bringaszezon

A futószezon beindulása után a szép idő miatt leemeltem a porosodó bringámat a fali tartóról és kedden, szerdán már tekertem a munkába. Hétfőn, amikor felfújtam a gumikat, kiderült, hogy az első fütyülve ereszt (ezt ősszel, amikor leraktam miért nem csinálta?), így belső ragasztással kezdtem az idényt. Másnap reggel a lányok is bringára pattantak, így mentünk suliba. Kb. fél km-el a suli előtt ismét defektes lett az elsőm, így egy laza kocogással kezdtem a napot (mégsem késhetnek el a suliból, mert nekem defektem van). Az iskola bringatárolója előtti felázott, saras talajon cseréltem a gumit, utána még időre is be kellett érnem, nem a legideálisabban indult tehát az első bringás nap. A befejezése se volt különb, amikor délután indultunk volna haza a suliból, észrevettük, hogy ezúttal Emma első gumija adta meg magát. Annak már nem álltam neki az utcán, nem is tudtam volna cserélni, csak ragasztani (abból a kis méretből nincs is tartalék), szerencsére Réka a közelben autókázott Bálinttal, hazavitték Emmát és a cangát. Csütörtökön ragasztottam meg (egy apró szög volt benne), egyúttal cseréltem az én lassan eresztő (a lavórban alig találtuk meg, hol szivárog) hátsó belsőmet is. Remélem az atmoszferikus balszerencse egy ideig most békén hagy, bár rutinos vagyok (van vagy 5-6 tartalék belsőm tele foltokkal), munkába menet nem kellemes ezzel bajlódni.