falmászás óvodásoknak

A nagylányom falmászói sikerein felbuzdulva a kisebbik is kedvet kapott és kipróbálta. Már az első alkalommal felmászott egy könnyebb falra, nincs tériszonya és bízik a biztosításban, könnyen ereszkedik. Kicsit talán túl bízik is benne a kis ravasz, mert ha nem éri el a fogást, képes a kötélbe kapaszkodni vagy akár belengeni és így nyújtózkodni távoli fogásért. Alkatából adódóan előnyben van, szinte a nyakáig fel tudja (még) húzni a térdét és innen egy lábbal kinyomja a testét a következő fogásig. Ugyanakkor kevésbé motivált, az óra végén már csak a tornaterem végében felállított akadálypálya érdekelte, le is vette a beülőt és azzal rángatta a nadrágom szárát, hogy menjünk a korlátból, gerendából és trükkösen megtámasztott hosszú padokból kialakított pályára. Ez a nagyobb kezdeti ügyesség/érzék és az ezzel szemben tapasztalható kevesebb ambíció/motiváció eddig inkább a nagyobbik felé billentette a mérleg nyelvét a hasonló jellegű kihívások terén, aki a kitartásával pótolta az ügyességet és hamarabb megtanult bringázni, görkorizni. Kíváncsi vagyok, ez hogyan alakul az úszásban és falmászásban, amelyekben a kisebb is egyre nagyobb lépésekkel halad.