Egy rádióinterjú keltette fel az érdeklődésem és a nyest.hu-n találtam is egy remek összefoglalót az önözés kialakulásáról. Nem csak a magázás és tegezés van ugyanis jelen a magyarban; a magázást is lehet finomítani, ez az önözés. A 15-16-ik századik csak tegezés volt, a földesurat is tegezte a paraszt, egyéb hozzáfűzött szavakkal fejezték ki a tiszteletet. A 16-ik században jött a magázás (a maga kegyelmed-ből), először csak a magasabb rangúak használták alacsonyabb rangúak megszólításakor. Az önözést, mint a magázás udvariasabb formáját már Széchenyinek tulajdonítják, azaz a 19-ik századtól használjuk.
De mikor használjuk melyiket? Nekem valahogy a magázásra nem áll rá a szám, inkább önözök, de ha lehet, még azt sem; van egyéb módja is a megszólításnak, nem feltétlenül (illetve nem mindig) kell névmásokkal hangsúlyozni, hogy kire vonatkozik a mondandónk, ez általában ragozással is megoldható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése