2011. január 6., csütörtök

puzzle

Megérett az idő, így érezhette a Jézuska is és egy 1000 darabos kirakóval lepte meg nagyobbik lányomat. Több napig foglalta el az ebédlőasztalt, persze elég sűrű napjaink voltak, de jó pár órát előtte töltöttem, mire végre kész lett. Jó kérdés, hogy akkor ez kinek is az ajándéka? Eszterem sokat segített és lelkesen szurkolt is, azért tőle kicsit meredek elvárás lenne, hogy egyedül kirakja és jobban belegondolva nem is nagyon tetszene, hogy ha napokat áldozna erre.
Azon gondolkodtam, hogy ez mire jó egyáltalán? Valamiért időről időre odaültem 5-10 percre vagy adott esetben egy órára (tehát szórakoztat), de vajon fejleszt ez valamit? Több forrás a memória és a megoldókészség fejlesztését említi. Memória? Mármint emlékezni, hogy már volt a kezemben/látóteremben az a darab, ami épp ideillik? Megoldókészség? Ha a puzzle egy feladat, akkor végül is meg kell oldani... Az adott képen sok a homogén felület, ahol nemcsak minta, de még az árnyalatok sem segítenek. Végül gyalog-módszerrel a végén az elemeket formáik szerint csoportosítottuk és a mintájukat figyelmen kívül hagyva raktuk ki.
Ez olyasmi számomra, mint a maraton-félmaraton. Ki kellett egyszer próbálni a nagyobb távot is, de szórakoztatóbb a rövidebb. Maradjunk csak az "ötszázasnál", ha kérhetem :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése