A repülő túl sok kötöttséggel jár, amúgy sem szeretem, menjünk hát kocsival! Az első nap csak Stuttgartig merészkedtünk, ott unokatesóméknál vendégeskedtünk és másnap kipihenten vágtunk neki a hátralevő bő 600 km-nek. A gyerekek jól bírták, pedig csak 300 km-enként álltunk meg pihenni a két napos úton, azaz első nap kétszer, második nap pedig csak egyszer. Ez az első alkalom, hogy nem szállodában foglaltam szállást (pontosabban még időben lemondtam egy foglalást a Montparnasse-on), hanem lakást béreltem az airbnb-n keresztül; klassz közösségi szállásadás, tök jó, hogy valakinek eszébe jutott ilyen jól megszervezni (értékelések, igazolások stb.). Már a képekről is izgalmas volt a kégli, élőben hozta az elvárásokat; 11. emeleti 80 nm-es, 3 szobás lakás, mindkét oldalán erkélyekkel, a Szajna egyik csatornájára (ahol a legújabb Szajna parti plázs van) és a Parc de la Villette-re kilátással, garázzsal, portaszolgálattal. Egészen új élmény ez nekem is Párizsban, nem csak egy kisebb-nagyobb szoba, ahova csak emailt olvasni és aludni megyek haza, hanem egy klassz környezet pihenésre, ráadásul picit úgy érezheti az ember, hogy kipróbálja az itteniek életét.
A helyiektől megtudtuk, melyik pékségben érdemes kenyeret venni a környéken, melyik boltban vásárolni és mik a legközelebbi látnivalók. Első nap el is látogattunk a Parc des Buttes Chaumont-ba, ez 15 percnyi kényelmes séta a lakástól, Bálinttal 30 perc és kényelmetlen, de odaértünk. Nagy itt az élet, napoznak, piknikeznek, póniznak, fagyiznak. Felmentünk a parkból kiemelkedő szikla tetején lévő kilátóba, innen nagyszerű kilátás nyílik a Sacré Coeur-re, de a gyerekek az Eiffel-torony csúcsától jöttek izgalomba, mintha legalábbis a Loch Ness-i szörnyet szúrták volna ki a szikla körüli tóban.
A lakás több szempontból ideális. A csajos gyerekszobából Emma ki se dugja az orrát, Bálint pedig rendszeresen ellenőrzi a túlparti építkezést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése