Ilyen van a suliban minden évben vagy talán minden félévben. Egész hétre előre be lehet jelentkezni az órákra, megnézni, hogy teljesítenek csemetéink. Csütörtök délben mentünk, matek, magyar és tesi órákat néztünk meg Emma és Eszter osztályaiban, így 5 tanítónéni óráit tudtuk összehasonlítani. Eszterék osztályában 4-6 gyerek ül 3 egymáshoz tolt asztalnál, Emmáéknál hagyományosan van berendezve a terem, 2-es padok vannak egymás mögött. Érdekes, hogy milyen különbségek vannak az órák hangulataiban. A szigorú tanító néninél szinte pisszenés nincs, a tempó is pattogós, a lazább órákon a gyerekek többet mocorognak, egy kis zsivaj is belefér. Ha már zsivaj, Eszterék pont a j-ly helyesírást gyakorolták. Szókincs fejlesztésnek sem utolsó, a hömpölyög definíciója még ment, a bolyong szóval már több gondjuk volt. Ja, mert hogy az igéket is tanulják és el kell tudni dönteni, hogy a "Mit csinál?" vagy "Mi történik?" kérdésre ad-e választ az adott szó.
Visszatérve a szigorra, elgondolkodtató, mi a jó a gyerekeknek. Az biztos nem, hogyha sokan lemaradnak, netán még stresszeli is őket a teljesítési kényszer. Viszont amíg nem ilyen az összes tanító néni összes órája, addig talán nem baj, hogy van ilyen is, szokják a változó körülményeket. Meglátjuk. A sok házi kevésbé tetszik, este alig vagyunk 3-4 órát együtt, ebből már ha csak fél óra megy el házi írásra, szerintem az is sok. Túl kicsik még ahhoz, hogy jól beosszák idejüket a napköziben (ez nekem se megy mindig :) és mindent meg tudjanak ott csinálni. Van amikor annyi (és olyan) házi van, hogy nem is lehet, pláne, ha pl. úszni mennek.
Amúgy nem tudom, mennyire más egy ilyen nyílt napi óra, mégiscsak ott ül hátul 6-8 szülő, a tanítónénik se tudnak ettől elvonatkoztatni. A szülőknek jó program, az tuti :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése