2011. szeptember 30., péntek

Papelbon

A Red Sox meccsen már épp kezdtünk volna unatkozni, amikor a nyolcadik inningben, amikor új játékos érkezett, hirtelen felállt mindenki, éljeneztek és tapsoltak, a hangszórókból pörgős ritmusok töltötték be a stadiont, rögtön láttuk, hogy itt most nagy sztár vonult be.
A nagy sztár Jonathan Papelbon, a Red Sox dobójátékosa. A néző nehezen tudja megítélni, hogyan is dob a dobó, ő is ugyanúgy 95-97 mérföld/órával dobta a labdát, mint a többi, a dobás közben furcsa mély pozíciót vette fel, szinte leguggolt, mire elhagyta a labda a kezét. Tény, rögtön ki is ejtette az első dobót. De az is tény, hogy utána azzal az ütéssel nyert a Baltimore, amit Papelbon dobott.
A reptéren indulás előtt még ittunk egy Guiness-t, akkor épp a New York Yankees ütőjét ejtette ki, úgyhogy nem akárki, az biztos.

2011. szeptember 29., csütörtök

Trinidad és Tobago

Trinidad és Tobago két sziget Venezuela partjainál a Karib-tengeren. A HVG által közölt legfontosabb számok:

terület: 5128 km2
lakosság: 1,3M (Trinidad 96%, Tobago 4%)
főváros: Port of Spain (49e lakos)
legnagyobb város: San Fernando (55e lakos)
városi lakosság aránya: 14%
hivatalos nyelv: angol
etnikai összetétel: feketék, az egykori rabszolgák leszármazottai (38%); indiaiak, a fekete rabszolgákat felváltó munkások utódai (40%); egyéb (22%)
vallás: keresztények (67%), hinduk (26%), muszlimok (7%)
várható éllettartam: 68,5 év (férfiak), 74,3 év (nők)
legfőbb exportcikkek: olaj és földgáz, feldolgozott élelmiszer, cukor, kakaó
exportpiac: USA (42%), Spanyolország (8%), Jamaica (4%)
GDP: 16 200 dollár/fő
fizetőeszköz: trinidadi dollár (1USD=6,3 trinidadi dollár)

Nem tudom, honnan vannak ezek a számok, az ország Wikipedia oldalán nem minden adattal vágnak egybe. Trinidad iránt leginkább Ato Boldon, egy kiváló sprinter kapcsán kezdtem érdeklődni, neki Atlantában és Sydneyben is szurkolhattunk. Valami lehet a karib-tengeri levegőben, hogy ilyen futók jönnek onnan...

2011. szeptember 28., szerda

Mégis inkább dízel?


Frankfurtba egy 3-4 éves Passat-tal mentünk, 2.0 TDI, 140 lóerő. A kocsi kellemes csalódás volt, elég nagy benne a hely még nekem is (hátul is próbáltam), a motor és váltó harmonikusabbnak érződik, mint egy erősebb V6 TDI egy A4-ben. A fogyasztása viszont megdöbbentett. Az odafelé vezető úton alig volt dugó, de azért Ingolstadtban beugrottunk az Audi múzeumba és fél tankkal (70 literes a tank) 800 (!) km-t elmentünk. Aztán Frankfurt előtt álltunk vagy másfél órát a dugóban, Darmstadtban és Frankfurtban is városoztunk, hazafelé is álltunk és araszoltunk összesen több, mint egy órát dugóban és így lett 4.99-es az átlagunk. Mindezt úgy, hogy bár csak 130-140-el mentünk, előzéseknél nem óvatoskodtunk és használtuk a motor teljesítményét. Aki sokat megy városon kívül, annak szerintem egyértelmű a válasz.

2011. szeptember 27., kedd

Minuteman Trail

Szombaton meglátogattam barátainkat Westfordban (1 óra Bostontól), ott is aludtam. Vasárnap este indult haza a gépem, volt még idő egy könnyű kis túrázásra, Adam-mel végigjártuk a Minuteman Trail-t. 1775-ben az angolok ezen az úton masíroztak végig, miközben egyre több telepes tizedelte soraikat. Szép környezetben, jó levegőben halad az út (oda-vissza 16 km), sokan kocognak, bringáznak. Amikor az ösvény az út közelében haladt, meglepően sok országúti bringással találkoztam, mint kiderült, van Minuteman Bikeway is.
Az úton vannak információs állomások, az amerikai történelemben ismert alakok tűnnek fel a szövegekben: Paul Revere, John Hancock vagy éppen Samuel Adams.

2011. szeptember 26., hétfő

amerikai foci

Szombaton végül sikerült eljutni egy focimeccsre is. Igaz, nem a profi ligában, hanem az egyetemi bajnokságban, a Boston College és University of Massachusetts mérkőzésen voltunk a Boston College 45 000 fős stadionjában. A szurkolók a zenekar és a cheerleaderek segítségével baromi jó hangulatot csináltak, a játék nagyon élvezetes volt, főleg amikor előttünk történtek az események. A Boston College 45-17-re nyert, azaz nagyon elkalapálta a UMass-t, pedig a UMass a második negyedben Jesse Julmiste fantasztikus 100 yardos futásával és toucdown-nal a végén még 17-7-re felhozta a csapatát, szerintem ez volt a legszebb jelenet.
Nagyon tetszik a sport, nagyon komolyan ment a taktikázás és baromi pörgősen játszották. A szervezés profizmusa pedig a hangulatból is kihozta a maximumot.

2011. szeptember 24., szombat

Bayh-Dole Act

Meg kell tanulnunk, hogyan teremtsünk kapcsolatot az akadémiai területen létrejött innováció és az ipar között. Ebben a mondatban 4 ködös fogalmat is leírtam: mit értünk pontosan kapcsolat, akadémia, innováció és ipar alatt? Nagyon széles a spektrum, talán sok példával lehetne csak érzékeltetni a lényeget. Például ha kitalálnak egy új eljárást egy egyetemen, hogyan lehet azt az iparban hasznosítani úgy, hogy a feltaláló végig védve legyen? Nem feltétlenül csak arról van szó, hogy részesüljön az ipari hasznosítás profitjából, de a kutató és az intézmény végig rendelkezhessen a jogokkal és védelemmel, melyeket a bonyolult eljárás során érvényesíthet.
Az USA-ban ezt az 1980-ban megjelent Bayh-Dole Act biztosítja. Birch Bayh-ről korábban nem hallottam, Bob Dole-ról viszont igen, ő volt Bill Clinton ellenfele 1996-ban.

2011. szeptember 23., péntek

Noam Chomsky

Noam Chomsky nagy ember, érdemes utánaolvasni. Kiderült, hogy itt tart egy nyílt előadást az MIT-n. 20 perccel az előadás kezdete előtt már biztonsági őrök terelték el az előadóterem ajtajából az érdeklődőket, akik türelmesen elfoglalták a helyüket az előtérben, hogy ott egy TV-n kövessék az előadást. Ez ám a tisztelet!

2011. szeptember 20., kedd

Boston Red Sox

Vasárnap el akartunk menni egy NFL meccsre, de nem jött össze. Kedden este viszont 3 cimborámmal elmentünk a Boston Red Sox baseball csapat meccsére (a Cheers sorozatból Sam Melone csapata!), a Baltimore ellen játszottak. Fél 6 körül vége lett az utolsó megbeszélésnek, gyorsan hazaszaladtunk a szállodába, átöltöztünk és irány a majd' negyvenezer férőhelyes Fenway Park stadion. A metron már nagyon sok szurkoló volt, amint leszálltunk és felértünk a felszínre, letámadtak a jegyüzérek. Sikerült is az egyikkel megalkudni, végül négyen 150 dollárért vettünk jegyet (eredetileg 47USD lett volna egy darab). Egész jó helyünk volt, beláttuk az egész pályát, persze vannak jóval drágább jegyek is, de legalább közel voltunk a pályához, így 1-2 akciót nagyon testközelből élvezhetünk.
A hangulat szuper volt, állandó a jövés-menés, mi is kimentünk WC-re, sörért, hot-dogért. A környezetünkben többekkel szóba elegyedtünk, szokatlan volt nekik a hablatyolásunk :) Kellemes meglepetés volt, hogy ez családi esemény, általában a feleségek, barátnők is elkísérik a fiúkat, de nagyon sokan jönnek gyerekkel. Még egy kisbabát is láttam hordozóban, igazi törzsszurkolót faragnak belőle. Éppen ezért nagyon nem engedik szabadjára a hangulatot, mögöttünk egy srác berúgott és már zavarta a többieket az ordítozásával, kb. 5 perc alatt kiemelték a biztonságiak, onnantól megint nyugi volt.

Három társam közül az egyik srác otthon baseballozott, ő magyarázta a szabályokat, a végére már egészen képben voltunk. A szomszédaink segítettek a kijelző megfejtésében is, szóval most úgy vagyok, hogy jó lenne még ilyen meccset látni. 10 éve Columbusban láttunk egy egyetemi játszmát, az elég unalmas volt, de ez hatalmas show, annak ellenére, hogy majdnem 4 órás volt a játék. NBA meccshez is volt már szerencsém a Madison Square Garden-ben, legközelebb már célzottan egy NFL meccsre koncentrálok :)

2011. szeptember 19., hétfő

JFK es ToT

2002 nyaran voltam utoljara Bostonban. Tobb amerikai utnal felmerult, hogy megallok itt, mert barataink ide koltoztek, azota mar naluk is 3 gyerek van, ha minden jol megy, penteken talalkozom veluk.
Most viszonylag sima utam volt, Parizsbol 8 ora alatt ideert a gep. A csomagom mondjuk a kovetkezo jarattal erkezett, de masnap reggel mar a szallodaban vehettem at. Vasarnap szabadnap, elmentunk a kozeli JFK muzeumba. Kellemes meglepetes volt, kb. 4 orat toltottunk el, megismertuk Kennedy eletenek legfontosabb elemeit, nekem leginkabb a felesege es occse poziciojat, a kubai raketavlasagot es az urkutatasban tett lepeseket bemutato helysegek tetszettek. Egy csomo eredeti dokumentum volt kifuggesztve, pl. beszedek, amikbe Kennedy vagy felesege sajatkezuleg belejavitott, szemelyes feljegyzesek stb.
Este elmentunk egy koncertre, amire a reggelinel foglaltunk jegyet. Az egyik srac egy helyi kiadvanyban atnezte az elo koncerteket es abban a listaban a tegnapi datumra csak ez volt kiirva, a neten megneztunk az egyuttesrol egy videot es megvettuk a jegyeket (a portan kinyomtattak). A Harvard kornyeken volt a klub, sokfele sort csapoltak, amig nem kezdtek, lehetetett meccset nezni a teveben. A zenekar a TOT nevet viseli, Ten out of Tennessee. Nashville-bol jottek, nevukkel ellentetben 11-en voltak, majdnem minden szamot mas enekelt es a hangszereket is szabadon cserelgettek. Kiderult, hogy mar 11 albumuk jelent meg, az idei turnejukon ez az 5-ik allomasuk, nem veletlen, hogy remek hangultot teremtettek. Akit erdekel, keressen ra a youtube-on!

2011. szeptember 16., péntek

IAA 2011


Kb. 2 hete felhívott egy régi barátom (szintén autóőrült), hogy nincs-e kedvem kimenni idén Frankfurtba az IAA-ra (nemzetközi autókiállítás). Dehogynem! Abban egyeztünk meg, menjünk valamelyik szakmai napon, bár háromszor annyi a belépő (45EUR), de nincs akkora tömeg, többnyire újságírók, autóiparban dolgozók alkotják a látogatók zömét ezeken a napokon. Végül a péntek mellett döntöttünk, azaz utazzunk csütörtökön és pénteken a kiállítás után haza. Nekem pár napra rá kiderült, hogy szombat hajnalban indulok Bostonba, de emiatt nem változtattunk a programon, utaztam már red-eye üzemmódban :)
Darmstadtban szállítunk meg, innen péntek reggel 20 perc alatt odaértünk a kiállítás helyszínére. Az autósokat egy parkolóházba irányítják (11EUR egy napra), ahonnan folyamatosan indulnak a buszok a kiállítás helyszínére, ami kb. 3 perc buszozást jelent. A nyitás előtt odaértünk, így 9-kor már elkezdhettük nézegetni az autókat. Az exkluzív autók (pl. a Ferrari, Maserati, Bentley, Rolls-Royce, Lotus, ugyanakkor a Porsche nem) üvegkorlát mögött vannak, ezeknél szabályozzák, hogy egyszerre hány ember lehet bent, de nem kell sokat sorban állni, a Rolls-Royce-t pl. nem hagyhattuk ki. A Mercedes, a BMW és az Audi kitett magáért. A Mercedes egy háromszintes csarnokban állította ki a legjobbjait, a Maybach-on kívül mindent meg lehetett tapogatni, a Kecskeméten készülő B-osztály köré nagy show-t szerveztek. Az Audi a kiállítási terület egyik nagy udvarán saját pavilont húzott fel, az épület kerületén egy pályán folyamatosan köröztek a sport- és elektromos autói. A BMW-nél a pavilonjuk második szintjén szintén volt egy körpálya, ahol az új M5-össel és kisebb társaival kergetőztek. A koncepció autókon és a frissen bemutatott modelleken kívül a gyártók a hangsúlyt hibrid és elektromos autó fejlesztéseire helyezték. Tetszettek a luxusautók, a gyönyörű sportautók, azonban számomra 2 unalmas autó volt a legérdekesebb: a 7 üléses Toyota Prius+ és a Citroen DS5. Ezen kívül tetszettek a különleges felnik, lámpák és ahogy folyamatosan szorgos kezek törölték a port és ujjlenyomatokat az autókról.
 

2011. szeptember 13., kedd

Vespa vulgaris

Idén különösen sok a darázs a környékünkön. Olvastam is róla cikket, az enyhe tél volt az oka, pont a szomszédos Hárs-hegyet hozták fel benne példának, ahol különösen sok a darázs. Estefelé ha bent felkapcsolunk egy villanyt és nyitva marad az erkélyajtó, akkor nagy eséllyel betéved egy-egy lódarázs, latin nevén Vespa crabro (a nemzetségnevet mindig nagy, a fajnevet mindig kis kezdőbetűvel írjuk, tehát mi helyesen "Homo sapiens"-ek vagyunk). Most olvasom, hogy ez nem veszélyes, ha nem bántják, nem csíp, ellentétben harcos német rokonával, a Vespa germanica-val. A szemem mégis a kecskedarázs latin nevén akadt meg, Vespa vulgaris. Ez ugyanis a közönséges darázs. Nem, nem trágárkodik, csak a vulgáris szónak lett kicsit erősebb jelentése a magyarban.

2011. szeptember 11., vasárnap

Emma 9/11

Emma ma 6 éves. Tegnap tartottuk a bulit, nálunk volt halászlé bográcsban, amely a családban sokunk szülinapjának ünnepi fogása. Már napok óta készült, alig vártuk délután, hogy megjöjjenek öcsémék szüleimmel és köszönthessük végre. Az ajándékoknak nagyon örült, Réka ügyesen válogatott, kapott az iskolás Emma és a kis lüke Emma is kedvére valót.
Vicces, milyen zavarban tud lenni a koccintáskor, vagy amikor gyertyagyújtáskor a többiek énekelnek neki.

2011. szeptember 7., szerda

őzek minden bokorban

Még élénken él bennem a jános-hegyi őz emléke, amikor hétfőn délután a Szépvölgyin felfelé tekerve a Selyemakác utcai kereszteződésben előttem kilépett egy őz az útra, aztán két gida is. Nem tudom meddig gida a gida, nem sokat értek az őz-pubertáshoz, de kisebbek voltak. A mögöttem lévő autó is fékezett, anyu a jobb egyen sikította, hogy "Háááárom is van!". Hihetetlen, hogy pár percnyire forgalmas csomópontoktól milyen vadvilág van Budapesten...

2011. szeptember 6., kedd

kalandpark

Eszter és Viki még a nyári bringatáborban voltak a Csillebérci kalandparkban. Nagy lelkesedéssel meséltek róla, még akkor megígértem nekik, hogy mi is elmegyünk. Eszternek múlt pénteken jutott eszébe, a szombat már nagyon tele volt, elterveztük tehát, hogy vasárnap megyünk. Felidézve a tábori élményeket, bringával indultunk útnak, én Eszterrel, öcsém Vikivel. A fogaskerekűvel felmentünk a végállomásra, onnan 5 percnyi tekeréssel elértük a parkot.
Még mielőtt a pénztárhoz állnánk, ki kell tölteni egy nyilatkozatot, nem nehéz balesetet szenvedni egy ilyen parkban, gondolom azt írtuk alá, hogy minden felelősség a mienk, nem volt időm odafigyelni :) Vettünk 3 jegyet, öcsém nem akart csúszni-mászni, ő csak sétálójegyet vett. Bent le lehet lakatolni a bringákat, a sisakoknak béreltünk egy értékmegőrző szekrényt. Megkaptuk a felszerelést (sisak és beülő két karabinerrel és egy csúszkával) és az erre kijelölt helyen beöltöztettek minket. Utána meg kellett várni, míg összegyűlt egy kisebb csoport (2 perc) és tartottak egy eligazítást az alapvető tudnivalókról. A lényeg, hogy a két karabinerből az egyiket mindig rögzíteni kell valamelyik drótkötélhez, egy pályán egyszerre csak egy ember tartózkodhat és egy állomáshelyen (két pálya közt egy fán kialakított teraszon) egyszerre max. hárman lehetünk. Utána három feladatot meg kellett csinálni a személyzet előtt, hogy lássák, mindent megértettünk és jól használjuk a felszerelést.
A gyerekek ezután elindultak egy pályára, én meg nekiindultam egy közepes szintűnek nevezett felnőtt pályának. A létrákon, gumikon és drótköteleken mászkálás nem okozott gondot a magasban, de volt 3-4 pálya, ami rendesen kivett az erőmből. Ez mind olyan volt, amikor függőleges köteleken lógtak gerendák vagy gumik. Én helytelenül a vízszinten kötélbe kapaszkodtam (amibe a két karabinert is akasztjuk), így az egész pályán kellett a testsúlyomat tartani, ahelyett, hogy ügyesen egyensúlyozva a lábaimmal tartottam volna magam. Utólag persze már könnyű okosnak lenni, úgy látszik nem bíztam az egyensúlyérzékemben.
1 óra elteltével teljesen kitikkadva leültünk ebédelni, otthonról hoztunk szendvicseket és zöldségeket. Utána irány a pályák, én ezúttal egy könnyűnek indultam neki. Ez viszont olyan unalmas és lassú (sok ember) volt, hogy 4-5 állomás után visszafordultam és a közben észrevett óriáscsúszda pályát céloztam meg. Mármint a kezdőpontját vettük észre, mert amúgy már a bejáratnál kiszúrtuk, hogy időnként hangos surrogással elszáguld felettünk 20 méterrel egy-egy bukósisakos alak. Ez óriási élmény, főleg azokon a köteleken, amelyeknek nem látni a végét, csak be kell ülni a beülőbe és belecsúszni a lombok közé. A gyerekek is nagyon élvezték, nekik is voltak olyan pályák, amik után csak pihegtek és olyanok is, melyekhez bizony össze kellett gyűjteni a bátorságukat (pl. 4-5 méteres magasságban kifeszített drótkötélen csúszni).
A három és fél órás limitet nem használtuk ki, teljesen kifáradva leléptünk bő 2 óra mászás után. A János-hegy oldalában gurultunk le a Budakeszi útig, ott a Szépjuhásznéra kanyarodtunk, ahol viszont már az első utcán letértünk és erdőn-mezőn áttekerve a Petneházynál lyukadtunk ki. Adyligettől minél egyenletesebb ereszkedéssel a Máriaremetei templom felé vettük az irányt és 6 óra, 25km tekerés és 2 óra mászás után elmondhattuk, mozgalmas vasárnapunk volt. Szó szerint.

2011. szeptember 5., hétfő

LPG

Mit csináljuk ha van egy nagyon kényelmes autónk (mint épp most öcsémnek), a világért nem cserélnénk le, csak éppen baromi sokat eszik, így gazdaságtalan munkába járni vele. Benzines autónál két lehetőségünk van (illetve három, de nem járhat mindenki biciklivel), vagy átalakíttatni 40-60e Forintért és E85-el járni, vagy gázüzemre átépíteni. A földgáz (CNG) üzemelés még bonyolult, sokkal drágább az átépítés (nagyobb nyomáson kell tárolni), itthon alig 1-2 kútnál forgalmazzák, az otthoni töltés megint csak nagyon drága, a nagy nyomás miatt. Marad az LPG, legalábbis egyelőre, amíg ennyivel olcsóbb, mint a benzin. Az átépítés egy 4 hengeres autónál a benzintöltő melletti töltőcsonkkal, szintjelzővel és pótkeréktartállyal kb. 220e, az első vizsgáztatása kb. 40e Forint. A gázból általában 10-15%-al többet eszik az autó, viszont 390 helyett 210 forintba kerül egy liter. Könnyű kiszámítani tehát, hogy mekkora futásteljesítménynél éri meg az átépítés, de persze azért vannak hátulütői. Csak kijelölt helyeken lehet elvégezni a műszaki vizsgát, nem hajthat le mélygarázsba, még mindig kevés kútnál kapható LPG és csak kezelő tankolhatja. Ezen felül egyes motoroknál a szelepek kenéséről (ami benzinüzemnél megoldott) gondoskodni kell.
Most úgy ítélem meg, hogy viszonylag új autónál (ahol nem várható amúgy is sok műszaki probléma) és nagy futásteljesítménynél megéri az átépítés, öcsém autójánál mi is belevágtunk. Megkerestem neten a legtöbbet hivatkozott budapesti gázos szervizeket, mindnek írtam egy mailt. Az egyik rögtön válaszolt, nagyon készségesek voltak, de náluk is csak 3-4 hét után volt hely. Semmi gond, bejelentkeztünk, nagy nehezen megtaláltuk a szervizt egy elhagyatott gyártelep mélyén az M0 és az 5-ös út találkozásánál. Vizsgával együtt rendeltem meg a munkát, legyen minden papír is tiszta. Csütörtökön mentem érte, 27.6 km bringával és pontosan 1 óra. Miután átvettem, a 300 méterre lévő kútnál teletankoltam és az M0-on jöttem haza. Semmi különbséget nem venni észre, benzinnel indít, aztán adott idő elteltével átkapcsol gázra. Szépen jár gázzal is, egy picit mintha gyengébb lenne, kb. olyan érzés, mintha ülnének még az autóban ketten-hárman. Öcsém alatt a munkába járás során 12.2-t evett benzinből, ez alapján ~14-et fog gázból (ez 8 literes benzinfogyasztásnak felel meg), kíváncsi leszek az első pár tankolás után a számításokra, mennyivel is olcsóbb gázzal járni.
Persze megint vannak egyéb faktorok, melyekről hajlamosak a gázautózást népszerűsítők megfeledkezni. Nem akartunk nagy fémhengert a csomagtartóba, így egy 56 literes pótkeréktartály mellett döntöttünk, így nincs pótkerék, bár ez ma már vállalható rizikó, az idejét se tudom, mikor cseréltem utoljára kereket defekt miatt... Ebbe a tartályba kb. 45 liter gáz fér, azaz a nagyobb nominális fogyasztás mellett a hatótáv 300km-re rövidül csak a gázüzemet figyelembe véve. A gázrendszernek is van két szűrője, amit 15-20e km-ként cserélni kell, valamint a vizsgák előtt meg kell újítani valamilyen tanúsítványt, ami szintén nincs ingyen. Persze ezek a költségek eltörpülnek az üzemeltetési költségek közti különbségek mellett, remélem az LPG nem kap hirtelen valami komolyabb adóterhet...

2011. szeptember 3., szombat

Walk the line

Öcsémtől kaptunk egy filmet, én csak a címét olvastam: Walk the line. Ebből még nem ugrott be semmi, elkezdtem nézni, a szereplő listán kiszúrtam Reese Witherspoon nevét, aki már egy korábbi bejegyzésemben is előkerült.
A film Johnny Cash életéről szól (az ő száma az I walk the line), leginkább a June Carter-rel való viszonyára kihegyezve. Klassz film, csak ajánlani tudom. A sztorik sablonosnak tűnhetnek, pedig utánaolvasva kiderül, ilyen volt Cash élete. Witherspoon-t meg végre láttam filmen (mármint most, hogy tudom, ki is ő), tetszett, ahogy a Cash-t játszó Joaquin Phoenix alakítása is.

2011. szeptember 2., péntek

Budapesti állatkert, le a kalappal!

E héten szerdán volt az utolsó nap a suli előtt, utolsó nap, hogy öcsémék gyerekei is nálunk vannak, menjünk el az állatkertbe! Én már régen (5-6 éve) voltam, Réka azért 1-2 évente elmegy a gyerekekkel. Nagyon tetszett, kellemes meglepetés volt. Legutóbb még csak azt láttam, hogy van 1-2 új épület és igyekeznek, de azért alapvetően ugyanaz volt a feeling, mint 30 éve. Most tele van új házakkal és kifutókkal, de ami még jobb, hogy vannak rendszeres programok, melyek "amerikai stílusban" zajlanak, lekötik a gyerekeket és szüleiket egyaránt. Voltunk a Fóka-Mókán, két idomár mutatta be az Állatkert két fókájának tudományát, nagyon élvezetes volt, pláne, hogy 1 méterre voltunk a medencétől. Rá fél órára volt egy bemutató a kis ragadozókról, megnézhettük, hogyan kapja el a bagoly a (döglött) egeret, a kárókatona a halat, hogyan szedi össze a mosómedve (rokona) a korlátra kihelyezett cseresznyéket, hogyan kapja el a kacagójancsi (alias kokabura) reptében a zsákmányt, sőt, a vadászgörényt még meg is lehetett simogatni. Több helyen vannak szemléletes oktató pultok, a szavannásnál megtanulhatták, mi a különbség a szarv és az agancs között, hogy néz ki a teknőspáncél belülről, milyen tollai vannak az egzotikus madaraknak, vagy éppen milyen nehéz a zsiráf lábszárcsontja.
Az állatok persze nem tudják, hogy ők az attrakció, a gyerekek nagy megrökönyödésére a mongúz egy lefejezett patkány farkát rágta le éppen az üvegfal mellett, az egyik teknősnek pedig a bezártság se ölte ki a fajfenntartási ösztönét.
A gyerekek figyelmét némileg elvonja a klassz játszótér és a sok fagyiárus, de azért tudtak lelkesedni az állatokért is. Több, mint 4 órát töltöttünk ott 5 gyerekkel, ha valakit az anyagi oldala is érdekel, 8 300 volt a belépő 2 felnőtt és 4 gyerek részére (Bálint még ingyen mehet be), 350 egy hot-dog, amúgy minden program meg egyéb szolgáltatás (pl. WC) ingyenes, az Állatkert körúton a parkolásért se kell fizetni.
Összességében nagy élmény volt, elmondható, hogy igényes családi programot lehet a Fővárosi Állatkertbe szervezni.

2011. szeptember 1., csütörtök

évnyitó

Mától Emma is iskolás. Reggel a nyáron megszokottnál majdnem egy órával korábban keltünk, fél 7-kor. Szerencsére a tegnapi állatkerti program annyira kihúzta őket, hogy este 8 körül már lefeküdtek, nem volt gond a keléssel. Ünneplő ruha, táska próba.
A suliban nagy a nyüzsgés, Eszter már nem igényli a pátyolgatást, így Bálint tartogatása mellett is jut idő Emmára. Kis pityergés a terembelépés előtt, de szerencsére hamar megjött Déni, elfoglalták az egyik utolsó padot, onnantól nem volt gond, vidámak voltak. Az évnyitó rövid volt és szórakoztató, 8-kor kezdődött, de már fél 9 felé visszaértünk az osztályterembe. Emma az iskolapadban. Új időszámítás kezdődik :)