Van kutyánk. Ugyanaz a romantikus sztori, mint amikor az út szélén találnak egy kutyát és nem bírják otthagyni, csak 21. századi kiadásban: vasárnap osztotta meg egy ismerős egy menhely posztját ezekkel a képekkel:
Kedd este már a garázsunkban aludt. Le a kalappal az
Etyeki Állatvédők Egyesülete lelkes, önfeláldozó munkája előtt, példás hozzáállással mentik meg a hányatott sorsú kutyákat. Jázmin jó helyre került, Boni névvel hatodik családtagként illeszkedik be, nemsokára a garázsból kiköltözhet éjszakára is, úton van a kutyaház. Boni chippes, kapott már 3 oltást, ma megyünk az állatorvoshoz megbeszélni a továbbiakat.
Reggel a lányok első dolga játék Bonival. Ilyenkorra már picit nyugodtabb, amikor 6 körül felébred és lemegyünk hozzá, majd kiugrik a bőréből.
Kincsek mindenütt, ma reggel egy rég elveszett labdát talált a sövény tövében.
A fogak hegyesek, a labda pedig gumi.
Kedvenc helyén a kedvenc rágós játékával.
Hárman, lányok.
Piszok nehéz ám úgy lefotózni, hogy két lépésnyire legyen az embertől :)
Nem sikerült tökéletesen kutyabiztosra kipakolni a garázst.
Eszter 12 éves, én is ennyi voltam, amikor kutyám lett (Léda, egy német juhász) majd pár évre rá még egy (Brúnó, egy roti). Jó látni, a gyerekek milyen szeretettel és érdeklődéssel játszanak vele, sétáltatják, sokat adhatnak még egymásnak. Nem tudjuk, mekkora lesz, valószínűleg egy tacskónál picit magasabb, de kis termetű kutya marad. Találtam régebbi képeket is a menhely oldalán, látni, hogy 1 hónap alatt is sokat változott.
de cukorbogyó pofája van :)
VálaszTörlésA gyerekek minket non-stop nyúznak egy kutyáért, de még én nem érzem magam késznek erre a feladatra. Le a kalappal a döntésetek előtt! (menhelyes kuty és a 6. család tag )