Az gyermek audiológiai vizsgálat érdekes volt, pláne, hogy Bálint nem volt együttműködő. Zavarban volt, nem szerette a fülhallgatót és nem válaszolt az audiológus kérdéseire, de azért volt objektív vizsgálati módszer is, illetve a vizsgálatot végző tapasztalatból látta az apróbb jelekből (amilyen hangosan beszél, ahogyan reagál), hogy bizony gond van a hallásával. Ez és a tény, hogy éjszaka szájon át veszi a levegőt, valamint, hogy a náthák hajlamosak elhúzódni, egyértelművé tette, hogy ki kell szedni a megnagyobbodott orrmanduláját. Az audiológiai vizsgálat után a fül-orr-gégészeten kaptunk is időpontot a műtétre, amit rögtön a párizsi utunk utánra ütemeztük.
Egy nappal a műtét előtt aneszteziológiai vizsgálat, vinni kellett a pisit, vért vettek, délután visszacsörögtünk, mondták, minden rendben, jöhetünk másnap a műtétre. A műtét reggelén az aneszteziológus egy branült rakott a kézfejébe és Rékával elfoglalhatták a szobájukat. A kanült gyorsan megszokta, viszont a műtét miatt nem lehetett enni és inni, na ez kemény volt, ugyanis csak fél 12-kor vitték a műtőbe. Ennek a branülös megoldásnak az egyik előnye, hogy a gyereket az édesanyja karjában lehet elaltatni, utána viszik csak a műtétbe, ahonnan szintén még alvó állapotban kerül vissza az anyához. Az ébredés még nagyon nehezen ment, hisztizett, sírt és mindent összevérzett a felköhögött trutymóval. Szerencsére estére már jól volt, játszott, nézte a Kacsameséket és evett is.
Másnap reggel 8-kor hazaengedték, pár napig még figyelni kellett, hogy mit eszik és nem mehetett közösségbe, de a műtét után egy héttel a kontrollon megkaptuk a zöld jelzést, jöhet a strand, erős paprika és rántott hús, mostantól mindent lehet.
2 hét után azt látni, hogy inkább veszi az orrán a levegőt és egész apró neszeket is meghall. Ősszel ovis lesz, a bölcsiben kezdett logopédiát természetesen folytatjuk.
