Tegnap reggelre a pár napja ólálkodó náthás tüneteim mellé 39 feletti lázzal ébredtem. 5 éve nem voltam ilyen beteg, évente kétszer szoktam nagyon náthás lenni, de ennyi. Mivel emberek között dolgozom és lélegzetvételnél is olyan furcsa érzésem volt, mint legutóbb 2006-ban a tüdőgyulladásomnál, elmentem az ügyeletre (vasárnap lévén). A weben 3 címet is találtam (Kapás, Ganz és Rét utcai rendelők a II. kerületieknek), végül kiderült (gyalog módszerrel, édesanyám megnézte idefele jövet a 2 utcányira lévő rendelő ajtaján a kiírást), nekem a Rét utcai a nyerő. Voltam már 1-2-szer ügyeletben a gyerekekkel, akkor és most is egy idős, bőven nyugdíjas doktor volt ügyeletben, úgy látszik ez ilyen nyugdíjas poszt. Ő is és a vékonyka mentőápoló, aki asszisztenseként segédkezett, a vállamig sem értek, úgyhogy a szokásos hangulatoldó beszélgetés zajlott le ajtófélfákról és a repülőgépek lábhelyéről (a másik téma a "maga ugye kosarazik?" szokott lenni, ami szintén elhúzódhat, lévén nem értik a "nem" választ), amit már ezerszer lepörgettem. A bácsika alaposan meghallgatott és megállapította, hogy tiszta a tüdőm, ez megnyugtatott. A lázam nem nagyon izgatta, azt mondta lehetőleg maradjak otthon pár napot és ha láztalan leszek, mehetek dolgozni. Két érdekes dolog volt még, az egyik, hogy felírt Algopyrint, mert abból állítólag egy tabletta többet ér, mint két Rubophen (ami az én fejemben gyerekkorom óta a tipikus lázcsillapító), igaz ez receptes, ahogy olvasom, nem véletlenül. A másik, hogy még nem hallott a fülben lázmérésről, "a jó pap is holtig tanul", mondta, az asszisztensről ekkor tudtam meg, hogy amúgy mentős (gondolom egyik állás sem elég önmagában a megélhetéshez) és a mentőben is ilyet használnak.
Érdekes, hogy a láz kevésbé visel meg, mint mondjuk ha teljesen eldugul az orrom. Ennél még érdekesebb, hogy nincs közmegegyezés a láz hasznos vagy káros voltáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése