Ahogy a gyerekeim nőnek (nagylányom lassan iskolaválasztás előtt áll, illetve még mindig nem tudom, mi lenne jó neki majd a 6. osztály elvégzése után), egyre jobban foglalkoztatnak az általános oktatási rendszerrel kapcsolatos kérdések. Nem, nem a finanszírozás meg a napközis rendszer meg a tornaórák száma, arról is hosszasan lehetne vitázni, hanem, hogy mire jó ez az egész? Nem csak nálunk; Németországban, az USA-ban, Japánban, akárhol. Korábban is írtam erről, most ismét egy TED videóba futottam bele, aki kicsit is érdeklődik a téma iránt, javaslom, szánjon rá 20 percet (Magyar felirattal ITT megnézhető!):
Az előadást Sir Ken Robinson tartja, nagy ember. Általában persze szeretünk olyan forrásokra hivatkozni, ami egybevág a saját véleményünkkel csak nem tudjuk úgy megfogalmazni, mint egy szakember (aki jelen esetben remek előadó is). Hogy a gyerekeink már az iskolában versenyeznek, hogy a szülők azt nézik, olyat tanuljon a gyerek, amiből megélhet, ha jó matekból és magyarból, nem lehet gond stb. De mégis miből lehet megélni 5-10-15 év múlva? Ahhoz majd jól kell tudni a lineáris algebrát vagy fejből idézni Madáchot? Döbbenet a társadalmi nyomás a kisgyerekek körében is, több helyről hallom, már a 9-10 évesek között olyan versenyszellem alakul ki, ami már egészségtelen (irigységet, frusztráltságot szül), ez később, amikor már egyre több szinten kell megmérettetni, gondolom csak rosszabb lesz.
A művészetek, sportok kezelése is érdekes. Ha énekből, rajzból vagy tesiből van rossz jegye a gyereknek, akkor az nem is akkora baj. Az a gond, hogy ezt talán az ének, rajz vagy tornatanár is így gondolja. Odáig már eljutottunk, hogy a szülők ezt részben felismerik és ezerrel különórákra járatják a gyerekeket, de ez ritkán sikeres, amíg nem a reguláris oktatás része. Egyrészt elveszi a gyerek maradék szabadidejét (amiben nem csak tévézni lehet), másrészt tapasztalatom szerint ritkán ível át éveken, ritkán ad elmélyülésre alkalmat, pár évig úszik a gyerek, utána elköltöztünk, messze volt az uszi, a szolfézst csak 10 évesen unta meg, meg problémás is volt, mert csak este 6-tól voltak órák, a röpiről kiderült, hogy veszélyes, a szomszéd szilánkosra törte a bokáját, most épp fazekaskodik.
Nem tudom, hogy lehet okosnak lenni, mégiscsak a suliban van egész nap, ott kell megfelelni. Talán nem az a megoldás, hogy a sulin kívül minden olyasmire tanítani, amiről lemarad. Talán csak nyitottá kell tenni, fel kell ébreszteni, hogy a suli nem egy szigorú kordon az egyetemi felvételiig és utána - Sir Robinson szavaival - az egyre inflálódó értékű diplomáig. Talán nem csak a Jacob Barnett kaliberű gyerekek ismerik ezt fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése