200 km futás egy hónapban

Júniusban vége szakadt a tavaszi foci szezonnak, ismét a futásra koncentráltam, júniusban még csak 62 km-t, júliusban már 95-öt, míg augusztusban rekordot döntöttem 200 km-el. Igen, pont ennyivel, ma az utolsó pár métert már inkább sétáltam, a 200 jobban néz ki, mint a 201 (amikor Wilt Chamberlain beállította az egy mérkőzésen 100 kosaras rekordját, utána szinte már csak állt a pályán, a 100 neki is jobban tetszett, mint a 102). 22-én lecseréltem az eddigi futócipőmet (melyet 2 éve vettem és bőven kiszolgált, kb. 1500 km-t futottam benne), mi másra, mint egy új Structure Triax-ra (pontosabban Structure+ 16 Nike Zoom), ez támasztja meg legjobban a lábam (a LunarGlide és LunarEclipse is belső támaszos, de közel sem olyan masszívak, mint a Structure). Amúgy havi 200 km-el a futás már nem is olyan olcsó sport, egy ilyen 30-35e forintos cipő az én súlyommal max. 4-5 hónapot bír ki, utána már rohamosan veszít rugalmasságából.

 

Caplatós hétköznapokon egy LunarGlide-ot hordok, ez is megérett már a cserére, de nem találtam megfelelő kinézetűt (Pegasusból van, ami tetszik, de azt kb. fél év alatt félrekoptatnám).
Szóval a futás. Haruki középkorú kocamaratonosként havi 250-300-at futott, ez azért elég soknak tűnik, még a maratoni felkészülés ökölszabálya is csak heti egy maratonnyi távot mond a verseny előtti hetekben. A 200-hoz majdnem minden nap futnom kellett, csak hét napot hagytam ki, viszont egyszer egy nap kétszer is futottam. Általában a 8 km-es körömre mentem, de néha volt 1-1 hosszabb is.

 

Korábban igyekeztem legalább két futós nap után egy pihenőnapot tartani, érdekes tapasztalat tehát, hogy ment a fokozottabb terhelés és nem fájnak az ízületeim (persze lehet, hogy 50 éves koromban majd bottal járok). De hogy csinálja Haruki? A 250-300 elég durván hangzik, persze ő nem 110 kiló. Ha már testsúly: másfél éve 120 felett voltam (mért alattam 123-at is a mérleg), kb. egy év alatt leadtam kb. 15 kilót, amit tartottam is, az augusztusnak is 108 kilóval indultam neki. Futás majdnem minden nap, közben egy Balatoni egész napos bringázás és mi történt? Híztam 2 kilót, pff... Augusztus 1-től Réka dolgozik, azóta itthon vagyok a gyerekekkel, úgy látszik, hiába a koncentrált sport, összességében mégsem mozgok annyival többet, mint amennyivel többet vagyok a konyhában.

világtérkép - népesség

Hogyan nézne ki a Föld, ha az országok mérete a népességet tükrözné?

 

Találtam egy pixeles verziót, ez még szemléletesebb:

Sőt, lehet fokozni:

Oké, Kína és India óriási, de hová tűnt Oroszország és Ausztrália? És mekkora Indonézia? Dél-Amerika, Európa de talán még Afrika is meglepően "arányos", de Ázsiában helyszűke van. Persze az ilyenekben mindenki megtalálja a számára érdekeset, pl. hogy Nagy-Britannia még mindig nagy kutya.

NASA launchpad for sale!

A NASA eladja az űrsikló mobil kilövő állásait.

Még az Apollo-programhoz építették ezeket az MLP-ket, majd módosították úgy, hogy kiszolgálják az űrsiklókat is. Most olyan milliárdosok versenghetnek értük (3 darabot árulnak), mint az amazonos Jeff Bezos és a paypalos (bár én a Tesla kapcsán ismerem, a témához pedig a SpaceX illene jobban) Elon Musk. Igyekezniük kell, augusztus 31-ig lehet (írásban) kérdéseket feltenni a NASA-nak a részletekért.
Az ár csak egy dolog, a 4000 tonnás gépet valahogy szét kell szerelni és elszállítani, hiába tud 1 mérföld/órával száguldani, ez a méret még az amerikai autópályáknak is sok lenne. Van rajtuk 2-2 WC és piszoár is, az ezt kihasználó hasznosításuk az egyik lehetséges nem hagyományos megoldás :)

Malé - SimCity

Találó hasonlat a Gizmodoról: ez nem egy SimCity képernyőkép, ez Malé, a Maldív-szigetek fővárosa.

Malé a világ 5. legnépesebb szigete (kb. 2 négyzetkilométeren laknak százezren), de igazából csak Hong Kong egyik szigete, az Ap Lei Chau "rendes" méretű sziget a listán előtte lévőkből, a többi csak zsebkendőnyi földdarab.

ferde tornyok

Nem csak a híres pisai dől, a Wikipedián is van egy gyűjtés (benne a szécsényi tűztoronnyal), de a látványosabbakról álljon itt egy kép:

Balaton, bringa, gyerekek

Tavaly Eszter 9. szülinapja előtt tekertük le a balatoni kis kört, Akarattyán hagytuk a kocsit, északi parton kezdtük, Tihanynál komppal a déli partra és vissza Akarattyára. Nagy élmény volt, még azon a nyáron megkerültük a nagyobbik felét is. Az volt a terv, hogy idén két nap alatt körbetekerjük az egész tavat vagy pedig Emmával együtt három nap alatt. Most, hogy csak a hétvégékkel gazdálkodhatunk, ebből nem tudom mi lesz, ma mindenesetre amolyan próbaképp elmentünk Emmával és Eszterrel ugyanarra a kis körre.
Két bringa a tetőn, harmadik a csomagtartóban és hajrá! Valamivel fél 8 után indultunk, de csak 9 után értünk Akarattyára, két nagyobb araszolásba is belefutottunk az M7-esen.

 

 Fél 10 előtt sikerült elindulnunk, szép idő volt, napsütés, szélcsend.

 A világosi emelkedőn kívül csak Akarattya és Almádi között van dimbes-dombos szakasz, ezt letudva Almádiban álltunk meg először kb. 15 km után. Barack, alma, szilva.

Eszter haladt elöl és ~20 km/h körül tartotta a tempót.

 Kertmozi Csopak előtt.

 Már régen kiszúrtam Balatonfüred határában a "Guruljon..."-t, olvastam róla pozitív kritikát, ezért most itt álltunk meg ebédre. A fedett asztalok, körülöttük párnák, kilátás a Balatonra, így közel a féltávhoz nagyon jól esett itt elnyújtózni.

 

 A házi limonádé mellé előételként medvehagymás tejfölös túrót ettünk pirítóssal...

 ...míg a főétel a tepsis házi pizza volt.

 Az eddigi túrákon általában 15-20 perc volt egy büfés ebéd, itt majd' egy órát töltöttünk.

 Füreden a Borhetek rendezvény miatt csak a Tagore sétány elején lehetett a bringaúton tekerni.

 Füreden a kedvenc fagyizónkat se hagyhattuk ki.

 Tihanyban rövid pancsolás.

 Túl a félúton.

 

 

 Világosig viszonylag eseménytelen volt az út, Siófokon nagy forgalom (itt még egy-egy hot-dog lecsúszott), a világosi emelkedőt is megmászták a lányok, tolni egyszer sem kellett a bringákat. A kilátás itt a cél előtt 6-7 km-el a jutalom.

 

Végül egy kis siófoki plusz körrel ~79 km-t tettünk meg, ~5 óra nettó tekerés, ~16 km/h átlagsebesség. Emma még nincs 8 éves, ha ilyen ütemben folytatom a kísérletezést, Bálint 6 éves korában fogja először megkerülni a tavat:)

Mini City

Ma voltunk a gyerekekkel a Mini City-ben, ahol 1-12 éves korú gyerekek próbálhatnak ki különböző szakmákat, foglalkozásokat. Tényleg igaz az 1-12, Bálint és Eszter is nagyon élvezték. Emma nem meglepő módon legtöbbször a mini mozit akarta kipróbálni, de 2-3 állomás kivételével ő is végigpróbált mindent. 3 órát simán el lehet tölteni a teraszon lévő vizes játékokon kívül, a büfé is elég egy minimál ebédre (hot-dog és perec), a kánikulára tekintettel a Westend mélygarázsában parkoltam.