Ez volt a 17. Kékes Csúcsfutás. 11.6 km, 671 méter szintemelkedés; Mátrafüreden van a start, a főúton mentünk Mátraházán keresztül Kékestetőre, a befutó a déli sípályán volt a csúcskőnél.
Kb. 1700 induló (ebből majdnem 1200 egyéni) jött össze, 29 fok, napsütés, futóversenyeken szokott hangulat, minden klappolt. Nagyon nem tudtam készülni, a sok bringázás és foci mellett összesen 31 km-t futottam májusban, de legalább nem fájt semmi, még csak náthás sem voltam.
Először, 10 perccel a start előtt elrajtolt a 80 éves Karcsi bácsi aki sokadszor teljesíti a távot. De lehet, hogy nem 80, meg nem Karcsi meg nem is olyan sokadszor, de tiszteletreméltó, az biztos!
(Közben megtaláltam az eredménylistában, 1935-ben született, 11-edszerre teljesítette, most 2 óra alatt, de 10 éve még másfél óra kellett csak neki, elképesztő!)
Utána jöttek a Suhanj alapítvány lelkes futói, akik kerekesszékes gyerekeket toltak a célig, le a kalappal!
12:45-kor indult a mezőny, már a rajtnál paráztattak, hogy a szintemelkedés fele a táv utolsó harmadára esik, még ha ez enyhe túlzás is, óvatosságra intett.
Laza tempó Mátraházáig, onnan az átlagos 8-10%-os emelkedőn öreguras kocogás a célig.
1 óra 13 perc 14 másodperc, evvel a 285-ik lettem (a nyolcvan 1976-os születésű közül pedig a 13-ik). A rajtcsomag átvétele után sorban álltunk, mindenkit lefotóztak a csúcskő mellett.
A rajtcsomagnak még mindig nem része a jéghideg kóla (kinek kell ezért szólni??), szerencsére ez számtalan büfésnél pótolható. Később megtaláltam a turistautat is (kék kereszt), ezen kevesebb, mint 7 km alatt vissza lehet érni Mátrafüredre. Ha már futócipőben voltam, a 11-es km közelében lévő utolsó frissítőállomástól kezdve lefelé is kocogtam egy jót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése