"Képzeljük el, hogy városunkban fellép kamaszkorunk kedvenc zenekara. Eléggé borsos a jegy ára, húszezer forint, de úgy döntünk, egye fene, ennyit megér a régi ideálunk. Megvesszük a jegyet, berakjuk a belső zsebünkbe, majd a koncertarénában döbbenten látjuk, hogy a jegy nincs a zsebünkben. Sejtjük is, hol ránthattuk ki, de már nem tudunk oda visszamenni. Szerencsére a pénztárcánkban épp lapul egy húszezres, és a pénztárban még kapható néhány jegy. Megvesszük-e újra a belépőt?
A történet másik változata, hogy csak telefonon foglaljuk le a jegyet, és berakunk a belső zsebünkbe egy húszezrest. A koncertaréna pénztárában most azt látjuk, hogy a pénz nincs a zsebünkben. Szerencsére a pénztárcánkban lapul még egy húszezres. Megvesszük a belépőt?
Stanfordi és budapesti diákok egyaránt nagyon hasonlóan válaszoltak ezekre a kérdésekre: az első esetben a többségük nem venné meg újra, a másodikban megvenné. Holott gazdaságilag, avagy logikailag a két helyzet teljesen azonos: húszezer forint elvesztése után dönteni kell arról, hogy a mostani helyzetben is megvesszük-e a koncertjegyet. Mégis másként viselkedik az emberek többsége az egyik helyzetben, mint a másikban. Ez színtisztán racionális lénnyel nem fordulhatna elő, de hát nem vagyunk azok."
A teljes cikk Mérő Lászlótól ITT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése