2015. április 26., vasárnap

Karancs-Medves 50km, 2121m, 11 óra

Mátrabérc utáni levezetésként és még mindig a Kinizsire készülve elindultunk a Karancs-Medves TT-n. Én Gáborral és Quimby kutyával az 50 km-es (2121m szint), a lányok (a 11 éves Eszter lányom, Kriszti unokatesóm és barátnője, Judit) pedig a 35-ön, ami amúgy 37.4 km-t és 1576m szintemelkedést takar.
A somoskői vár tövében szálltunk meg egy panzióban, este még megnéztük a várat, a bazaltorgonát és bazaltmezőt a vár szlovák oldalán. Bőséges vacsora a határ túloldalán, fekvés időben.
Reggel 8 előtt értünk Salgótarjánba, regisztráltunk és együtt vágtunk neki a távnak. A lányoktól az első ellenőrzőpontnál elbúcsúztunk és mi kisebb kerülővel vettük be a Karancsot. Ezúttal kényelmesebbre vettük, a 729 méteres csúcson a kilátóba is felmentünk. Innen meredeken vissza Tarjánba, a Határ kocsmánál összefutunk Eszterékkel, üdítő, sör és együtt indulunk tovább, talán egy kilométert teszünk meg közösen, ők Eresztvény felé, mi Salgó vára felé folytatjuk (nem tévesztendő össze Salgóvárral). A várban volt idő szétnézni, enni, Eresztvény felé ereszkedve ismét találkozunk a lányokkal, Eszter megnyugtatóan jól bírja. Eresztvényen nyársas kenyér (sült szalonna zsírjával áztatott hagymás kenyér), hideg kóla és víz, itt el tudtam volna tölteni még több időt :) Innen viszonylag sík szakaszok, a somoskői várhoz azért még felkapaszkodunk, innen a Medves fennsíkon viszonylag monoton menetelés, az idő és kilátás innen is gyönyörű. Egy idő után vissza az erdőbe, újabb túrázókkal ismerkedünk, de kilátóhelyek hiányában lendítünk picit az átlagunkon. Ezen a túrán végre tényleg oda akartam figyelni a frissítésre, ennek 100 km-en lesz igazán jelentősége; a szendvicseket és gyümölcsöket már korábban elfogyasztottam, a 38 km-nél lévő ellenőrzőponton az utolsó csokit és magokat is magamba nyomtam, a túratársak nagyon ijesztgettek a Somlyóra és Pécskőre vezető kaptatókkal, így feltöltődve folytathattuk. Pár kilométerrel a cél előtt még volt erőnk kis kitérőt tenni és kimenni a Pécskőre, nem bántuk meg, zavartalan körpanoráma a jutalom, gyakorlatilag az egész útvonal belátható volt. 11 óra után érkeztünk vissza a Galcsik fogadóba, érem, palacsinta, sör, pihi.
Jól ment, klassz volt így, hogy nem sajnáltuk az időt a kilátókra, várakra, fotózásra, a TT jellege kimerült abban, hogy a megállások között rendesen nyomtuk. A szintemelkedés arányaiban közelít a Mátrabérchez, a terep viszont könnyebb, a Mátrában a meredek lejtők sokkal inkább megterhelőek. Gyönyörű tájakon túrázhattunk, korábban nem jártunk erre, mindenkit lenyűgözött a környezet, van látnivaló a Mátrától északra is!
Ami számomra a legnagyobb élmény szombatról, az Eszter lányom teljesítménye. Egy apróbb eltévedés miatt bő 38 km-t mentek 9:25 alatt kb. 2 óra állásidővel (5km/h feletti átlagot hoztak a pihenők nélkül). Semmi baja, még a végén is tudott szaladgálni, se fájdalmai, se vízhólyag csak fáradtság. Itthon dimbes-dombos terepen szokott hetente 2-3-szor futni, újabban 5-6 km-t, mellette heti kétszer röpi és általában gyalog jár iskolába, ennyi. Az edzettség tehát megvan, de egy 10 órás meneteléshez nem elég, ha rendben az ember pulzusa és bírják az izmai, itt fejben is ott kell lenni, ami nem semmi egy 11 éves kislánytól!

Somoskői vár, Eszter, háttérben Salgó vára
 Medves fennsík, Salgó vára, Karancs a somoskői várból
 Egymagasan
Eszter a bazaltömlésen
 Bazaltorgona
 
 Bazaltmező
 Kráterek fent is
 
 A túra a kálváriával kezdődik, Eszter vezeti a libasort
 
 2 hete a Mátrabércen még elég kopár volt minden, mostanra kitavaszodott
 
Eszter és Kriszta a Karancs EP-n
 
 Karancsszelfi
 11, illetve 16 km után találkozás a Határban
 Salgó vára EP
 
 Somoskői vár a Salgó várából
 
 Két szélén a várak, középen a Karancs a Medves fennsíkról
 
Azért picit emelkedik
 
 Túrakutya
 Mindig a sárga úton...
 38-nál zoknicsere...
 
 ...chilis futózoknira. A túrazokni jobb, de erre a 12 km-re megfelelt.
Kipróbáltam a botot, azt hiszem veszek túrabotokat.
 Pécskő
Körpanoráma
 Célban, palacsintázás után
 A csapat
 
 50 km után nem akart autóba ülni

2015. április 13., hétfő

Mátrabérc - képek

Kilátás hol a Mátra déli, hol az északi oldalára.
 A Kékes ellenőrzőpont előtt.
 Tea, (még) őszinte mosoly.
 Még a fura színű Túró Rudi is lement.
 Saját frissítőállomás, szervizkocsi.
 30 km után cipő és zoknicsere.
 Kilátás Galyáról. Nem mentem fel az új kilátóba, majd legközelebb.
 Egy maratonnyi táv után végre Mátrakeresztesen!
 A szervizkocsiban hűs víz, kóla és egy kolbászos szendvics várt.
 Lefelé kocogva a Muzsláról.
 A kép csalóka, sajnos nem voltam ennyire egyedül.
 Délután, csapat, nyugi.
Köszönet Krisztinek és Gábornak a képekért, meg persze a remek szervezésért!

2015. április 12., vasárnap

Mátrabérc, 55 km, 2700 m, 11 óra.

Mátrabérc. Híres és rangos teljesítménytúra, az útvonal végig a Mátrán, érintve a neves hegycsúcsokat. Négyen vágtunk neki, unokatesóm volt a háttércsapat, ami óriási segítségnek bizonyult; nem kellett feleslegesen cipelnem a pulóvert, túranadrágot, cserélhettem cipőt, friss italt kaptam és tök jó volt tudni, hogy az ellenőrzőponton vár valaki. A táv 55 km, de ami többet mond, az a több mint 2700 méteres szintemelkedés és ami nem derül ki a számokból, hogy ez igen meredek emelkedőkön és lejtőkön zajlik, egyszer az állóképességet, másszor az ízületeket téve próbára. Ezzel nagyjából tisztában vannak a túrán résztvevők is, egész más csapat indult reggel 6-kor Sirok-Kőkútpusztáról, mint a Gerecse50-en; itt nem voltak gyerekek, sem elhízottak, nem láttam senkit farmerben vagy túrabakancsban (szinte mindenki túrafutócipőben indult), annál több embernél volt túrabot és futóhátizsák.
Már a Kékesig kiderült, hogy az eddigi túráim közül ez vezet a legszebb útvonalon, a hajtás miatt csak egyszer volt türelmem elővenni a zsákból a telefont, legalább utána már nem a képernyőn keresztül néztem a tájat. A Kékesig tartó 20 km-es szakaszon csak egy frissítő pont volt vízzel, ezt nem használtam ki, még volt a zsákomban kóla. 17 km-nél kiderült, ez hiba volt, elég szomjasan értem fel a csúcsra ahol teával vártak, magamba nyomtam némi mogyorót, csokit és persze kólát. Innen Galyatetőre 10 km az út, egy veszélyes meredek sziklás lejtővel (ezt külön említik az útvonal leírásban) és egy combosabb emelkedővel. Előbbi sokkal jobban megviselt, lefelé ugrálgatni a térdnek és saroknak is megterhelő, felfelé mindig hamar belőttem a pulzusom és elég jó tempót mentem. Galyatetőn már fájt a sarkam, itt lecseréltem a futócipő-túrazokni kombót egy túrafutócipő-futózoknira. Innen életem egyik leghosszabb 12 km-e vezetett Mátrakeresztesre, nem is az Ágasvárra felkapaszkodás és az annál is meredekebb leereszkedés miatt, inkább fejben lett unalmas az egész, mármint unalmasan fájdalmas, köszönhetően a talpaimnak. Az itinert nem tanulmányoztam előtte, mindig elég sok ember ment előttem és utánam is, csak követtem őket, emiatt Mátrakeresztes előtt kis kerülőt is tettem, rossz úton mentem le a Csörgő-patakhoz. A távokkal sem voltam tisztában, csalódtam az ellenőrzőpontnál, hogy még csak 42 km-nél tartunk és bő 13 még hátravan, Ha futok, 12 km-t általában egy óra alatt lenyomok, most meg érzésre a fél délután ezt a távot gyalogoltam. A masszívabb túrafutócipőből elég volt ez a 12 km, visszavettem a közben megszáradt túrazoknit és a lábamra tökéletesen illeszkedő futócipőm. A Muzslára majd' 7 km az út felfelé, van benne pár combosabb emelkedő, ami viszont üdítő volt a szenvedős ereszkedésekhez képest, szinte élveztem, hogy felfelé kell legyőzni a távot és nem lefelé. A Muzslára vezető útról a kilátás is pazar, majdnem a teljes Mátrára vissza lehet tekinteni, megdöbbentő volt látni, mennyit is jöttünk. A muzslai, utolsó, ellenőrzőponton kérdeztem rá, mennyi van még hátra (még mindig lusta voltam az itinert böngészni), mondták, bő 7 km. Ekkor volt 4 óra, itthon kb. 35 perc alatt szoktam 7 km-t futni, gondoltam van esélyem bő egy óra alatt lenyomni terepen is, akkor 11 órán belülre kerülhetnék. Kifogtam magam elé egy lefelé futó túrázót és követtem, mint egy nyulat, így gyakorlatilag végig futottam Szurdokpüspökiig, már amennyire a meredek lejtők és a néha beszúrt emelkedők engedték. Nem úgy alakult az időm, ahogy gondoltam, így az utolsó két km-t erősebben meg kellett nyomnom, sikerült is az addigi összes nyulam megelőzni, végül 10:57 alatt teljesítettem a túrát. A végén már nem nagyon figyeltem a frissítésre, ez abból is látszik, hogy a befutónál kínált jaffa-szódánál érzésre még nem ittam jobbat.
Durva szintemelkedések, szűk szintidő (ezt nem lehet csak sétálva teljesíteni), mégis úgy érzem, engem nem ez tesz próbára, hanem a cipőben eltöltött idő és a sarkam valószínűleg könnyebb terepen is sajgott volna. Nem tudom, mi legyen a Kinizsi100 regisztrációmmal...

Vacsora előző este, plusz sör, reggel sós vajas kifli és kóla. Bevált.
 Gyűlnek a túrázók Sirok-Kőkútpusztánál.
 Alig volt fagypont felett 6 óra körül, 1-2 óra múlva azért mindenki nekivetkőzött.
 Mindig volt ember a láthatáron, az első szakaszokon a keskeny ösvényeken libasorban lehetett haladni; legalább nehéz volt elfutni az elejét.
 Az egyetlen alkalom amikor megálltunk fotózni, még csak kb. 10 km-t tettünk meg és tényleg nagyon klassz kilátás volt.
 Az a világos folt egy gyerekkori sérülés helye, nem tudtam, hogy nem marad meg rajta a kosz :)
Az igazolófüzet. Nem ártott volna néha beleolvasni.
 Az ott az egész Mátra és az ott a Mátrabérc útvonala.

2015. április 9., csütörtök

Geodesy what?

Idézet a legendás Oltay Károly professzor 1923-as kiadású Geodézia tankönyvének I. kötetéből (dőlt betűk így vannak az eredetiben, én csak vastagítva emeltem ki pár részt):

I. Fejezet.
A helymeghatározás és alapfogalmai.
1. §. A geodézia feladata és felosztása.

A geodézia a helymeghatározás tudománya. Tárgyalja a földi pontok abszolút, illetve relatív helymeghatározására szolgáló módszereket és ismerteti az e mérések végrehajtására szükséges műszereket és segédeszközöket.
Földi pontok alatt csak kivételesen értünk egyes, izoláltan fekvő pontokat; azok rendesen valami idomnak a térszínen kijelölt, úgynevezett alakjelző pontjai. A helymeghatározást abszolútnak mondjuk, ha az a pontot a föld tengelyeire vonatkozólag határozza meg, relatívnak, ha az a pontokat egymáshoz viszonyítva állapítja meg. A kisebb terjedelmű mérésekben a relatív meghatározást, a nagyobb terjedelműekben az abszolút meghatározást szokás alkalmazni.
A mérés terjedelme szerint beszélhetünk alsó geodéziáról és felső geodéziáról. Az előbbi a kisebb terjedelmű - lokális - mérésekkel, az utóbbi a nagyobb terjedelmű - országos - mérésekkel foglalkozik. Az alsó geodéziai mérésekben a relatív meghatározás teljesen elegendő, a felső geodéziai mérés azonban már abszolút meghatározásra törekszik.
A geodézia szó (magyarul földosztás) nem fejezi ki a tudomány lényegét, mert a földosztás csak egy alárendelt fejezete. Helyes neve geometria s régebben így is nevezték, de idővel a belőle fejlődött absztrakt geometria számára foglalták el ezt az elnevezést. Magyarul régebben gyakorlati földmértannak nevezték. A helyes magyar neve földméréstan.

2015. április 2., csütörtök

7er pech

A szériagyártás előtt az autókat álcázva tesztelik a forgalomban is, fejlesztőközpontok környékén és kedvelt teszt területeken lehet ilyeneket szpottolni. A 2016-os 7-es BMW-nek nem volt szerencséje, karambolozott, ráadásul pont egy rendőrautóval. Annyira azért nem sérültek meg az utasok, hogy a fotósok kiérkezése előtt ne tudták volna ponyvával betakarni a kocsit. Talán nem is az anyagi kár a legjelentősebb, ha ez tartós teszt volt, akkor most elég sok teszt kilométer veszhetett kárba...
2016 BMW 7 Series prototype police crash-1

2015. április 1., szerda

Buddy Rich, Jo Jones és Charlie Parker

Rájuk hivatkoznak többször is a Whiplash-ben, kik ők? Charlie Parker, a "Bird", legendás jazz szaxofonos, a filmben többször hivatkoznak a sztorira, hogy Jo Jones, szintén legendás jazz dobos, majdnem lefejezte egy hozzávágott cintányérral. Ami egyébként filmes túlzás, hiszen csak a lábához dobta, ilyenek ezek a legendák. No és Buddy Rich? A fickó ilyeneket tudott:
Bácsiként is jól nyomta:
Ahogy Jo Jones is hajdanán: