Az utolsó napra elég viseltes lett, de még olvashatók rajta a telefonszámaink. Nem volt necces tömeg sehol sem, ahol igen, ott vagy fogtuk a kezét (Sporting meccs előtt-után) vagy nem lehetett elveszni (Sintra).
Egy térképen jelöltük Vaszival, épp hol tartunk.
Nem kávézom, de Olaszországban kihagyhatatlan.
Nem csak kis kagylóhéjakat lehetett találni, ezt kb. 5 perc után találta az olasz parton.
A hajón is szimmetrikusan aludtak.
Az élet császára. Ő csinálta legtöbbször azt, amihez kedve volt.
Az ételekre igyekeztünk odafigyelni, mármint minél több helyi jellegzetességet megkóstolni, szerencsére ezekben az országokban elég rendes sör és bor kínálat is van.
Sokszor voltunk kénytelenek autópálya pihenőkben enni, ezek tetszettek a legkevésbé, de 3-4 alkalommal végülis egész jókat ettünk.
Jól bírta 11 éves kora és a ~240e km ellenére; 6798 km, 7.4-es fogyasztás (6.6-ot mutat, csak jót akar :) Közel ideális ilyen családi útra: hátul Bálint üléstámláját kicsit hátra döntöttük (majdnem minden úton aludt), van egy pár palackot elnyelő hűtött tároló, a csomagtérben kényelmesen elfértek a cuccok (mondjuk több szálláson moshattunk, így nem volt szükség kétheti váltásra), 750-800 km-enként kellett csak tankolni, hátul kis asztalok, egy rakat tárolórekesz stb.
Messze legszórakoztatóbb azonban a 7 éves Bálint fiunk volt:
- Hátul rászólt Emmára: Légyszi ne aludj nyitott szájjal, ijesztő!
- Fagyizónál: Emma, te kérj fagyit, neked van olasz színed és te tudsz olaszul!
- Néztük a mögöttünk jövő villamost a kanyargós hegyi úton Lisszabonban: Jön mögöttünk a villamos. Nem mintha élvezné a vezetést...
- Lisszabonban a várban mutattuk Bálintnak az állatokat; Nézd, Bálint, egy páva, meg egy macska! Erre ő: Ez csak egy átlagos macska!
- Emmának a hátsó ülésen: Ha még egyszer megszólalsz, kapsz még egyet a szádra!
- Ugyanott: Emma, fogd vissza magad!
- Hosszú úton Olaszország felé Franciaországból: Amióta felkeltem, ébren vagyok!
