Macskabölcső

Az új módszerem, miszerint tudatosan gyökeresen eltérő stílusú könyveket olvasok egymás után, azaz egy kalandregény után valami komolyabb, földhözragadtabb után valami elvontabb, külföldi utána hazai, szóval a módszer a fene se tudja, hogy jó-e vagy sem:
Ezúttal Vonnegut Macskabölcső című regénye volt az elvontabb, már el is kezdtem egy második világháborús kalandregényt. Nem volt termékeny író, összesen 14 regénye jelent meg és az 1963-ban kiadott Macskabölcsővel lett elismert, mely művét amúgy ő maga is a legjobbjának tartott Az ötös számú vágóhíd-dal egyetemben.
A regény baromi jól indít az első előtti oldalon:

Ebben a könyvben egy szó sem igaz.
"Irányítsa életedet a foma,*  mert általa leszel bátor és
szelíd és egészséges és boldog."
BOKONON KÖNYVE 1:5

*Ártalmatlan hazugság
 
Ami nekem szokatlan (de nem rossz!) volt, hogy a rövid regényben a cselekmények egyre elvontabbak és utópisztikusabbak. Ahogy egyre inkább megismerjük a bokononizmust úgy távolodunk el egyre jobban a valóságtól. Ami persze már a regény elején sem hétköznapok történéseiről szól, de ez az ív és az, hogy igazán egy szereplőt sem ismerhetünk meg mélyebben, arra vezet, hogy a végén nemhogy azonosulni nem akarunk senkivel, de nagyon drukkolni sem senkinek. Ami pedig az ilyen típusú regényeknél számomra a legszórakoztatóbb szokott lenni... Na, nem mondom, hogy unatkoztam, egyenletesen pörög a sztori és pont annyira elvont, hogy várjuk, mi sül ki ebből.
Az is érdekes volt, hogy (sok, valósághűségre törekvő regényhez hasonlóan) valós személyeket is szerepeltet az író, pl. idéznek Edgar Leee Masters A Spoon River-i holtak-jából, egy légiparádé célpontjaiként használt bábuknál pedig szintén valós személyek szerepelnek mintaként, aminek a mű 1978-as magyar kiadása is ad némi pikantériát:

"H. Lowe Crosby átnyújtotta feleségének a távcsövet. - Az innenső Sztálin Jóska, jobbra tőle mindjárt a derék Fidel Castro.
- És ott az öreg Hitler - kuncogott boldogan Hazel. - Meg az öreg Mussolini, meg valami vén japcsi.
- No meg a jó öreg Karl Marx.
- Ott pedig az öreg Willi császár, páncélsisakban - turbékolt Hazel. - Rá igazán nem számítottam!
- Ott meg az öreg Mao. Látod az öreg Maot?
- Vajon mit szólna? - kérdezte Hazel. - Ő lenne csak meglepve! Milyen cuki ötlet!"