Az időjárás előrejelzés záporokat, zivatarokat mondott, előző éjjel is esett, azért csak felkeltem fél 5-kor és fél 7-kor már Siófokon toporogtam a parkolóban. Kicsit náthásan, 3 óra alvás után, de ez a mínuszból indulás már hagyomány, közvetlenül az első maraton előtt egy hétig voltam beteg (még csak nem is kocogtam), a Gerecse50 előtti napon véradáson voltam (akkor jó ötletnek tűnt :) de soha nem éreztem ezek közvetlen hátrányát. Ezen a kis családias túrán (pár éve még baráti kezdeményezésként indult) kb. 30-an jöttünk össze, rendben el is rajtoltunk 7 órakor. 2 perc után eleredt az eső és bőrig áztunk, ilyenkor szeretek napszemüvegben tekerni, hogy legalább a szemem ne menjen tele sárral, de most olyan borult volt, hogy nem láttam, le kellett vennem. Újabb 2 perc után (még mindig Siófokon) bringások százaival kellett osztoznunk a szűk aszfalton, percenként lendültek fel a kezek és kiáltották kórusban, hogy FÉK, sokszor meg is álltunk. Mint kiderült, a McDonald's Bringamánia Balatonkör 2014-et is szombaton rendezték, több száz résztvevővel. Világosnál az élboly megállt egy kereszteződésben, ott sikerült a füvön kikerülnöm őket és végre a saját tempómban tekerhettem; amennyire figyeltem, a mi csapatunkból elsőként sikerült kiverekednem magam a tömegből. A túra ajánlott útvonala a bringaút (hiszen nincs biztosítás), amúgy mindenki arra megy, amerre akar, saját felelősség, KRESZ, stb. Forgalom nem volt, viszont úgy döntöttem, ahol táblával jelölten tilos a főúton tekerni, ott visszamegyek a kerékpárútra, így Kenese végén már ismét a járdán folytattam. Viszonylag eseménytelen km-ek következtek, az eső kitartóan esett. Beálltam egy mekis páros mögé, ők számomra kellemes tempóban (28-30 km/h) tekertek, hátrányként kaptam az arcomba a sarat. Fürednél nem vállaltam be a parti kitérőt, ismét kimentem a főútra és bő 50 km után egy benzinkúton álltam meg először pihenni kb. 10 percre; szendvics, csoki, kóla. A kutas azért odajött megkérdezni, látva, hogy csöpög a ruhámról a saras lé, hogy "Megéri a megfázást?". Naná :)
Jó tempóban nyomtam tovább, az eső egyre kevésbé zavart, az már inkább, hogy az alacsony hőmérséklet és a nagy szél miatt a lábfejem teljesen elgémberedett. Meg az is, hogy a főút egyre veszélyesebbnek tűnt, az autósok bringások nélkül is küzdöttek a körülményekkel, azt sem szerettem volna, ha miattam karamboloznak, így Akali után ismét a bringaúton folytattam - szerencsémre. Alig 1 km után nagy robbanás, kacsázik a bringa, durrdefekt, széthasadt a külső is.
Újra nyeregben, eső ismét bedurvult, Szepezdnél és Badacsonynál kihagytam a hegyen vezető bringautakat, ahogy láttam, nem egyedül. Szigligetnél viszont mindenki szigorúan lekotródott az útról, egyrészt innen már nem kerülő, nem is megy hegyen, másrészt ilyen rossz minőségű burkolaton ekkora esőben elég veszélyes az autók közt. A túránk egyetlen ellenőrzőpontja Keszthelyen volt, a defektem ellenére ide 123 km megtétele után sikerült 12:30-kor elsőként megérkeznem egy csapattársammal együtt (ő defekt helyett kajálni állt meg :). Kaptunk izolöttyöt, csokit, müzliszeletet, banánt, viszonylag hosszabban (talán 20-25 perc lehetett) lazítottunk, közben még ketten befutottak, tőlük tudtuk meg, hogy páran már korábban feladták, volt aki Füred után Tihanynak vette az irányt. Sokáig nem pihenhettünk, mert az átázott cuccban egyre jobban fáztunk, a velem együtt befutó sráccal innen együtt indultunk tovább. Párban könnyebb, pláne kerékpáron, lehet szélárnyékban vonatozni és az is motivál, ha előtted valaki tartja a tempót. Nálunk csak az utóbbi játszott, akkora saras vízfüggönyt húztunk néha magunk után, hogy nem volt kellemes szélárnyékban lazítani.
A déli part már más tészta, sík, egyenes utak, ha nem lenne 140 km az ember seggében, még könnyűnek is mondhatnánk. Így inkább unalmas volt, nem volt már sehogy sem jó a nyeregben, egy lassú szakaszon és egy megállónál unottan nyomtam magamba 1-1 Snickerst és Sportszeletet, leöblítve a Keszthelyen betárazott izóval vagy kólával. A taknyom sem tudtam már kordában tartani, szerintem Fonyódtól Siófokig csíkot húztam, mint valami csiga. A bringák is küzdöttek, az egész napi saras eső kimosta a kenést, csúnyán nyikorgott a lánc, az első átdobót lábbal kellett segítenem, hogy felváltson a nagy tárcsára. Az utolsó 10 km már jobb volt, akkor már húzott a cél, végül 16:10-re elsőként érkeztünk meg Siófokra, még a rendezők sem voltak ott, az utolsó tekerőt háromnegyed 4-kor fogadták Keszthelyen. Gyorsan száraz ruha és a kocsiban melegedve vártuk a szervezőt, valamikor 5 előtt meg is érkezett (más csapattag addig még nem futott be), megkaptuk az érmünket és irány a pálya.
Jó volt, főleg célba érni. Bő 200 km, kb. nettó 8 óra alatt, elsőre nem rossz, de azért még messze az Ironman (külön-külön már megvan az úszás-futás-bringázás :). Eddig a legnagyobb túrám a 156 km-es nagykör volt, akkor sokkal jobb volt az időjárás, de az út nagyon kivett belőlem, szerintem teljesen eléheztem a végére. Most erre jobban vigyáztam, reggel egy bögre tea, némi csokis süti, az autópályán egy fél kifli és pár korty kóla, a túra alatt 1 banán, egy szendvics, két dupla Snickers, 2 XL és egy normál sportszelet, egy müzliszelet, másfél liter víz, másfél liter izo (pfuj) és egy liter kóla, utána a kocsiban egy szendvics, egy liter kóla és egy liter víz és persze itthon már éhes voltam :)
A telefonomon rögzítettem az útvonalat, Keszthelynél viszont ki kellett kapcsolnom, addig 25%-ra merült, a szuper elemes töltő, amivel a Gerecse50-et gond nélkül kihúzta (tkp. a végére 100%-ra töltötte), most valamiért nem működött. A km órám is elhagyott vagy 50 km-t, amikor ömlött az eső, sztrájkolt. Szerencsére a társamnak profi cucca volt, ő átküldte a track-et (az enyém is hasonló, csak én nem mentem a hegyre Badacsonynál, Akalinál viszont volt egy kis oda-vissza):
volt egy kis időm, úgyhogy készítettem egy kicsit hosszabb videóbeszámolót a túráról. ezen Tamást még tovább és még jobban meg lehet figyelni hátulról :-)
VálaszTörléshttp://youtu.be/YZX9kwqlia0