Niko - első moziélmény

Eszter kb. 4 éves volt, amikor unokatesójával, Vikivel együtt elvittem őket moziba (a Nagyon vadon 1. részére). Kb. bő fél órát bírtak, utána elkezdtek unatkozni, végül eljöttünk. Bálint áprilisban lesz 3, tény, hogy sokkal többet mesézik, mint annak idején Eszter, gondoltuk, próbáljuk meg, menjünk ötösben moziba! Épp adnak egy szokásos Diseny/Pixar animácós filmnél is gyerekesebbet, a Niko-t.

Finn-dán-német-ír animációs film és csak 80 perc, eddig jól hangzik :) A bemutatója alapján van benne kis rénszarvas, még kisebb rénszarvas, kismókus és gonosz sasok. Már itthon mondtuk Bálintnak, hogy most moziba megyünk rénszarvasost nézni, gyorsan elő is túrt két plüss rénszarvast és így felszerelkezve indultuk neki. Az eleje különösen izgalmas volt neki, kapott saját kis popcorn-t, amiből épp csak csipegetett; inkább Eszter perecét dézsmálta.

 

A film is tetszett neki, hangosan kérdezősködött közben, hol a kis rénszarvas (hoakiévava??), kacagott ha épp pofára esett valamelyik állat, szóval jól elvolt. Aztán fel-felállt, átült Réka ölébe, végül kibírta, igaz a film 80 helyett csak kb. 65 percig tartott.

Nem tudom, milyen a válási statisztika a skandináv országokban, de a kis rénszarvas szülei elváltak, anya új krapekot hozott egy még kisebb rénkölyökkel, a film érzelmi vonala kb. arról szól, hogyan barátkozik össze az új kistesóval és hogyan fogadja el az igazihoz (aki amúgy a Mikulás hivatalos szánhúzóinak egyike, szóval tényleg nem kispályás) képest töketlen pótaput. Ez mondjuk szokatlan volt. Vagy animációs filmhez képest túl valósághoz közeli.