futás a Mecsekben

Tegnap gyönyörű idő volt, 10 fok, napsütés. Négyen mentünk futni a Mecsekbe, a Mandulástól futottunk el a Remeterétre és vissza (9 km). Útközben láttam a János-kilátót a Tubesen, elhatároztam, hogy másnap elmegyünk oda a lányokkal. A programunk sűrűbb lett, mint terveztük, végül délután 3 körül csak én mentem vissza futni. Ugyanott, a Mandulásnál lévő parkolóban hagytam a kocsit és ugyanazon az ösvényen indultam el, de pár száz méter után áttértem az út túloldalára és célba vettem a 611 méter magas Tubest. A ködös, sötét idő ellenére sem volt nehéz követni az utat (piros háromszög), frissek a felfestések:

A Lapisig könnyű a terep, onnan meredek cikk-cakkban fut az ösvény a Tubesig, ahol a kilátót a csúcs város felőli oldalára építették, így nem zavarják a katonai objektumok minden irányban a kilátást.

A kilátóba is felszaladtam, de csak az utolsó harmadáig, a szél majdnem átlökött a korláton, jobb a békesség... Még mindig csak fél 4 felé járt, egész jól lehetett látni, így a sárgán elindultam a Misinára (TV-torony). Mivel a Misina csak 535 méter, ide kellemes lejtőn lehet átfutni, enyhe emelkedővel a végén. A csúcson olyan köd volt, hogy a torony teteje sem látszott.

A Misináról a cikk-cakk vonalban az állatkert felé haladó ösvény is elég meredek, ráadásul azt se tudtam, jó felé futok-e, csak követtem a sárga háromszöget (az biztos indul valahonnan :), de a végén a majomricsaj jelezte, jó helyen járok. Bő 7 km-es kör volt, jó időben érdemes a gyerekekkel is megtenni.

A decemberi futóprogramom egész jól alakul a 8 napos futásszünet ellenére is, eddig 82 km-nél tartok és még legalább kétszer szeretnék futni az idén.

Az evezés és a foci azért hiányzik a szünetben, találtam is egy egész jó kihívást, szeretnék lenyomni 100 fekvőtámaszt egyben, már el is kezdtem az edzést: http://100fekvotamasz.hu/

Karácsony

Az időjárás nem nagyon befolyásolja a hangulatom, tény, hogy egy tavasszal jó, ha süt a nap, karácsonykor meg fehér a táj. Bár riogattak, hogy idén nem lesz fehér karácsony, nem olvadt még el a hó:

A hó nálunk egyenlő a sporttal, akár hólapátolásról, akár szánkózásról van szó. Idén még egy klassz havas futást is beiktattunk Karesszel és Borival (nekik köszönhetem, hogy megszerettem a futást), tegnap az akkor még puha hóban elfutottunk az Oroszlán szikláig és vissza (7.6 km).

Este még kimentünk a gyerekekkel szánkózni, Bálintot csak röviden húzhattam, utána vagy cipelnem kellett vagy hógolyókkal játszott, amíg a lányok a meredek utcákon csúszkáltak.

Autók szinte egyáltalán nem jártak, ez a csönd maradt ma reggelre is, némi rallyzással öcsémmel elintéztük reggel a bevásárlást mindenkinek, aztán Eszterrel ismét szánkóra pattantunk, van két utcára tőlünk egy kis erdő, hiába koptatták már ki tegnap a pályát, még mindig jeges volt, jól csúszott. 

 

Elég helyet csináltunk a halászlénak, ma már nem tervezünk túl sok mozgást, igaz, egyelőre úgy néz ki, Anyukámékhoz is szánkóval megyünk át (oda jön a Jézuska).

Jönnek a csontfogak. De honnan?

Emmának sorra potyognak ki a fogai és sokszor már látni mögöttük a csontfogakat. De hol voltak eddig? Rábukkantam pár érdekes képre; nem gondoltam volna, hogy így és ekkora helyet foglalva helyezkednek el a gyerek koponyájában. A szemfogak tényleg szinte a szemgödörtől indulnak végső helyükre.

 

speed climbing

A suliban falmászáson néha versenyt rendeznek, a legjobbak csokit kapnak. Ezúttal nem a megmászott falak száma, hanem adott pályákon a sebesség alapján rangsoroltak. Eszter 32 másodperces mászással megnyerte a "nagylány kategóriát" (negyedikesek és idősebbek), büszkén mutatta nyereményét.

Nagycsoportos kora óta mászik, de tényleg csak saját szórakozására, nem hajtja mindig az újabb falakat vagy épp időeredményeket. Szerintem egy hasonló korú kislány fél év alatt már meg tudná mászni ugyanazokat a pályákat, mint Eszter 5 év mászás után; persze azért a rutin meglátszik rajta. De talán pont ezért szereti ennyi év után is és még mindig lelkesen jár órára (hetente egyszer), nincsenek elvárások, se szigorú edzések. A gyorsmászásnak persze megvan a saját versenyága, eszméletlen, hogy képesek a profik felrohanni a falakon:

Budapest - amerikai szemmel

Két itt élő amerikai által írt blogot is ajánlok, melyek segítenek megérteni, milyen lehet egy amerikainak a magyar nyelv tanulása, miben nagyszerű és miben inkább furcsa a magyar konyha, hogyan is látják a híres vendégszeretetünk vagy éppen a sokat szidott tömegközlekedésünk:
http://anamericaninbudapest.com/
http://adriknows.com/

átlátszó templom

Két huszonéves belga építész áttetsző templomot épített. Illetve van olyan perspektíva, ahonnan áttetsző és van, ahonnan tömör templom képét mutatja.

 

Az építészek oldalán még több információ található, a youtube-on pedig másfél percbe tömörítve megnézhetjük, hogyan legózták össze a helyszínen:

védőruha

Réka nemrég küldte át a telefonjáról ezt a fotót Bálint első festéséről. Az ecsetkezelési technikán kívül a védőruhát érdemes megfigyelni.

Ön vagy Maga?

Egy rádióinterjú keltette fel az érdeklődésem és a nyest.hu-n találtam is egy remek összefoglalót az önözés kialakulásáról. Nem csak a magázás és tegezés van ugyanis jelen a magyarban; a magázást is lehet finomítani, ez az önözés. A 15-16-ik századik csak tegezés volt, a földesurat is tegezte a paraszt, egyéb hozzáfűzött szavakkal fejezték ki a tiszteletet. A 16-ik században jött a magázás (a maga kegyelmed-ből), először csak a magasabb rangúak használták alacsonyabb rangúak megszólításakor. Az önözést, mint a magázás udvariasabb formáját már Széchenyinek tulajdonítják, azaz a 19-ik századtól használjuk.
De mikor használjuk melyiket? Nekem valahogy a magázásra nem áll rá a szám, inkább önözök, de ha lehet, még azt sem; van egyéb módja is a megszólításnak, nem feltétlenül (illetve nem mindig) kell névmásokkal hangsúlyozni, hogy kire vonatkozik a mondandónk, ez általában ragozással is megoldható.

300 000 km

1999 januárjában, lassan 14 éve vette anyukám újonnan magának az S40-es Volvot, ami akkoriban egész pofás darab volt a kategóriájában. 4 év alatt beletett 160 000 km-t, azóta öcsém használta, az utóbbi egy évben pedig én használom közösen apámmal, amikor épp nem bringázom. Sokszor voltam vele külföldön (pl. Róma, Berlin), öcsém számtalanszor Erdélyben, mindig jól szolgált. Tegnap fordult át a mutató:

Azaz 7.5-szer kerülte meg a Földet, ahogy szokták mondani. Reálisabb hasonlat, hogy 207-szer ment el Párizsba. Vagy 1300-szor Debrecenbe. De átlagosan még ilyen jó dolga sem volt szegénynek, lehet, hogy a "mintha 12 500-szor mentem volna munkába és onnan haza" hasonlat a legpontosabb. Ha 250 napot dolgozom egy évben (khmm), akkor ez 50 évnyi munkába járás. Oké, akkor kimondhatjuk, hogy kiszolgált.
Ami még érdekes, az az öregedése. Az első 180 000 km alatt régi Corollákat megszégyenítő megbízhatóságot produkált, talán egy izzó égett ki benne és az önindítómotorját kellett felújítani (kb. 25e Ft volt márkaszervizben), amúgy az is működött még, csak fura hangja volt. Utána öcsémnél még 100 000 km-n át egész jól elvolt, még mindig nem kellett fődarabhoz nyúlni, de ezt-azt már javítgatni kellett, ott nem hagyott soha, senkit. Mint aki egész életében egészségesen él, idősebb korára kis pocakot ereszt, de azért még eljár focizni, max. már csak heti kétszer és évente átlagosan egyszer bekap valamilyen vírust. 260 000 után aztán már nagyobb javítások voltak, először csak szelepszárszimmeringek cseréje, végül gyűrűzés. Mint amikor rákot diagnosztizálnak az embernél, de gyógyítható, pontosabban tartósan kezelhető, olimpiát már nem fog nyerni, de boldog életet élhet. Az olajat azóta is igencsak szereti (makacs ez a daganat), de már nyugdíjban van, talán évi 5-6000 km-t fut. Kívül már kopottas, a bőr is repedezett, néha úgy kell kézzel visszaigazítani a kédergumikat, igaz, sok törődést sem kap szegény. Ennek ellenére a tempomaton kívül minden működik benne, nyáron hűt a klíma, télen fűt az ülésfűtés. Mint a nagypapa, aki besegít a családnak, hazahozza az unokát az oviból, de bringatúrára már nem megy a kicsikkel. Egyelőre nem válunk meg tőle, ennek rém egyszerű okai vannak azon kívül is, hogy szükség van rá és tök kényelmes benne utazni: éves biztosítása egy tank benzin, a kocsiért pedig annyit adnának mint két USA repjegyért. Ami máshogy számolva újabb 2 x 14 000 km :)

anamorfózis

Anamorfózis. Ebből is talán a legszórakoztatóbb átverni az agyat 3D hatású képekkel:

Ada, Babbage és a Microsoft

Ma 197 éve, 1815. december 10-én született Ada Lovelace. Ada matematikusként a mechanikus számítógép feltalálójának, Charles Babbage-nek fordított le előadásokat franciáról angolra, melyet jegyzetekkel látott el. Az egyik jegyzetében algoritmust ad meg a Bernoulli-számok kiszámítására, mely így az első számítógépes programnak minősül.
Hogy mi köze Ada-nak a Microsofthoz? A Microsoft termékek eredetiségét igazoló hologramos matricán az ő arca látható... olvasható sok forrásban, képet mégsem találni, miért? Tipikus városi legendának tűnik, hiszen bár nem nagy kaland ellenőrizni, érdekessége miatt gyorsan terjed. Volt aki rászánta az időt és kiderítette, hogy nem a matricákon, hanem a Windows 95 és NT licenc füzetének vízjelében szerepel Ada feje. Az utánajárást az első kommentelő köszönte meg legfrappánsabban: "Thanx Mike! It’s good to see your boss keeps you busy. "

első szánkózás

Ha megkérdezik miért szeretek itt lakni, a környék egyik legnagyobb pozitívuma a Hármashatárhegyi reptér közelsége; futás, bringázás, túrázás, korábban a kutyákat is itt sétáltattam. Amióta a gyerekek megvannak, ide járunk szánkózni is (az én gyerekkoromban még a környékbeli meredek utcákon szánkóztunk, ezt ma már az autók miatt nem engedném). Végre leesett az idei első, szánkózásra alkalmas hó, előszedtük a padlásról a szánkót és megnyitottuk az idényt. Bálint is élvezte, mondjuk az nem nagyon tetszett neki, amikor felborultak és arccal a hóba esett, de a sebességet ő is szereti.

 

 

A hó még ma is alkalmas volt egy kis csúszkálásra, ismét kimentünk. Sífutók mindig is voltak, meglepő volt viszont a kite-osok aránya, össze-vissza keresztezték a repteret és különféle kunsztokkal szórakoztattak. A lányok is egyre ügyesebbek, a távolabbi, meredekebb pályát is kipróbálták.

 

 

 

 

 

 

ISS tour

Megnéztem Sunita Williams 25 perces videóját, amiben körbevezet minket a Nemzetközi Űrállomáson:

Mindig hallani valami újat is, pl. a szobabicikli nincs mereven az űrállomás falához rögzítve, hogy a tekerő űrhajósok ne okozzanak az óriási napelemek számára káros rezgéseket; az űrsétákhoz használt szkafander sisakjának beépített, lehajtható napvédő rostélya van; a wc az űrben is büdös; a kis- és nagydolgot két eszköz összehangolt használatával lehet együtt végezni; az orosz wc papír érdesebb; kis gyakorlattal a kontinenseket a rájuk jellemző felhőkkel is azonosíthatjuk (a talaj eltérő típusa nem meglepő); bár az űrállomás elég nagy, a kondigép mérete így is elég nagy luxusnak tűnik; néhány modulba szűk barlangokhoz hasonló járatokon keresztül lehet csak bemenni és hát látszólag elég nagy kupi van majdnem mindenhol. De Williams szavait kölcsönözve azért az egész nagyon cool place :)

Pleiades

Több, mint 10 éve működnek a nagy felbontású képeket készítő fényképező műholdak. Ikonos, Quickbird, Worldview, Geoeye, mind amerikai cégek műholdjai, talán csak a német Rapideye volt a másik oldalon, de sokkal szűkebb felhasználói körrel. De most itt a Pleiades, a tavaly decemberben fellőtt HR 1A után tegnap fellőtték a HR 1B-t. Nehéz ma már itt újat mutatni és nem csak az USA-val, de akár "csak" a Google-el versenyezni, de talán az lesz a trend, mint annyi más területen, hogy a technológiai innovációk helyett a szolgáltatások biztosítják a rendszer életképességét. Ezt lesz érdekes figyelni majd a Galileo-nál is, más esélye nagyon nincs is...

Amazon

...mármint a .com. Olvasom, hogy a tavaly 48 milliárd dolláros nettó árbevételű (2011-ben Magyarország GDP-je 140 milliárd dollár volt), nemrég Szlovákiában is létrehozott egy logisztikai központot. Vajon hogy néz ki egy ilyen óriási raktár? Hát ÍGY.