2016. április 18., hétfő

USA 2016 8.

Ma két fő programunk volt összesen bő 700 km autózás mellett: a Very Large Array rádióteleszkópok a sivatagban, majd délután a Chiricahua nemzeti park Arizonában.

Beadtam volna még 19 centet, ennek többszörösét spórolták volna a festéken :)
 Azok a pöttyök ott messze a Very Large Array (VLA) teleszkópjai. (Nem hoztam fényképezőgépet, az összes képet a telefonommal készítettem. Nem bántam meg.)
 Most közel vannak egymáshoz, a 3 ágon a 9-9 antennát a síneken olyan messzire ki lehet tolni, hogy  a legtávolabbi a középponttól 21 km-re van.
 A bejáratot tehenek őrzik.
 Miért pont itt? Alig van páratartalom (kevesebb zaj), közel sík (síneken tologatni az antennákat), hegyek határolják a 2200 méteren elterülő sivatagos medencét és távol van lakott településtől (kis rádiózaj).
 Mi voltunk az első és sokáig egyedüli látogatók aznap. Igazából a személyzet előtt érkeztünk, de nyitva volt az ajtó :)
 VLA szelfi :)
 A legközelebbihez lehet közel menni.
 Van hangja, egyrészt mozog, de valszeg inkább a hűtésé; a vevőfejeket a zajcsökkentés miatt kb. -240 fokra hűtik.
 Az egyedi vasúti szállítókocsi a kívánt állomáshoz viszi, felemeli magát, 90 fokkal elfordul és a helyére tolja az antennát.
 Az irányító épület (ebben dolgozik a VLA agya, a decollerator) teraszáról.
 Nem mi voltunk :)
 Üres állomás és sínjei.
 Összesen 28 antenna van (1980 óta teljes kiépítésben), hogy 27 akkor is működhessen, ha egyet szervizelnek.
 A szervizponthoz kocsival lehetett odamenni.
 Már egész máshogy állnak, mint pár perce. 
 Az odavezető úton is keresztezzük a síneket, ezek ugyebár 13 mérföldnyire vezetnek a központtól 3 irányban.
 A 8. napra elég volt a kóla-csokiból :)
 Szokásos kép, ez éppen országút.
 Konténerek 2 emelet magasan, 100+ kocsin.
 3 mozdony elöl, egy hátul.
 Arizonában több helyen figyelmeztetnek a homokviharra, itt éppen 4 különböző rikító táblán...
 ...de ezúttal a természettől csak ennyire tellett.
 A navi erre vitt. Tény, hogy rövidebb volt.
 Néhol meredek, de nem tudtuk kihasználni, hogy 4x4-es kocsit béreltünk.
 Újra burkolt út.
 Kosz. De a lényeg, hogy a VLA-tól bő 5 óra alatt, 560 km után időben érkeztünk a parkba. Hosszabb távon az USA-ban elérhető átlagsebességet Európában lehetetlen elérni. 
 Őzikék.
 Kanyon, égett fákkal. Az összes kanyonban, nemzeti parkban láttuk friss erdőtűz nyomait.
 Egyensúly.
 Pár százezer év és ez is egyensúlyozhat.
 Ebbe megyünk le.
 Vidáman.
 Mint amit odaraktak.
 Mászás itt is volt.
 Beakadt.
  Átfértem.
 Fa.
Tereplóxar.
 Alakul..
 Réka félúton felvette a feleség-üzemmódot, azaz konstans 20 méterrel lemaradva követett. 
 A hegyek mögötti síkságról nem látni, milyen kanyonok vannak beljebb.
 Kaktusz.
 Kanyonpano.
 Húsos kaktusz.
 Rejtvény: a) Harry Potter varázspálcája a Warner Bros stúdióból, b) összeégett fenyő törzse a Chiricahua parkban, c) fotosop.
 Helyből átugrotta a kerítést. 
 Izgalom a végére, üres a tank :) A navi szólt, hogy baj van, segíthet-e. Mondom, naná, megkereste a legközelebbi benzinkutat, ami 50 km-re volt. Odaértünk :) 
 Az izgalomra este egy-egy csésze vegetable beef soup után bacon+avocado cheeseburger...
 ...és egy slamburger (bacon&egg).
Eddigi útvonalunk (a kijelzés miatt némiképp egyszerűsítve):

2 megjegyzés: