Ahogy arról már korábban beszámoltam, országúti bringámat csak arra használom, hogy időnként berakom a kocsiba, kiviszem Csobánkára és időre feltekerek Dobogókőre. Ez kivétel nélkül óriási élmény, akár jó időt érek el, akár nem, akár esőben, akár 40 fokban tekerek, akár unalmasan simán megy minden, akár defekttel, váltóhibával fűszerezve. Volt ugyan pár kivétel, pl. amikor kidőlt a Magellán és az országútival mentem dolgozni, vagy kétszer az is előfordult, hogy itthonról tekertem a Pilisbe.
Egyre kisebb valószínűséggel lesznek bringázásra, különösen sportcélú tekerésre alkalmas napok, így még tegnap elhatároztam, hogy leemelem a falról a poros Simplont és tekerek egyet a környéken. Nem is értem, miért nem tűnt fel korábban, hogy milyen ideális edzőpályát biztosít a Máriaremetei út - Hidegkúti út kör. Vasárnap reggel 8:30-kor indultam, ilyenkor alig van forgalom, az útnak még országútis szemmel nézve is jó a minősége, egyedül a gesztenyefáknál kell vigyázni. Nem sikerült korábban indulnom, ugyanakkor Réka edzése miatt korán haza kellett érnem, így csak két kört mentem, 13.19 km 29:11 alatt, 27.1 km/h átlag, 52.9 km/h max. sebesség159 m szintemelkedéssel és 107 m süllyedéssel (nem a háztól indítottam az Endomondo követését, de csak itthon állítottam le). Egyedül a Hidegkúti út Hűvösvölgy felőli szakasza túl lejtős, itt már nem akaródzik lefelé tekerni 50 felett, rendesen visszaesik a pulzusom, ezután pár perccel jön a Máriaremetein az emelkedő, amit legkisebb áttétellel teszek meg (ez persze nem mountain bike, 13 felett megyek itt is), ugyanazzal, mint a sokkal meredekebb falat Pilisszentkereszt után. Szuper edzés, remélem lesz még rá idén alkalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése