Nézem ezeket a képeket és rögtön beugrik, amikor Eszter először meglátta Emmát a kórházban (2005 szeptember). Erre az arcra örökre emlékezni fogok:
Persze utána is aranyos volt, ahogy felfedezte az új jövevényt és leesett neki, hogy akkor ez most már tényleg egy létező kisbaba:
Ma, 9 évvel később már persze nagylány, de a képesség az őszinte, nyílt rácsodálkozásra megmaradt benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése