Elolvastam Bud Spencer önéletrajzi könyvét. A filmjeit nagyjából ismertem, gyerekkoromban kedvenceim voltak, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen kalandos ifjúkora volt. Megúszta Nápoly bombázását (ahogy Terence Hill Drezdáét) és 50-ben ő tartotta a 100 méteres gyorsúszás olasz csúcsát. Hosszabb távokon nem volt jó, mert dohányzott (!) és nem tudományos módszerekkel készítették fel, így pl. a korrekt fordulót is csak később, az USA-ban tanulta meg. Részt vett a helsinki (1952) és a melbourne-i (1956) olimpiákon is, tagja volt az olasz vízilabda válogatottnak, aztán kiköltözött Dél-Amerikába dolgozni, majd hazajött, családot alapított, megnyugodott, végül tudjuk mi lett belőle. Bár büszke sikereire (joggal, bár nehéz összevetni Jack Nicholson vagy Henry Fonda akkori népszerűségével), számtalanszor hangsúlyozza, hogy ő nem képzett színész, csak magát adta, így alakult, bejött. A könyv szerint a neve az alakja (bud - rügy, bimbó) és Spencer Tracy előtti tisztelgés miatt lett Bud Spencer.
Sport szempontból a dohányzáson kívül érdekes még, hogy a 1950 előtt évekig nem úszott (gyerekként is kimenekültek Dél-Amerikába), aztán hirtelen rekordot állított be. A minap hallgattam egy interjút Egerszegi Krisztinával. Kérdezték, mióta abbahagyta, mennyit úszik? Semennyit. Egyszer úszott azóta, akkor is azért, mert valami nyaraláson féltette a túl messze becsónakázó gyerekeit és utánuk ment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése