A népszerűsége először fura volt, egy emberfolyamban kezdtük és még a végén is mindig volt valaki a látóhatáron belül. 10 ellenőrzőpont, sok helyen víz, alma, egy állomáson pedig zsíros kenyér és szóda várt. Több helyen volt büfé, kétszer egy-egy sör erejéig éltem is vele :) Még Ezüsthegyi Kabócától olvastam, hogy ultramaratonon jó néha egy-egy sör, fájdalomcsillapító és emésztést segítő hatása is van. Szerintem meg simán csak jobb a sörivás utáni 10-20 perc :)
Az egész távon 3 komolyabb emelkedő van, az első jó bemelegítő, a másodikat észre sem venni, a harmadik már gyilkos, viszont szerencsére nagyon rövid. Ez utóbbit és egy doboz borsodit leküzdve 30-nál jött az eső, ami 40-re már elég erőssé vált, 44 körül már csúszkálós lett a talaj, szerencsére hamar kijutottunk az autópálya közelébe, az utolsó ellenőrzőpont, a Turul irányában.
Sokkal kevésbé megterhelő, mint egy maraton, viszont a bokát és lábfejet sokkal jobban is terheli. Amíg ezen nem tudok jelentősen javítani némi fogyás, túracipő használata (aszfaltra való futócipőben voltam) és az ízületek túrához szoktatásával (van ilyen?), addig várhat a Kinizsi100 :)
Előzetesen 10 órát tűztük ki célul, ezt a kezdeti lelkesedés és a jó tempó levitte 9-re, ami még jobb lett a romló idő és lábak ellenére.
Emberfolyamban:
