Bálint, a horgász

Tegnap esti grillpartin Bálint fülébe jutott, hogy unokatesója, Déni, ma pecázni megy. Rögtön lecsapott a lehetőségre, így Emmával együtt ma elkísrtük öcséméket. A háziérti horgásztóhoz mentünk, innen indultunk tavaly a pilisi sátorozós túránkra. A tó déli sarkától, ahol parkolni is lehet, majd' 500 métert gyalogoltunk, amíg szabad, egyúttal árnyékos placcot találtunk, itt viszont nagyon hangulatos helyünk volt. Mindenki gyorsan elfoglalta magát; Bálint izgatottan várta, mikor pecázhat, Emma nem igazán értette, mit keres itt, Déni profin szerelte össze a botokat, öcsémmel mi a pokrócról okoskodtunk. Amikor végre a kis gyerekbot is készen állt és Déni megmutatta, hogyan kell kirántani ha mozog az úszó, Bálintnak is elkezdődött a program. Fogott 3 perc alatt vagy 5 kis halat, nagyon büszke volt rá, aztán elvettük a botot, hogy Déni is pecázhasson, ne csak a horogról akassza le a zsákmányt. Szendvics, pisi, kisebb izgulás a többi boton lévő kapásért, aztán még lógatott pár percet, újabb három hal, kb. elég is volt. Szívesen visszatérek a fiúkkal, egy sörrel a háttérből nézni ezt az ugrabugrát elég mókás lehet :)

 Az első hal... azaz a második, az elsőt Déni olyan gyorsan lekapta a horogról, hogy nem eszméltünk. De Bálint erre is roppant büszke :) 

 Déni volt a mester, a többiek csak figyelték.

 Elég nyugis hely.

 Pecások.

 Déni dolgozik, Bálint a szendviccsel a kezében ugrabugrál és magyaráz. Horgászok álma :)

 Déni fogott nagyobbat is.

 Kb. a fénykép elkészültéig volt a kezében a bot, Emmát nem nagyon rázta fel a pecázás.