fogadják el megbízhatónak, az élet még több területén alapozhatunk a közösségi adatokra.